Nem ígérem, hogy minden napról írni fogok, de hátha. Ilyen posztalkoholos-impresszionista módon.
Ahogy a műsorfüzet tanulmányoztam, nem valami nagy durranás az idei felhozatal, persze vélhetően csak számomra.
Végül is elkerültük a nagyszínpad környékét, nem is tudom, mi ment ott. Körülbelül este félhéttől a Mocisban melegítettünk, aztán hozzánkcsapódtak még páran. Konkrétan egy pár.
Nem rég óta ismerem őket, a sráccal már auóbuzultunk egyszer-kétszer, ő is olvas Belsőséget, és így van miről beszélni mindig. A barátnője meg öcsém valamiféle osztálytársa volt, jó fej, örülök, hogy megismertem.
A Mocisban a pultos srác azt mondta, majd csinálunk egy ivóversenyt, és a ház fizeti. Erre kiváncsi leszek, főleg, hogy nem tudok én inni egyáltalán.
Jöttekmentek az emberek, ki hazament, ki máshova, de végül négyen maradtunk.
Nagy nehezen átmentünk a Vidorkertbe, ahol a már tavalyról megszokott jó hangulat volt. Ilyen mindenféle világzeneszerűségeket játsz le lemezekről egy ember, és két házfalra némafilmeket vetítenek. Teljes koncepcionális káosz, de mégis jó. Az egyik filmben volt egy ember, akinek csíkos volt a nyakkendője, és ha üveget látott, azt bedobta valami zsákféleséggel, amiben vélhetően szennyes ruha volt, vagy valami ilyesmi. Hát igen, más volt még a humor is akkoriban.
Meglehetősen érdekes arcokat lehetett látni.
A legelvetemültebb diszkópatkány arcokon tudtam a leghangosabban mosolyogni magamba befelé. Álltak ott, a táncteret bámulva, mint borjú az új kaput. Gondolom nem ezt szokták meg, nekik sötét kell, meg tiesztó, vagy mi. Kicsit el voltak tájolódva, mert ez igazából ilyen kultúrdiszkó. Dudorgós.
Teljesen vállalható hely, és zene, nem kell megijedni, nem ütöttem be a fejem, hogy rossz helyekre járjak.
Az italárak kellően pofátlanok, nem vagyunk Budapest, hogy 300-nál induljon egy sör. Ezért jó, hogy a szomszédban van a jó öreg Rock Inn kocsma maradványa, mert ott 250-ért már megcsapolnak egy műanyagkorsót Borsodival. Jó az ide. Konszolidált fejjel át kell csak sétálni. Mondjuk, nem is nagyon ellenőrzik.
Aki akar, itt csajozzon, remek felhozatal, csoportosan portyáznak, és intelligensnek tűnnek.
A levonandó tanulság az az, hogy bármennyire ritkán mutatja is meg magát, Nyíregyháza mégis város. Élnek itt emberek, és még az utcára is hajlandóak kimenni néha. Csak legyen érdemes. Ha hat új embernek nem mutatkoztam be tegnap, akkor ötnek. Ez a jellemző a hangulatra, nyitottság, meg haverkodás, és mindenki vigyorog, és szívesen megismerkedik. Nem is emlékszek a nevekre szokás szerint.
Megyünk ma is, de leginkább kerékpárral.
Az a tudomisén hány kilométer gyalogolás nem valami jó vicc ilyenkor, mert egy órát elvesz az alvásidőből. Bicajjal meg max félóra, és otthon vagyok.
Meglátjuk, mi lesz ma. Felhősodik.