Sziasztok! 
Nem tudom, hogy hányan olvassátok a történetem,
és mi a véleményetek róla. Bár szerintem még eléggé unalmas,
remélem vannak rendszeres olvasóim.
Hogy könnyebben megkapjátok az infókat/kérdéseitekre a választ,
Hogy könnyebben megkapjátok az infókat/kérdéseitekre a választ,
létrehoztam egy FACEBOOK-os csoportot a blogjaimnak,
Jó olvasást, és várlak titeket!
Puszii :*
Puszii :*
*Kyle*
4 év… 4 éve kísérem figyelemmel, ahogy a húgom felnő. A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ekkora lesz a harci ösztöne. Láttam már harcolni. Azt se gondoltam volna, hogy egyszer Rióban látom. Nem mertem volna fogadni rá. Ha apa megtudja, hogy a kislánya ugyan abban a városban van, amiben Ő is, azt hiszem, azonnal meg akarná keresni. Vagy nem. A levélben, amit Lorena 18. szülinapjára írt… Hát én se szívesen olvastam volna olyat az apámtól.
Ma délután is a húgomat figyeltem. A Bistrotban ebédelt azzal a Daniel gyerekkel, már 3 hete, rendszeresen. Végeztem egy kis nyomozást a srác után… Azt hiszem, egy kicsit hülyíti a húgomat, de amíg fizikai fájdalmat nem okoz Lorenanak, addig én sem fogok Neki. A szokásos asztaltól figyeltem Őket, a szokásos sajtos szendvicsemmel, amikor megcsörrent a mobilom. Csak egy valakinek szól ezen a számon, rögtön tudtam ki az, mégse kívánkozott felvenni. Havonta egyszer keres, feleslegesen. Ha lenne valami, amiről tudnia kellene, akkor hívnám. Kivéve most. Erről nem tudhat. Nagy sóhajjal vettem fel az egyre hangosabban csörgő telefont.
-Mondd – szóltam bele köszönés nélkül. Elfojtott egy morgást.
-Neked is szép napot, Kyle. Beszélnem kell veled.
-Gondoltam. Különben nem hívtál volna.
-Merre jársz mostanában? –kérdezte fojtott hangon. Itt volt az ideje, hogy eldöntsem: elmondom az igazat, vagy hazudni fogok?!
-Erre is, arra is –feleltem végül. Ezzel nem is hazudtam, és nem is mondtam neki olyan fontosat.
-Ide figyelj… Ez most nem vicces. Élheted felőlem a magad életét. Nekem mindegy. Felnőtt vagy. De beszélnem kell a húgoddal. Adriane azt mondta, Naomi Rióban van. Igaz ez, Kyle?
-Igaz –mondtam. Ha Adriane beszelt vele, akkor úgyis mindegy már. Láttam, amikor Párizsban Adri belefutott Loriba. Azonnal felismerte.
-És ezt eddig miért nem mondtad, édes drága kisfiam?
-Mert nem tartottam fontosnak.
-Nem tartottad fontosnak??? Kyle, Neked teljesen elment az eszed?? Nem farkasok között nőtt fel, meg kell Neki tanítani a dolgokat. Vezesd el…
-Apa, hagyd ezt abba! Nem fogom felfedni a kilétemet. Nem tudni, mikor lesz szüksége arra, hogy valaki megvédje.
-Pont ezért kéne megtanítani Neki a…
-Igen… Már rég meg kellett volna. Talán nem kellett volna ott hagyni Őket Los Angelesbe, és akkor minden jó lenne. Akkor élhetnénk egy boldog családként. Nem sóvárognál Te sem egyfolytában anya után. Talán ezt kellett volna.
-Kyle, ne merj ilyeneket mondani. Hozd ide a húgodat! –parancsolta dühösen.
-NEM! –kiáltottam a telefonba, majd leraktam. Kikapcsoltam az egész készüléket. Feldühített. Ennek következtében pedig veszélybe sodortam a kilétemet, és a húgomat is. Eltűntek a szemem elöl.
*Lorena*
3 hét telt el, mióta Rióban vagyok. Végeztem kisebb-nagyobb kutatásokat, de semmi érdemlegesre nem jutottam apámmal kapcsolatban. Mintha a föld nyelte volna el.
Minden napom ebből állt:
Reggel felkeltem, letusoltam, futottam. Ebédre Daniel értem jött, együtt megebédeltünk. Délután edzőterembe mentem. Kell a jó kondi, mert nem akarok ellustulni. Fel kell idéznem mindig, miket tanított anya. Este pedig fürdés után az ágyban olvastam, vagy Oliv-val beszélgettem. Nagyon maga alatt van szegény lány.
Apámra visszatérve. Bár érdemleges eredményre nem jutottam, a zsigereimben érzem, hogy nagyon közel állok ahhoz, hogy végre megtaláljam apámat. Vagy legalábbis valami másik farkast. Az érzékszerveim kifinomultabbak, mint eddig. Az emberekből áradó érzéseket is érzem. Különféle kis illatokat megérzek, amiket egy normál ember nem. Azt is érzem, hogy a közelemben van egy másik farkas is. És ebben teljes mértékig biztos vagyok. Beszélnem kéne valakivel. De Danielnek nem mondhatom el, még a végén megijesztem, vagy ami rosszabb, meg akarna ölni. Ami persze nem sikerülne Neki, mert előbb ölném meg én Őt. De nem akarom. Semmit nem akarok.