future requiem

Na, azt hiszem mostanra eléggé kipihentem az elmúlt napok ‘fáradalmait’, hogy írjak is valamit róla.

Az esküvő szerintem nagyon szép volt, meg lehetne még egy tucat klisét felsorolni itt, de inkább kihagynám (tényleg nem éreztem magam rosszul, csak nem szeretem a közhelyhegyeket); viszont még egyszer gratuláció az ifjú párnak. A lakodalom szintén jól sikerült, nekem félig olyan érzésem volt, mintha egy Szektás rendezvény lenne, legalábbis, ha jól figyeltem, a résztvevők jelentős része onnét került ki. Így viszont nem az volt, amire számítottam, hogy rengeteg idegen arc és tömeg lesz, hanem épp ellenkezőleg; nagyon jó volt néhány embert újra látni, egy-két újat pedig megismerni. Na meg egy élmény volt a Filozófussal valamikor hajnali 2-fél 3 magasságában - már némileg ittasan - Nietzschéről meg formális logikáról beszélgetni. :D (hovatovább, azt hiszem, parciálisan felül kell írjam a korábbi véleményemet.) Meg ’szállj fel, szabad madár’-ra és ‘áldozatunk fogadjátok’-ra ‘zúzni’ olyan három óra tájt, hehehe. (Addigra már kellőképpen feloldódtam és elget ittam ahhoz, hogy beszálljak.)
Hazafelé menet megállapítottam, hogy a hajnali budapestnek van egyfajta, már-már megkapó hangulata. Hier komt die Sonne. Végül olyan negyed hat tájt értem haza és ki is dőltem, vsz ezalatt összeszedtem egy meghűlést, meg tegnap egész nap fájt a fejem, na nem az alkoholtól, sokkal inkább a fáradtságtól. De majd elmúlik, érdekel is.. Summa summarum, köszönöm szépen a meghívást.

A többi fronton a helyzet messze nem ilyen jó, mondhatni, statisztikailag átlagos. A némettel haladok, bár jóval kevesebbet veszünk, mint amire számítottam (emiatt kicsit átbaszás-érzésem van, de valsz egyéni szocproblem), persze ettől függetlenül nincs bajom vele, a GdT-projekttel viszont elég csehül állok. A forrás- és szakirodalom olvasása-feldolgozása halad, de az írással nagyon el vagyok maradva. Van alig egy hetem, nagyon maximum kettő, hogy behozzam a lemaradást. Aggasztó. Ellenben ma rohangásztam egy sort bp-n, vittem vissza könyveket az EK-ba, meg a szabóervinbe, utóbbiban meg is hosszabbítottam a lejárt olvasójegyemet, szóval csak a szokásos bölcsész-teendők. Szabóervinből kifele jövet pedig belefutottam NB-ba a Prága kiülős részén, vicces.

Lassan, de biztosan itt az ősz, egyre inkább érezni a levegőben, meg a napsugarak beesési szögében. Ez jó.

ez az egész gusztushuszadika egyre inkább álságosnak tűnik a számomra. arra jó, hogy a politikusok és egyéb politics-related majmok hosszú és tartalmatlan szónoklatokat mondjanak mindenféle hangzatos dologról, mintha egyébként nem ezt csinálnák folyton. teletömve nagyobbnál nagyobb sztereotípiákkal. hisz’ anélkül nem megy.

persze a média is csak féligazságokkal (vagy még azokkal sem) dolgozik, úgyhogy igazából mindegy is. néhány rész hihetetlen volt; ahogy hálóingben nőtt fel egy nemzedék.

ps. azért vmelyik idióta nagyot alakított ma, amikor a körmendi Szent Korona-hologramról nyilatkozott, idézem: ‘végre valóban láthatjuk a Koronát, itt, Körmenden is. eddig ugyanis csak a másolata járt itt.‘ :DDDD

 

na, fröcsögés off.

Na, csak működik már ez a szar. Az atw SQL-szervere úgy tűnik, vicces kedvében volt ma este. Éjjel.

Ismét fikázós poszt következik, úgy látszik, most ez járja, viszont ezt muszáj megörökítenem, akkora. Kaptam ma egy levelet a rídörz dájdzseszttől, és nagyon jót nevettem rajta, komolyan. Engem speciel a ‘90-es évek második felének tájékára emlékeztet, amikor (legalábbis halvány emlékeim szerint) tömegével érkeztek az ilyen és ehhez hasonló szarságok mindenféle nyereményekkel kecsegtetve. Csak épp nem hittem volna, hogy ilyesmi létezhet még ma is. Persze, ha tv-shop van, akkor miért ne…

 

Íme maga a levél, legalábbis annak egy része (az ‘érdekesebb’ részeket dőlttel szedtem; plusz lehet figyelni a megbúvó magyartalanságokat is):

“Kedves ****** ******!

Mielőtt elolvasná ezt a levelet, vegyen egy mély lélegzetet, kedves ****** ******, mert ilyen jó híreket nem mindennap kap az ember.

Sok nyertesünk, akik nagy pénznyereményeket vittek haza, azt állítja, hogy ha egyszerre ilyen sok pénze lesz az embernek, akkor néhány napig, de néha hetekig is teljes mámorban él. És valóban, amit most elmondok, lehet, hogy élete legizgalmasabb és legemlékezetesebb pillanatát hozza majd el Önnek.

[itt közli, hogy potenciálisan sok pénzt nyerhetek a játékukon]

E célból mellékeltük a NYERTESJELÖLTEK GYAKORI KÉRDÉSEI feliratú kiadványt, amelyben hasznos információkat talál, és amely segít áttekinteni azokat a kérdéseket, amelyeket nyerés esetén Öntől kérdezhetnek, illetve amelyek amelyek Önben már esetleg felmerültek azzal kapcsolatban, ha Ön lenne a szerencsés nyertes.

Például, mit kellene tennie, ha értesítést kapna arról, hogy Ön a díj nyertese, és szeretné átvenni a 27 000 000 Ft-os nyereményt. [...] A fenti kiadvány segítségével már most felkészülhet ezekre a kérdésekre, mivel lehet, hogy a ****** ****** név kerül kihúzásra a sorsoláson.

Kedves ****** ******, kérem, hogy a következő pár napban valamikor kényelmesen foglaljon helyet, és szánjon néhány percet arra, hogy elképzelje, milyen érzés lenne megtudni, hogy Ön lett a 27 000 000 Ft-ot érő Fődíj nyertese! [...] E sorsolás szabályzata mihamarabbi díjátadást ír elő, és mi mindig nagyon szívesen adunk át nagy pénzdíjakat újabb nyerteseknek.

[...]”

és most lássunk pár szemelvényt abból a bizonyos FAQ-ból:

“Milyen kérdésekre számíthatok az átadáskor?
Az Ajándéksorsolási Osztály vezetője az átadás alkalmával feltehet pár általános kérdést, pl. “Hitt-e Ön abban, hogy nyerhet?” vagy “Hogyan fogadták családtagjai és barátai az Ön nagy szerencséjének hírét?”, stb.

Van-e egyéb jó tanács, amelyet a leendő nyertesnek érdemes megszívlelni?
Valamelyik nyertes úgy gondolja, hogy szűk családi körben dönt nyereménye sorsáról, pl. hogy nagy részét elkölti valameilyen luxuscikkre, vagy a biztonságosabb befektetést választja inkább. Mások arról számoltak be, hogy a sok pénz nem változtatta meg őket emberileg, csak sokkal egyszerűbbé tette az életüket…!”

Ez már annyira szar, hogy röhejes. Van, aki még komolyan elhiszi az ilyet? (Attól tartok, igen.) Persze ez is szint - valahol jó mélyen…

most olvasom csak az etr nyitóoldalán, hogy munkatársat keresnek a quaesturában - biztosan fogynak a quaesta-szüzek és a Nagy Sorszámadagoló-Gép kinyilatkoztatásai sem olyan világosak már, mint korábban (hiába, sic transit). nem, nem ment el az eszem, hogy jelentkezzek, de az elvárások felsorolásánál megakadt a szemem az alábbin, amitől erős nevethetnékem támadt (kíváncsi lennék, melyik munkatársat szedték cafatokra a feldühödt egyetemi hallgatók):

   ”- magas empátiakészség, stressztürö képesség”

– szó szerint így. persze ez igazából csak annak mond valamit, aki már látta, hogyan kígyózik a sor 200 m-n keresztül - közben lekanyarodva a szomszéd utcába és egyre növekedve -, a nyitás előtt alig fél órával, vagy végigvárta a teljes nyitvatartási időt úgy, hogy végül nem került sorra.. egyszóval, nevezett intézmény az egyetemi bürokrácia egyik magasfoka, és mint ilyen, kikerülhetetlen. (eddig több bajom volt velük, mint a TO-val; de nem merem elkiabálni) viszont már előre örülök, hogy ezek szerint ősszel magas empátiakészséggel és stressztürö képességgel megáldott munkatársak fognak fogadni, ha megpróbálom elintézni a lakcímváltoztatást. ja, és akkor a helyesírásról még csak nem is szóltam. :]

ellenben megújult a Reakció, halleluja. (bár nekem nem volt bajom a régi dizájnnal, sőt.)

némi sajt kíséretében borozgatva foucault-ingát olvasni (csak a hangulat kedvéért) jó dolog. mi mind elveszett aranykort keresünk (’tu ne quaesieris, scire nefas…‘) a kristálypoharak áttetsző magányában. et in arcadia ego.

le palais des autres jours
d’hier et demain
le vent les portera

Újfent bejött a ‘rossz előérzet - jó végkifejlet’ törvénye, miszerint ha rossz előérzeted van valamivel kapcsolatban, az jól fog elsülni. Így volt ez a delegatioval kapcsolatban is az elmúlt pár hétben (kb. a kettővel ezelőtti bejegyzésemben említett kavarodás óta), de végül egy kisebb bakit (ami mondjuk bosszantó, lévén, hogy alig egy órás csúszást eredményezett Sočában az éjszaka közepén..) leszámítva nekem úgy tűnt, rendben zajlottak a dolgok. Ugyan nem voltam túl aktív, de élveztem. A környék maga gyönyörű, a hatalmas hegyek és a zöld környezet magával ragadó, na meg a tiszta, csillagos ég. Az Isonzo vize finom, bár meglehetősen hideg. Kicsit olyan érzésem volt, mintha hazatérnék, ami nálam igen nagy szó, és most hiányzik is rendesen. A szlovének nagyon kedves és segítőkész emberek, azt hiszem, itt valamennyire kiütközik egyfajta mentalitásbeli különbség is… Azt kell, hogy mondjam, elég rossz érzés volt átérni a határon és látni a rengeteg mocskot és koszt pl. a benzinkutaknál, vagy a városokban, a sokkalta tisztább(nak tűnő) Szlovénia és Burgenland után.
És jó volt látni azt a néhány ismeretlen, mégis ismerős arcot, akikkel már korában beszéltem, msn-en, vagy e-mailben, ahogyan jó volt utolsó este a tábortűz körül egymást körülfogva Blind Guardiant énekelni is. Az egész annyira tömény és összetett, hogy képtelenség teljességében visszaadni ezt a három-négy napot, számomra még egy mtt-tábornál is töményebb volt és nagyobb élményt jelentett bizonyos szemszögből nézve.

Egyelőre ennyi.
 
hear our singing, hear our longing,
we will go home across the mountains..

Ma találkoztam egy régen látott baráttal és egy sör mellett beszélgettünk egy jót. A GdT-projekt haladni látszik, a delegatio után végre ténylegesen is nekilátok. Addig is holnap irány az Isonzo völgye, hát, érdekes lesz, az biztos…

Jövőre pedig elképzelhető, hogy megjárom Kaltenberget.

ülünk a tűznél, én meg az idő

“Ugyanabban az évben [1165] én, Vilmos, az Úr türelméből a tűroszi szent Egyház méltatlan szolgája, e Historia írója (mit azért írok, hogy az utókorra maradjon valami a régmúlt időkből), az Itáliában és frank földön töltött húsz év után, mely során tudásszomjtól hajtva a filozófusok iskoláit látogattam, és a tiszteletre méltó tudományokban jártasságot szereztem - a teológia üdvözítő doktrínáiban éppúgy, mint az egyházi és polgári jogban -, megtértem atyám hajlékába s anyámhoz (kinek szent lelke immár az Úrban örvendezik), és új erőre kaptam a szent és Istennek kedves Jeruzsálemben, hol megszülettem és ahol őseim lakhelye áll. [...]”

(Willelmi Tyrensis archiepiscopi Historia rerum in partibus transmarinis gestarum, liber XIX, caput 12)
 
 
palaestinalied
 

[actual track: Harry Gregson-Williams - Swordplay /Kingdom of Heaven OST]

A Nagyúr szavával élve kicsit tényleg hadjárat volt az utóbbi négy nap. Csak azt sajnálom, hogy az első két napot ki kellett hagynom, meg kár, hogy az utolsó két nap programjait nagyrészt elmosta az eső. Persze így is voltak élmények bőven: az éjjeli edzések, az őrség, a finnek Fiore-oktatása és még sorolhatnám. Nagyon szép az olasz iskola is (sőt), de azt hiszem a németet különösen megkedveltem. Célratörő, tiszta és hatékony. A Fechtfeder pedig különösen szép darab. Bár azt hiszem, ezt most leginkább az érti, aki ott volt, vagy kedveli az ilyesmit, de nem baj.

Egyébként nincs sok minden, lassan megpróbálok normális fogódzókat találni a GdT-projekthez végre (elvégre lassan kifutunk a nyárból…), illetve ma hazaérve kis híján agyvérzést kaptam a dél-noricumi delegatio kapcsán. Avagy ‘félrekommunikáció über alles’, ahogyan azt a Szektában már megszokhattuk. Szerencsére a helyzet úgy tűnik, rendeződött, de inkább ne igyunk előre a medve bőrére. (Egyébként a szervezés egyes részei kiváló jellemfejlesztő képességgel bírnak, nem is gondolná az ember.)
Közben belenéztem a tábori képekbe, hát, valahogyan nincs hiányérzetem. Rengeteg az idegen arc, akiket sehogysem tudok megszokni, és néhány tucat embert kivéve az ismerősök is lassan megfakulnak. Nem mintha ez különösebben zavarna - van ez így.

“…Vedd fontolóra kérlek és gondolkodj el
rajta, miként helyezte át napjainkban az Isten
a Nyugatot Keletre, mert mi, akik egykor
nyugatiak voltunk, mostanra keletiekké
váltunk. Aki római vagy frank volt, ma galileai
vagy Palesztina lakója. Aki Rheims
vagy Chartres polgára volt, ma Tűroszban
vagy Antiochiában él…”

(Fulcheri Carnotensis Historia Hierosolymitana III,37.)