Elterjedés, élõhely:
Süllõ (Stizostedion lucioperca)
Kõsüllõ (Stizostedion volgense)
A süllõ Európában honos, megtalálható Nagy Britanniától egészen
Oroszország közepéig. Magyarországon nagyobb folyóinkban,
tavainkban található meg, Tisza, Duna, Körösök, Dráva, tavaink
közül a Balaton és a Velencei tó híres süllõállományáról.
Szolnok megyében a Tiszában, a Szajoli holtágban és az
Alcsiszigeti Holt Tiszában élnek példányai. Kedveli az oxigéndús
kemény aljzatú vizeket, állandóan búvóhelyet keres magának, ahol
nincs ott a meder egyenetlenségeiben keres fedezéket.
Állóvizeken bedõlt fák mellett, nádasokban kell keresni az
iszapos részeket kerüli, folyóvizekben partbiztosító kõrézsûk,
kõgátak, sarkantyúk, ruganyok, valamint duzzasztómûvek alvizén
található meg nagyobb számban.
Testfelépítése:
Teste nyúlánk, oldalról alig lapított, feje hosszúkás, szeme
nagy. Szája mélyen hasított és csúcsba nyíló, szájában számos
apró fog van, ezek közül kiemelkedik két pár hosszabb ebfoga,
lényegében ez különbözteti meg leginkább kisebb testû rokonától
a kõsüllõtõl. Színe a hátán zöldesszürke, oldalt ezüstszürkés,
hasa fehér. Testét apró erõsen bõrbenõtt pikkelyek borítják.
Oldalait 6-8 halvány testre merõleges oldalfolt tarkítja.
Hátúszója két részbõl áll, az elsõnek kemények hegyesek a
sugarai, a második lágysugarú úszó.
Szaporodás, egyedfejlõdés:
Ívása március-április hónapokban történik, ikráit a fák
vízbenyúló gyökérzetére rakja, amelyet a hím kikelésig õriz.
Ahol a természetes ívás nem mindig sikeres, az ívóterület hiánya
miatt, ott süllõbokrokat helyeznek ki (borókabokor), hogy
megfelelõ ívóhelyet biztosítsanak a süllõk számára. A Balatonon
elõnevel ivadékokat is kihelyeznek, így fenntartva a híres
állományt. Sokszor elõfordul, hogy ívása kedvezõtlen víz és
hõmérsékleti viszonyok miatt elhúzódik, ami jelentõs kárt tehet
a leendõ állományban, hiszen az akkor már leívott keszegek
ivadékai "kinõnek" a süllõ szájából.
Táplálkozás:
Az ikrából kikelõ lárva elõször apró planktonikus állatokkal (Rotatoria,
Daphnia Magna, Diatomus), késõbb áttér a nagyobb állatkák,
férgek fogyasztására, csak néháhy cm-es nagyság elérésekor tér
át a ragadozó életmódra, de felnõtt korában is elõfordul
gyakran, hogy csigáka, kagylókat is fogyaszt nem csak halakat. A
halak közül kedveli a nyújtott testû ezüstös csillogás fajokat,
szûk garatnyílásán ezek csúsznak le leginkább. A sügérféléket
sem veti meg, nem okoz gondot neki a tüskés hátúszó.
