blogunk

2009. május 02. szombat

Hétfõn anyák napja, addig is megmutatom azt a linket, amely elvezet arra a helyre, ahol tömérdek jó játékot találtok. Szelence a játék neve, amit matek órán az Eltûntetõ néven játszunk.
Bõvebb tudósítás: hétfõ után:))))

2009. május 04. hétfõ

Gyorsan leírom, amíg friss az élmény!
Ezt az össznépi zokogást, amit rendeztünk!!!! (a mûsor után gratulációkor mondtam is, ezt gyakoroltuk a legtöbbet! :D) Én már akkor sírtam, amikor bevonulás volt. Aztán szépen, sorban, mindig egy kicsit. De a végén, amikor Norbi a Varázsszó utolsó versszakát szinte zokogva mondta, akkor már a fél terem sírt. A finálé-dalt már tényleg sírva énekeltük el. Alig volt hangunk, a könnyek énekeltek helyettünk. Szóval mi is volt.
Kis tanulás (két magyar óra, új betû), virágültetés befejezése, és ebéd elõtt egy száraz próba. Majd ebéd és levegõzés az udvaron. Utána pihenés, pakolgatás, teremrendezés, "hamis paszpartu" elkészítése, és egy komoly, valódi, utolsó fõpróba. Ekkor kis fejmosásra is szükség volt (lásd: maximalizmus), majd elkezdtük várni a vendégeket. Jöttek is, szépen, sorban, tömött sorokban, hála Istennek, jó sokan!!!!!!! Gyönyörûen felöltözve, már átszellemült szemekkel, anyukák, apukák, nagyszülõk, testvérek. Jaj, de jó volt látni! Majd egyszercsak észre vettem, hogy nyugisan, fegyelmezetten ücsörögnek a kis csibék. Hm, mondom, mi ez a fegyelmezettség!? No, akkor énekeljünk. Énekeltünk, játszottunk, annyira kis kerek szabad foglalkozásra sikeredett, hogy tényleg úgy látszott, mintha ez lett volna a mûsor.
Sütit is kaptunk. Ez külön megindított engem. Nem hiába, a gyerekek attól ilyen édesek, mert édesek a szülõk! (nem tudok elég hálás lenni a Sorsnak)
Majd felsorakoztunk az ajtó mögött, kis lelkifröccs, biztosítottam a szereplõket az együttérzésemrõl:))), és sok sikert kívántam. Marika néni kezében a szöveg, elsõ sorban, súgólyuk, Kata néni rendezõi jobbon, ugrásra készen, ha bármi van, ott legyen õ.
És vonulás.
És egy gyönyörû, tiszta szívbõl adott (ahogy kértem tõletek), profi, tündéri elõadás.
Köszönöm.

2009. május 11. hétfõ

Gyors tudósítás
Most csak tényleg gyors, mert késõn jöttem haza, fáradt vagyok, és holnap is dolgozunk:)))
Ma vengégeink voltak. Jenõ, Miklós és Árpi. A Kézenfogav Alapítvány Fogadd el, fogadj el programja kapcsán lehetett olyan szerencsénk, hogy tudtunk velük beszélgetni, pedig elsõsökhöz nem is látogattak el a suliba. Csak hozzánk! Árpiéknak zenekaruk is van, ez a Nemadomfel Együttes. Jót beszélgettünk, énekeltünk, rajzoltatok nekik, a rajzot el is vitték - emlékbe. Készítettem néhány (igen gagyi) képet is a vendégségrõl, azért emléknek jóóóóó lesz:)))

2009. május 18. hétfõ

Egy kis magánélet. Talán ez is érdekes lehet, mert amikor ezt a naplót olvassátok, már 10 év körüliek vagytok, a kiskamasz kor küszöbén. Lassan érdekel majd bennetelet a felnõttek világa, lassan lehull a lepel bizonyos varázslatokról; hogy hogyan is sikerül egy-egy ebédet az asztalra varázsolni a semmibõl, hogyan lesz a sáros nadrág másnapra tiszta, és hogyan történik meg olyan, hogy egy héten át szórakozunk, úgy, hogy annak az elõkészületeibõl semmit nem vesztek észre.
Megyünk majd szépen sorjában :)))), egyelõre a "Városi Iskola" végére tehetek pontot, ez késztetett arra, hogy most írjak.
Egészen friss az élmény, a fogadó helyek (ahová megyünk) valóban várnak, ma újra lefixáltam, rájuk telefonáltam, hogy minden oké-e. Minden oké. Most már csak egy jó kis tájékoztatást kellene a szüleiteknek írni, amiben jól elmagyarázom, mikor hová megyünk, és kb. mikor érünk vissza, mit kell hozni, meg egyéb tudni valókat.
Most már (majdnem) csak ezzel lehet foglalkozni, túl vagyunk egy KÖZÖS koncerten, amit még egyszer köszönök nektek. Már "csak" az év végi felmérések vannak hátra, arra már holnaptól gyúrunk. Nagyon kevés van hátra a tanévbõl, tanévbõl, alig három hét. Úgyhogy használjuk ki az együtt töltött idõt!

2009. május 25. hétfõ

Ma többször megkaptam ilyen-olyan formában, hogy nem vagyok eléggé termékeny író. Jogos. De sajnos nem tudok mindig írni. Nem csak idõhiány miatt, a miatt sem, hogy maguk az események tûnnek hétköznapinak. Na de nem bánom, hagyom magam, most egy kicsit tényleg tudósítok, hiszen életünk elsõ tanévét zártuk le két fõ tantárgyból. Ettõl pedg olyan boldog lettem, hogy gondoltam, megmutatom, hogyan sikerült.

Íme:

A kék a matek, a bordó a magyar. /A gyerekek neveit nem jelentettem meg (szeméyliségi jogok), de egy kis fejtöréssel ki lehet következtetni! :D:D:D/
Hihetetlen jól sikerültek, mindannyian nagyon boldogok vagyunk, a gyerekek is, és mi is, tanárok. Egy bánatom van csak, hogy vannak, akinek nem elég a mostani eredmény. Ez azért okoz nekem féjdalmat, mert mi lesz késõbb???? Ezek nagyon szép eredmények, és megmondom õszintén, segítettünk, mind a hárman, mindenkinek. Van, akinek keveset, van, akinek többet, van, akinek sokat és van, akinek rengeteget. Valószínûleg nem lesz mindig így, de ez az elsõ ilyen nagy megmérettetés volt, és nem akartuk, hogy sikertelen legyen, és azt, hogy rossz emléketek legyen a dolgozatokról. Egyre önállóbbak lesztek majd, és egyre kevesebbet kell majd segíteni. Nem is fogunk:)))))
Most elég könnyed, vidám három hét következik, és egy hosszú (forró) nyár. Aztán meglátjuk.

Update:
Kaptam egy e-mailt, és kaptam egy sms--t. Az e-mailben az állt, hogy már nem vagyok boszorkány (más szavakkal, másképpen megfogalmazva), az sms hangfelvétel volt: a fiúcska fürdõkádban, teli torokból énekelte az apák napi slágerünk refrénjét. Elõször is köszönöm a nagyinak és az anyukának az értesítéseket, másodszor:
Ezért érdemes élni! (ma úgyis nagyon rossz kedvem volt, mégis mosolyogva fogok elaludni)

2009. május 27. szerda

Kooperatív tanulás
Tegnap és ma újabb mérföldkövet hagytunk el a "tanulás tanítása" címû úton. Környezetismeret - év végi rendszerezések ideje. Így 4 csoportot alakítottunk, a szokásos csoportalakító technikával (színek jelölése). A négy évszakot dolgozták fel a csoportok, mindegyik egyet-egyet. Tegnap egy megadott vázlat nyomán kellett a prezentációhoz rajzos elõadás-vázlatot készíteni, az évszakokhoz tartozó hónapok neveit jelölni, és lehetõleg mindent, ami elmondható róla, lerajzolni. Ezeket a mûveket ma befejeztük, és csoportonként 5 percben meghallgattuk a prezentációkat. Juj, nagyon édesek voltatok! Komoly együttmûködés, szép alkotások és érzelemgazdag elõadások születtek. Nagy élméy volt. ötös lett mindenki jutalma, és közösen megbeszéltük a tanulságot, mert az is volt, a munka során több dologra rájöttünk, hogy érdemes figyelni, kontrollálni magunkat. A következõ kooperatív óra még jobb lesz. És ez majd így megy, évrõl-évre. Mindenesetre: gratulálok nektek!

!!Üzenõfüzet!! Gyerekszájak Képgaléria	2009. május 02. szombat Hétfõn anyák napja, addig is megmutatom azt a linket, amely elvezet arra a helyre, ahol tömérdek jó játékot találtok. Szelence a játék neve, amit matek órán az Eltûntetõ néven játszunk. Bõvebb tudósítás: hétfõ után:)))) 2009. május 04. hétfõ Gyorsan leírom, amíg friss az élmény! Ezt az össznépi zokogást, amit rendeztünk!!!! (a mûsor után gratulációkor mondtam is, ezt gyakoroltuk a legtöbbet! :D) Én már akkor sírtam, amikor bevonulás volt. Aztán szépen, sorban, mindig egy kicsit. De a végén, amikor Norbi a Varázsszó utolsó versszakát szinte zokogva mondta, akkor már a fél terem sírt. A finálé-dalt már tényleg sírva énekeltük el. Alig volt hangunk, a könnyek énekeltek helyettünk. Szóval mi is volt. Kis tanulás (két magyar óra, új betû), virágültetés befejezése, és ebéd elõtt egy száraz próba. Majd ebéd és levegõzés az udvaron. Utána pihenés, pakolgatás, teremrendezés, "hamis paszpartu" elkészítése, és egy komoly, valódi, utolsó fõpróba. Ekkor kis fejmosásra is szükség volt (lásd: maximalizmus), majd elkezdtük várni a vendégeket. Jöttek is, szépen, sorban, tömött sorokban, hála Istennek, jó sokan!!!!!!! Gyönyörûen felöltözve, már átszellemült szemekkel, anyukák, apukák, nagyszülõk, testvérek. Jaj, de jó volt látni! Majd egyszercsak észre vettem, hogy nyugisan, fegyelmezetten ücsörögnek a kis csibék. Hm, mondom, mi ez a fegyelmezettség!? No, akkor énekeljünk. Énekeltünk, játszottunk, annyira kis kerek szabad foglalkozásra sikeredett, hogy tényleg úgy látszott, mintha ez lett volna a mûsor. Sütit is kaptunk. Ez külön megindított engem. Nem hiába, a gyerekek attól ilyen édesek, mert édesek a szülõk! (nem tudok elég hálás lenni a Sorsnak) Majd felsorakoztunk az ajtó mögött, kis lelkifröccs, biztosítottam a szereplõket az együttérzésemrõl:))), és sok sikert kívántam. Marika néni kezében a szöveg, elsõ sorban, súgólyuk, Kata néni rendezõi jobbon, ugrásra készen, ha bármi van, ott legyen õ. És vonulás. És egy gyönyörû, tiszta szívbõl adott (ahogy kértem tõletek), profi, tündéri elõadás. Köszönöm. 2009. május 11. hétfõ Gyors tudósítás Most csak tényleg gyors, mert késõn jöttem haza, fáradt vagyok, és holnap is dolgozunk:))) Ma vengégeink voltak. Jenõ, Miklós és Árpi. A Kézenfogav Alapítvány Fogadd el, fogadj el programja kapcsán lehetett olyan szerencsénk, hogy tudtunk velük beszélgetni, pedig elsõsökhöz nem is látogattak el a suliba. Csak hozzánk! Árpiéknak zenekaruk is van, ez a Nemadomfel Együttes. Jót beszélgettünk, énekeltünk, rajzoltatok nekik, a rajzot el is vitték - emlékbe. Készítettem néhány (igen gagyi) képet is a vendégségrõl, azért emléknek jóóóóó lesz:))) 2009. május 18. hétfõ Egy kis magánélet. Talán ez is érdekes lehet, mert amikor ezt a naplót olvassátok, már 10 év körüliek vagytok, a kiskamasz kor küszöbén. Lassan érdekel majd bennetelet a felnõttek világa, lassan lehull a lepel bizonyos varázslatokról; hogy hogyan is sikerül egy-egy ebédet az asztalra varázsolni a semmibõl, hogyan lesz a sáros nadrág másnapra tiszta, és hogyan történik meg olyan, hogy egy héten át szórakozunk, úgy, hogy annak az elõkészületeibõl semmit nem vesztek észre. Megyünk majd szépen sorjában :)))), egyelõre a "Városi Iskola" végére tehetek pontot, ez késztetett arra, hogy most írjak. Egészen friss az élmény, a fogadó helyek (ahová megyünk) valóban várnak, ma újra lefixáltam, rájuk telefonáltam, hogy minden oké-e. Minden oké. Most már csak egy jó kis tájékoztatást kellene a szüleiteknek írni, amiben jól elmagyarázom, mikor hová megyünk, és kb. mikor érünk vissza, mit kell hozni, meg egyéb tudni valókat. Most már (majdnem) csak ezzel lehet foglalkozni, túl vagyunk egy KÖZÖS koncerten, amit még egyszer köszönök nektek. Már "csak" az év végi felmérések vannak hátra, arra már holnaptól gyúrunk. Nagyon kevés van hátra a tanévbõl, tanévbõl, alig három hét. Úgyhogy használjuk ki az együtt töltött idõt! 2009. május 25. hétfõ Ma többször megkaptam ilyen-olyan formában, hogy nem vagyok eléggé termékeny író. Jogos. De sajnos nem tudok mindig írni. Nem csak idõhiány miatt, a miatt sem, hogy maguk az események tûnnek hétköznapinak. Na de nem bánom, hagyom magam, most egy kicsit tényleg tudósítok, hiszen életünk elsõ tanévét zártuk le két fõ tantárgyból. Ettõl pedg olyan boldog lettem, hogy gondoltam, megmutatom, hogyan sikerült. Íme: A kék a matek, a bordó a magyar. /A gyerekek neveit nem jelentettem meg (szeméyliségi jogok), de egy kis fejtöréssel ki lehet következtetni! :D:D:D/ Hihetetlen jól sikerültek, mindannyian nagyon boldogok vagyunk, a gyerekek is, és mi is, tanárok. Egy bánatom van csak, hogy vannak, akinek nem elég a mostani eredmény. Ez azért okoz nekem féjdalmat, mert mi lesz késõbb???? Ezek nagyon szép eredmények, és megmondom õszintén, segítettünk, mind a hárman, mindenkinek. Van, akinek keveset, van, akinek többet, van, akinek sokat és van, akinek rengeteget. Valószínûleg nem lesz mindig így, de ez az elsõ ilyen nagy megmérettetés volt, és nem akartuk, hogy sikertelen legyen, és azt, hogy rossz emléketek legyen a dolgozatokról. Egyre önállóbbak lesztek majd, és egyre kevesebbet kell majd segíteni. Nem is fogunk:))))) Most elég könnyed, vidám három hét következik, és egy hosszú (forró) nyár. Aztán meglátjuk. Update: Kaptam egy e-mailt, és kaptam egy sms--t. Az e-mailben az állt, hogy már nem vagyok boszorkány (más szavakkal, másképpen megfogalmazva), az sms hangfelvétel volt: a fiúcska fürdõkádban, teli torokból énekelte az apák napi slágerünk refrénjét. Elõször is köszönöm a nagyinak és az anyukának az értesítéseket, másodszor: Ezért érdemes élni! (ma úgyis nagyon rossz kedvem volt, mégis mosolyogva fogok elaludni) 2009. május 27. szerda Kooperatív tanulás Tegnap és ma újabb mérföldkövet hagytunk el a "tanulás tanítása" címû úton. Környezetismeret - év végi rendszerezések ideje. Így 4 csoportot alakítottunk, a szokásos csoportalakító technikával (színek jelölése). A négy évszakot dolgozták fel a csoportok, mindegyik egyet-egyet. Tegnap egy megadott vázlat nyomán kellett a prezentációhoz rajzos elõadás-vázlatot készíteni, az évszakokhoz tartozó hónapok neveit jelölni, és lehetõleg mindent, ami elmondható róla, lerajzolni. Ezeket a mûveket ma befejeztük, és csoportonként 5 percben meghallgattuk a prezentációkat. Juj, nagyon édesek voltatok! Komoly együttmûködés, szép alkotások és érzelemgazdag elõadások születtek. Nagy élméy volt. ötös lett mindenki jutalma, és közösen megbeszéltük a tanulságot, mert az is volt, a munka során több dologra rájöttünk, hogy érdemes figyelni, kontrollálni magunkat. A következõ kooperatív óra még jobb lesz. És ez majd így megy, évrõl-évre. Mindenesetre: gratulálok nektek!	Hozzászólás Arhívum: 2008. November 2008. December 2009. Január 2009. Február 2009. Március 2009. Április