future requiem

a google earth veszélyes dolog. igen könnyen le lehet ragadni előtte, de ha egyszer olyan képeket lehet találni rajta, mint ez, ez, vagy ez és még ezt is. mellesleg sok városnál egész jól ki lehet venni pl. a középkori városmagot. mindenféle -kontinuitások rulz.

und die Welt zählt laut bis zehn

az utóbbi napok elég félelmetes iramban teltek, lassan már meg sem lepődöm azon, hogy fejből tudom a keresettebb könyvek/tematikák helyét a tanszéki könyvtárban, és egyes szabóervines könyvek jelzetei is szépen lassan kezdenek beszivárogni a fejembe (943.9 G 87, 943.9 B 36, 394 M 14), a zsebeimben lapuló tucatnyi bibliográfiai cetli pedig már egészen hétköznapinak számít. ja, meg az üres kérőlapok ehhez vagy ahhoz a könyvtárhoz, mert hát sosem lehet tudni, ugye… és még mindig élvezem, bár arra azért kíváncsi vagyok, mi marad belőlem félév végére.
 
szerk. 200809291720 javítottam a képek linkjeit, mostmár elvileg jók. illetve még egy, amit most találtam, katt

Would you like to say something before you leave?

Erről is csak az imént szerztem tudomást, de most ez nem is fontos. Annál inkább elszomorító, hogy meghalt Richard Wright. Nem vagyok túl autentikus a Pink Floydot illetően, inkább kedvelőjük vagyok mint rajongójuk, de ettől még rossz érzés, ahogyan Barrett halála is az volt annak idején. Ironikus, hogy épp ma este néztem meg (jobb híján) youtube-on a Live at Pompeii-en levő Set the Controls for the Heart of the Sun-t, és sokadszorra is rácsodálkoztam Wright szólójára (többek között). Aztán nem sokkal utána olvasom, hogy már nincs köztünk. Nyugodjék békében.

A héten szóba kerül G. K. Chesterton Eretnekekje, és ehhez kapcsolódóan az alábbi idézet a nevezett műből, amit sikerült pontatlanul idéznem, olyannyira, hogy gyakorlatilag épp a lényeg maradt le. Némileg ennek kompenzálásaképp beraknám ide:
 
 

“

Képzeljük el, hogy valami okból, teszem azt egy lámpaoszlop miatt, nagy felbolydulás támad az utcán. Befolyásos emberek le akarják azt dönteni. Előkerül egy szürke csuhás szerzetes is, aki nem más, mint a Középkor szelleme, és egy skolasztikus filozófus száraz modorában elkezd magyarázni: “Mindenekelőtt is, testvéreim, vegyük fontolóra, hogy miben áll a Világosság értéke! Mert ha a Világosság jó önmagában …” S ekkor, némiképp menthetően, a szerzetest leütik. Az emberek mind a lámpaoszlophoz rohannak tíz perc alatt ledöntik, és hol ide, hol oda szaladgálva gratulálnak egymásnak a középkor szellemét félresöprő tetthez. Ám ahogy múlik az idő, kiderül, hogy nem is olyan egyszerű a dolog. Voltak, akik azért döntötték le a lámpaoszlopot, mert villanyvilágítást akartak; másoknak a vasra volt szükségük; voltak, akik a sötétséget akarták, mert gonoszak voltak a tetteik. Egyesek azt gondolták, hogy a gázlámpa nem világít eléggé, mások meg azt, hogy túlságosan is világít; voltak, akik azért cselekedtek, mert össze akartak zúzni valamit. És az éjszakában dúl a háború, és senki sem tudja, hogy kit csépel. Így azután - fokozatosan és elkerülhetetlenül - ma, holnap, vagy holnapután visszatér a meggyőződés, hogy a szerzetesnek végeredményben igaza volt, mert attól függ minden, hogy miben áll a Világosság filozófiája. Csakhogy: amit megvitathattunk volna a gázlámpa alatt, azt most sötétségben kell megvitatnunk.

”

 
 
Újra kéne olvasni néhány régebben sokat forgatott könyvet, hm.
 
Egyébként ma voltam FSzEK-ben fénymásolni-kölcsönözni, és belefutottam az Aquinóiba. A mindenféle csíkos-kockás tüntetőket viszont sikerült kikerülnöm (ilyenkor bosszantó tud lenni, ha az ember a belváros egyik elég frekventált pontján lakik), az egészről akkor értesültem, amikor a FSzEk-ből elfelé jövet - olyan 3 óra körül -, a 3-as metrón bemondták, hogy a 2-es nem áll meg a Kossuth téren (eegen, kb. ennyire olvastam híreket az utóbbi pár hétben), utána tájékozódtam a dolgok állása felől, és úgy látszik, még épp időben sikerült lelépnem.

Ma volt vendégsereg itthon - Monoron -, amiből céltudatosan kimaradtam (nem kedvelem az ilyesmit), pozitív hozadéka a dolognak viszont az, hogy a maradék kaján kívül jelenleg van itthon Jägermeister, Bencés gyógynövény-, és Sheridan’s kávélikőr, Saily’s csokoládélikőr, Santicum keserűlikőr, meg pár üveg bor. Mind meg van bontva valamennyire, de ez most akkor is kanapéé. :)

Na, megyek vissza a könyvkupachoz, éppen Szent Ágoston van terítéken.

Ahogyan egy kortárs bencés költő - akinek már nem emlékszem a nevére - írta: “tavaszban várni az Istent, s ősszel újra várni“. Végre jó idő van. Sokadszorra is kénytelen vagyok megállapítani, hogy kicsit minden ősz ugyanolyan, mindegyikben ott van valami, egy adab-töredék az előzőekből (ce parfum de nos années mortes / ce qui peut frapper à ta porte), és ez a szép az egészben. Számolni a hulló faleveleket, és felidézni a hajdan-volt harangok hangját, amelynek ütemére összerezzennek a távoli csillagok.

Ismét sűrű hét van mögöttem, és még nincs teljesen vége. De jó ez így, nem is akármennyire. :) Kedden volt Conventus, ami jó volt, igazából csak utána jöttem rá, hogy mennyire hiányzott már. A tegnapi edzést viszont szégyenszemre kihagytam, helyette itthon maradtam és igyekeztem haladni valamennyit a GdT-projekttel. Jövő csütörtöktől pedig reggelente latin forrásszöveg-olvasás órám lesz, tegnap leadtam az ezzel ütköző szemináriumot, úgyhogy az adminisztratív rész letudva. Kézhez kaptam a szöveget, amit ma olvastak, és konstatáltam, hogy Prudentius bizony jó. Továbbá a múzeum körúton sétálva összefutottam Bardajszānnal, aminek módfelett örültem, mivel egyébként is fel akartam már keresni valamikor. Volt Összeesküvés is, a magam részéről, bár tudatosan, de mégis inkább csak belecsöppentem a dologba, mindenesetre élveztem (lupus lupum non est, ugyebár); utána pedig söröztünk egy jót az egyik random módra kiválasztott kocsmában - miként azt Gregoriusnak, aki szintén jelen volt az Összeesküvés elején, említettem, lebűnöztem az egyházi aurát, ami P. atya II. vatikáni zsinatról szóló óráján rámragadt.

Ez most bizony zajlik.
 
 
now is the dominion of Edom, and the return of Adam into Paradise.

The chapter is opened and the pages are turned.

Túl az első héten. Elég tömény volt, pedig el is maradt néhány óra, meg hát a hora prima hora brevis est címén nem is mind volt megtartva teljes egészében. Sok szemináriumom lesz, úgyhogy az időbeosztással nagyon kell majd ügyeskednem, de az is látszik, hogy zömében élvezni fogom. Kevés unalmas van, és egy-két tanárban sikerült kellemesen csalódnom, szóval ígéretes egy félév elé nézünk, csak győzzem energiával.
Már nagyon hiányzott ez az egész; a kávézós beszélgetések a szünetekben, viszontlátni régi arcokat, meg újakat is. A tanszéki (= a középkortudományi) könyvtár pedig lassan kezd a második, v. harmadik otthonommá válni, komolyan hiányozna, ha huzamosabb ideig nem fordulnék meg ott. Bölcsész-e vagyok… De hát az egy hangulatos hely, ellenben a kari olvasó, vagy az intézeti könyvtár átjáróház-jellegével. Most iszonyatosan motivál valami, és elképzelésem sincsen, hogy mégis honnét ez a marhanagy lelkesedés, de ha már van, kihasználom a jó széljárást.

Persze azért volt néhány érdekes pillanat, pl. megállapítottam, hogy a MOL Hess András téri épületének biztonsági őrei kőbunkók. Azért nem mind, de egybe sikerült belefutnom, csak lestem… az a hely sem lesz a kedvencem az összes nyomasztó szockós hangulatával együtt, az is biztos.

Voltam edzésen is, hát ez most statisztikailag átlagosra sikeredett. Nem volt rossz, de úgy látszik, kiestem a ritmusból, jobban megéreztem, mint vártam, illetve sok új van, és viszonylag kevés a régi arc, ami kicsit furcsa. Meg különösen az, hogy már nem Roll tartja. De csak lesz ez még jobb is.

Holnap MTA könyvtár, meg SzabóErvin, aztán haza. Jeee. (Bár nagyrészt referátumot meg GdT-projektet fogok írni.)

“Minek szaporítani a szót? Heverardust karddal ölik meg, Giselbertus a Rajna vizébe merül, s minthogy azt annak mennyisége miatt meginni nem tudta, lelkét kiadván meghalt.”

Cremonai Liudprand: Ανταποδοσις [Antapodosis] IV, 29.

- - - - - - - - - -
Annak idején a könyvtárban felnevettem ezen a mondaton, mikor olvastam. Liudprand egyébként nagy arc, ráadásul nem ez az egyetlen beszólása. Majd lesz még. :)

Ezt az xkcd-t eddig nem is láttam. lol²
Van órarendem, ami jó, igény szerint akár be is rakhatom.
Aztán majd írok valami értelmeset is, ha lesz miről. Egyelőre próbálom túlélni ezt a rohadék meleget. Utálom.

[actual tracklist:
Solitude Aeturnus - Mirror of Sorrow
Pain - Play dead [Björk cover]
Pain - Nailed to the Ground
The Kovenant - Cybertrash]

Úgy néz ki, hogy a gólyák rászabadultak az etr-re (ma volt a tájékoztató nap), mert csak hosszas F5-nyomkodás árán sikerült végre belépnem a rendszerbe.

Mi meg az elmúlt két napban “rászabadultunk” a tanszéki könyvtárra. Hétvégén jött az e-mail NB-tól, hogy ha ráérek, akkor ugorjak be hétfőn-kedden segíteni a visszarendezésben. Múlt héten új polcok érkeztek, és a tematika elhelyezése, meg azokon belül az abc-rend (meg egyáltalán a könyvtár arculata) tisztességgel fel lett dúlva.. úgyhogy örömmel mentem mindkét nap, és segítettem, reggel kilenctől kb. este öt-hatig. (Meg nem csak én, ezért a többesszám.) Most koszos vagyok, rohadt fáradt, de megérte, mert jól néz ki, bár a régi elrendezés szerintem otthonosabb volt, de jó ez így is. Mellesleg az ilyen pakolászás (azon túl, hogy élvezem) jó közösségteremtő erő is.
A Deutsch Recthswörterbuch (bár azt pont mégis leszedtük ma), meg hasonló dolgok, amiket jóesetben is ötévente egyszer, ha keres valaki, felkerültek a fölső polcokra, aztán akinek szüksége van rá, az majd létrázik érte öt-hat méter magasságba… :)

Egyébként lehet érdekességeket találni, például fel nem foghatom, hogy egy Hitlerről, Sztálinról meg a koncentrációs táborokról szóló könyv mit keres a középkortudományi könyvtárban, ráadásul a valláselmélet részlegben; vagy ‘A magyar vers’ címmel megjelent konferenciaanyag, amelyben többek között szerepel egy ‘a gyermekversek metrikája’ című tanulmány is… na mindegy, a shai-hulud útjai időnként kifürkészhetetlenek.

Jövő héten pedig beindul a gépezet, immáron teljes gőzzel. Addig projekt.

Ja, és időről időre rájövök, hogy bizonyos dolgokban mennyire igaza volt a jó öreg Chestertonnak. Hiába, mundus senescit.

ma valami eszméletlenül pozőr naplemente volt, én meg annál is pozőrebb képeket csináltam róla. patinás világvége-hangulatot töltök a poharamba, közben szól a Várna, és ismét felerősödik a szél. kihaltak a repterek..

  kép 01
  kép 02
  kép 03

na, megyek vissza a projekthez.

“

  Az ördög általában nem alszik, és ezért nem igazán érti, hogy másnak miért kell. Chausey viszont szeretett aludni, azt tartotta, hogy ez az egyik legkellemesebb dolog a világon. Főleg egy kiadós étkezés után. A tizenkilencedik századot például majdnem teljesen átaludta. Nem mintha szüksége lett volna rá, csak azért, mert jól esett.¹
      A világ egyik legjobb dolga. Most kezdte csak értékelni az ilyesmit, hogy az Idő új értelmet kapott.
      A Bentley kelet felé tartva dübörgött bele a sötét éjszakába.
      Természetesen általános értelemben pozitív hozzáállással viseltetett az Armageddont illetően. Ha bárki megkérdezte volna, hogy miért töltött századokat az emberiség ügyein pepecselve, magától értetődően válaszolta volna, hogy: ”Ó, hát azért, hogy a Pokol végső győzelmét elôkészítsem!” De egy dolog volt valamiért dolgozni, és egy másik dolog azt látni, hogy amiért dolgoztál, elérkezett.
      Chausey mindig is tudatában volt annak, hogy jelen lesz a világ végénél, mert halhatatlan lévén nem volt más lehetősége. De mindig abban reménykedett, hogy az azért még messze van.
      Ugyanis szerette a embereket. Ez különösen végzetes hiba egy démon esetében!
      Ó, hát persze, hogy mindent megtett azért, hogy a vacak kis életüket még nyomorúságosabbá tegye, de bármit is gondolt ki, az feleannyira sem volt rossz, mint amit ők gondoltak ki maguknak. Különös tehetségük mutatkozott erre. Valahogy úgy nézett ki a dolog, hogy gyárilag beépített funkció ez náluk. Beleszülettek egy olyan világba, ahol ezer és egy apró dolog állt az útjukba a maga kis módján, és erre az energiájuk legnagyobb részét arra pazarolták, hogy a körülményeket még rosszabbá tegyék. Az évek során Chausey egyre nehezebbnek találta azt, hogy kiötöljön valamit, ami démoni mivoltával kitűnik az általános piszokságok hátteréből. Voltak olyan időszakok, főleg az utóbbi évezredben, amikor legszívesebben küldött volna egy táviratot Odalentre, hogy „Nézzétek, ennek semmi értelme, akár itt helyben föl is adhatjuk, akár be is zárhatjuk Dys-t, Pandemonium-ot és a többit, és följöhetünk, mert nem tudunk olyan rosszat csinálni, amit ők meg ne tennének maguknak, főleg ha elektródákat lehet hozzá alkalmazni. Van valamilyük, ami nekünk nincs. Vannak elképzeléseik. És áramuk, természetesen.”
      Valamelyikük még azt is megírta, meg biz’a:… „A Pokol üres. Az ördögök itt vannak köztünk.”
      Chausey kapott egy parancsolatot a Spanyol Inkvizícióval kapcsolatban. Akkoriban Spanyolországban kellett lennie, és főleg a cantinákban meg jobb helyeken tartózkodott, és még csak nem is gondolt ilyen inkvizícióhoz hasonló dologra addig, míg a parancsolat meg nem érkezett. Elment, megnézte, és utána egy hétig minden nap hullarészegre itta magát.
      Aztán ott volt az a Hieronymus Bosch. Az volt ám a veszedelmes alak!
      És amikor azt hitted, hogy nagyobb csirkefogók, mint amit a Pokol elbír, oly nagy jóságot mutattak, hogy a Mennyország sem álmodott olyat. És nem ritkán ugyanaz a személy produkálta mindkét példát! Ez volt az a szabad akarat-dolog, hát persze. A szemét.
      Azirafel egyszer megpróbálta neki elmagyarázni. Az egész lényege, mondta – ez valamikor 1020 táján lehetett, amikor először kötötték meg a maguk kis Egyezségét – az egész lényege, hogy az ember aszerint jó vagy rossz, hogy milyen akar lenni. Ugyanakkor az olyanok, mint Chausey, és természetesen ő, már a kezdet kezdetén megkapták a maguk útravalóját. Az emberek nem lehetnek igazán boldogok vagy szentek anélkül, hogy nem volna meg bennük a velejéig-romlottság lehetősége.
      Chausey ezen elgondolkodott egy darabig, aztán, úgy 1023 körül így szólt: Na várj csak, mondta, ez csak akkor megy, ha mindenki egyenlő pozícióból indul, nem igaz? Nem lehet valakinek ugyanakkora az esélye, ha egy sárkunyhóból indul a harctér kellős közepéről, mintha egy kastélyba születik?!
      Á, mondta Azirafel, ez a jó az egészben. Minél lejjebb indulsz, annál több a lehetőséged.
      Chausey válaszolt: ez elmebaj.
      Nem, mondta Azirafel, ez a felfoghatatlan.
      Azirafel. Az Ellenség, természetesen. Már hatezer éve ellenség, úgyhogy már egészen olyan, mint egy barát.
      Chausey lenyúlt a rádiótelefonért.
      Démonnak lenni azt jelenti, hogy nem lehet szabad akaratod. De nem élhetsz úgy az emberek között sokáig, hogy ne ragadjon rád egy-két dolog…

 

---

”

¹ - Azért egyszer felkelt, 1832-ben, hogy vécére menjen.