Gyerekszájak
*Képgaléria*
2010.
március 12. péntek
Megkísérlem a lehetetlent; farsang óta nem írtam, most megpróbálom összeszedni magamat és az információkat. :)
Mi is történt a tanulás frontján?
Javában tart Fruzsi néni tanítás-sorozata, amit egyre fokozódó rutinnal vesztek, és nagyon szép az együttműködésetek. Büszke vagyok rátok!
Elkezdtünk egy "segédeszközt" használni, ami - remélem - nem csak remek szórakozás (mert el kell készíteni), hanem hasznos tárgya lesz mindenkori tanulásotoknak. Mi Lapozós könyvnek hívjuk, az angol neve: Lapbook (ejtsd: lepbuk). Valójában akkor nagy segítség, ha valaki otthon tanul, mert még nem jár iskolába, vagy olyan akadálya van, hogy nem járhat. Természetesen iskolai oktatásban is használható. Gyakran felnőttek készítik el gyerekek számára, ezzel segítik a tanulást. De ti annyira ügyesek vagytok, és én pedig annyira szeretném, ha többet is tudnánk ebből készíteni, hogy ti magatoknak gyártjátok, kis felnőtt segítséggel. Az elsőt a növénytan témakörben kezdtük el, és már hamarosan készen van. A második is környezetismereti lesz, aztán majd bővítünk, meg ti is kitaláltok magatoknak különbözőket, ha már megvannak a technikái.
Matekból jó nagyot léptünk. Szorzást kezdtünk, és már a bennfoglalás is alakul, szóval nemsokára jöhet a szorzótábla (de tudjátok, addig tilos, amíg nem szólok, hogy rajt! :D:D:D, és csak akkor is azt, amelyiket tanuljuk.) Nagyon ügyesek és okosak vagytok, hihetetlen gyorsan megértettétek ezt a fontos részét a számtannak. Tök jó! :))
Már nagyon profin dolgoztok csoportban, páros munkában, szóval mindannyian nyugodtak vagyunk, mi, akik tanítunk benneteket, mert bármit lehet veletek, bárhogy, és élvezitek a tanulást. Legalábbis úgy látszik...
Megint gyünyörű lett a terem, telis tele vagyunk nyuszikkal, tojásokkal, csirkékkel, annyira jól lehet érezni magát az embernek! Köszi Kata néni! (itt most jönne egy szivecske szmájli, de még ilyet nem tudok idevarázsolni)
Két verseny előtt állunk, 18-án Kenguru, nagy büszkeség, hogy négyen is indulnak közületek, és 24-25-én MindLab, ami már sokunkat érint, mert egyre többen jártok erre az okosító tanfolyamra:)))
Voltunk megint csörgőlabdán (kétszer is), és kaptunk Andrástól csörgő labdát. Tesi órán ki is próbáltuk, nagyon jót játszottunk, már nem lepődöm meg, hogy ez is megy nektek, és szeretitek és komolyan veszitek!
Bábszínházban is voltunk, a Túl a Maszat-hegyen előadást néztük meg. Nagyon kényelmes, különbuszos utazással, és remek előadást láttunk. Nagy boldogság volt, hogy néhányan beazonosítottatok szereplőket, jeleneteket, pedig a kötet feldolgozása kicsit speciális módon történt, mivel nem könnyű szöveg az ilyen pici iskolásoknak. De teljesen jól zárult, a mű megismerődött és megszeretődött!!!! :D:D:D
Bekapcsolódtunk egy 10 alkalmas múzeumi programba, honfoglaló elődjeink életét ismerjük majd meg. Két foglalkozáson vagyunk túl, már írtunk rovásírással, ücsörögtünk jurtában, és nagyon kedves vezetőnk van, Wellisch Maya személyében. Ez a program a tavaszi szünet után folytatódik.
Elkezdődött a Szülőklub is, most már nagyok vagytok, így szüleiteket "karanténban" képezzük tovább, viszont nektek jó dolgotok van, mert Kata néni ez alatt veletek játszik.:))
Na, egyelőre ennyi. Innentől megpróbálok hellyel-közzel időszerű lenni. (a hangsúly a megpróbálok-on van:)))
2010. március 16. kedd
Vizsgatanítás
Kicsit talán mi is vizsgáztunk. De Fruzsi néni zárótanításáról van szó, ezt lehet a mai nap szenzációjának megírni. Reggel "megnyugtattalak" benneteket, hogy még az is lehet, hogy ez az egyetlen tanítási óra lesz ma, és ez normális dolog lenne. Bevallhatom, hogy csak blöfföltem, nem gondoltam én ezt komolyan, de mivel öreg róka vagyok már, tudom, hogy ez is benne volt a kalapban. Így is lett.
Az első órában "rápihentünk", csak beszélgettünk és énekeltünk (ami egyébként szintén normális működés nálunk), és reggelit is korábban fogyasztottuk. Majd Kata néni lement Pákozdi tanárnőt fogadni, mert ő jött ki az iskolába, Fruzsit megnézni. Pákozdi Erika amúgy tankönyvszerző is, szóval igazi szaktekintély, nem "csak" főiskolai tanár. Az izgalom a tetőfokára hágott, és egy végtelenül kedves, mosolygós, elegáns hölgy lépett be az osztályba. Egy pillanat alatt kiderült, hogy kár volt ennyire aggódni, izgulni, Fruzsi néni remek órát tartott, Minden ugyanúgy történt, mint máskor, sőt, még annál is inkább:) Ügyesek, helyesek, okosak voltatok, annyira büszkék voltunk rátok, hogy mi tagadás, kétszer is a meghatottság könnyeivel kellett bírkóznunk a hátsó (megfigyelő ((zsűri))) asztalnál. Aztán az óra után el is engedtük a sírást, hatalmas kő esett le mindannyiunk szívéről. Tetszett a bevezetés, a lapbook (lapozós könyv), a feladatok, az óravezetés, a hangulat. Szép volt a feladatlap, hihetetlen sokat szedtetek össze ismereteitekben az időjárásról, a növényekről, a tavaszról. Szóval mindenki elégedetten állt fel, és a lényeg: Fruzsi néni Jeles (5) minősítést kapott, dicsérettel! Az óra végén Pákozdi tanárnő felállt, és külön köszönetet mondott az osztálynak, és nagyon megdicsért benneteket. Ezt a véleményét igazgató néninek is elmondta, pontosan azt, hogy el volt az osztálytól ragadtatva!
Mivel tényleg nem volt több tanulás még egyetlen komoly program zajlott délelőtt, Szabó Bazsi megtanította az osztályt teknőst készíteni. Remek volt!
Majd a nap (gyermekszemmel mindenképp) fénypontja következett, a nagy meglepetés: Széni István (2. dan) volt osztályunk vendége, aki ezen a képen a dobogó második fokán látható. A találkozó utolsó órájában egy izzasztó, kemény edzést tartott, levezetés képpen pedig a fekete öv megkötését lehetett gyakorloni a teremben. A programról készült 2-300 kép:)))), ezekből néhányat meg fogok osztani veletek.
Hú. Jó kis nap volt (már megint!).
2010. március 29. hétfő
Született "néhány" osztályfőnöki dicsérő.:)) A szervezésben nyújtott segítségért, vagy a Mindlab versenyen való részvételért. Anniyra böüszke vagyok rátok, babák! Minden versenyző gyönyörűen játszott. Sokáig bent voltatok, sokáig bírtátok. Két érmes helyezésünk is lett: N. Norbi Quoridorból, Peti Dámából. Sz. Bazsit meg visszük az országosra!!!!!!!! Bravó mindenkinek!
Aztán is történt, hogy tudjuk az 5ös és 10es szorzót, és azt a fránya Ly mesét, ami sokkal szerencsésebb, mintha feladtam volna 25 ly-os szót bemagolni, sorban, egymás alatt:D Viszont lett számtalan csillagos tízes!
Szóval, tanulunk, mint a gép (igaz, némán:D), és nagyon jó, hogy sok felnőtt van, mert olyanok vagyunk, mint a kártyapakli: hol ide kerül egyikünk, hol oda.
Szerdán megyünk múzeumba, aztán kibiggyesztek egy húsvéti nyuszit ide, és persze utána minden folytatódik.... tovább....
Felzárkózunk
Megkísérlem a lehetetlent; farsang óta nem írtam, most megpróbálom összeszedni magamat és az információkat. :)
Mi is történt a tanulás frontján?
Javában tart Fruzsi néni tanítás-sorozata, amit egyre fokozódó rutinnal vesztek, és nagyon szép az együttműködésetek. Büszke vagyok rátok!
Elkezdtünk egy "segédeszközt" használni, ami - remélem - nem csak remek szórakozás (mert el kell készíteni), hanem hasznos tárgya lesz mindenkori tanulásotoknak. Mi Lapozós könyvnek hívjuk, az angol neve: Lapbook (ejtsd: lepbuk). Valójában akkor nagy segítség, ha valaki otthon tanul, mert még nem jár iskolába, vagy olyan akadálya van, hogy nem járhat. Természetesen iskolai oktatásban is használható. Gyakran felnőttek készítik el gyerekek számára, ezzel segítik a tanulást. De ti annyira ügyesek vagytok, és én pedig annyira szeretném, ha többet is tudnánk ebből készíteni, hogy ti magatoknak gyártjátok, kis felnőtt segítséggel. Az elsőt a növénytan témakörben kezdtük el, és már hamarosan készen van. A második is környezetismereti lesz, aztán majd bővítünk, meg ti is kitaláltok magatoknak különbözőket, ha már megvannak a technikái.
Matekból jó nagyot léptünk. Szorzást kezdtünk, és már a bennfoglalás is alakul, szóval nemsokára jöhet a szorzótábla (de tudjátok, addig tilos, amíg nem szólok, hogy rajt! :D:D:D, és csak akkor is azt, amelyiket tanuljuk.) Nagyon ügyesek és okosak vagytok, hihetetlen gyorsan megértettétek ezt a fontos részét a számtannak. Tök jó! :))
Már nagyon profin dolgoztok csoportban, páros munkában, szóval mindannyian nyugodtak vagyunk, mi, akik tanítunk benneteket, mert bármit lehet veletek, bárhogy, és élvezitek a tanulást. Legalábbis úgy látszik...
Megint gyünyörű lett a terem, telis tele vagyunk nyuszikkal, tojásokkal, csirkékkel, annyira jól lehet érezni magát az embernek! Köszi Kata néni! (itt most jönne egy szivecske szmájli, de még ilyet nem tudok idevarázsolni)
Két verseny előtt állunk, 18-án Kenguru, nagy büszkeség, hogy négyen is indulnak közületek, és 24-25-én MindLab, ami már sokunkat érint, mert egyre többen jártok erre az okosító tanfolyamra:)))
Voltunk megint csörgőlabdán (kétszer is), és kaptunk Andrástól csörgő labdát. Tesi órán ki is próbáltuk, nagyon jót játszottunk, már nem lepődöm meg, hogy ez is megy nektek, és szeretitek és komolyan veszitek!
Bábszínházban is voltunk, a Túl a Maszat-hegyen előadást néztük meg. Nagyon kényelmes, különbuszos utazással, és remek előadást láttunk. Nagy boldogság volt, hogy néhányan beazonosítottatok szereplőket, jeleneteket, pedig a kötet feldolgozása kicsit speciális módon történt, mivel nem könnyű szöveg az ilyen pici iskolásoknak. De teljesen jól zárult, a mű megismerődött és megszeretődött!!!! :D:D:D
Bekapcsolódtunk egy 10 alkalmas múzeumi programba, honfoglaló elődjeink életét ismerjük majd meg. Két foglalkozáson vagyunk túl, már írtunk rovásírással, ücsörögtünk jurtában, és nagyon kedves vezetőnk van, Wellisch Maya személyében. Ez a program a tavaszi szünet után folytatódik.
Elkezdődött a Szülőklub is, most már nagyok vagytok, így szüleiteket "karanténban" képezzük tovább, viszont nektek jó dolgotok van, mert Kata néni ez alatt veletek játszik.:))
Na, egyelőre ennyi. Innentől megpróbálok hellyel-közzel időszerű lenni. (a hangsúly a megpróbálok-on van:)))
2010. március 16. kedd
Bombariadó
Na, ilyet is megéltünk, életünk első bombariadója volt ma a suliban. Háromnegyed kettőkor szóltak a hangosbemondóba, hogy öltözzünk, és hagyjuk el az épületet. Tanulási idő semmi, Mindlab elmarad, délutáni programoknak lőttek.
Az első pillanatban nagy volt a riadalom, többen az ablakhoz futottak, látták, itt a rendőrség, ez valami komoly. Ketten annyira megijedtek, hogy - bár nem sírtak - de a szemükön láttam, csak a nekünk szóló bizalom tartja vissza a könnyeket. Így muszáj volt elbagatellizálni a dolgot, és azonnal azt mondtuk Kata nénivel, hogy csak kamu. Voltak kitartóbbak, nekik megpróbáltam elmagyarázni, nincs olyan ember, aki iskolát akarna felrobbantani, nem is tudna behozni bombát, stb, stb, stb. Amikor sorakoztunk, akkor már sok mosolygós arc volt, sőt, azt hiszem, mindenki mosolygott. Szerintem megnyugodtatok attól, hogy együtt vagyunk, gyakorlatilag ugyanúgy sorakoztattunk, mint bármikor máskor, szépen komótosan lementünk az utcára.
Hideg volt. Az első gondolatom az volt, menjünk a Söröslóba. De aztán lebeszéltem magam róla, elbizonytalanodtam. Vártunk. Lehet menni az elsősöknek a Cserepesházba. Akkor arra gondoltam, menjünk a szomszéd oviba. Konzervatívabb megoldás, mint a vendéglő, bár nyilván uncsibb is.:))) Kétszer majdnem elindultunk az egyik játszótérre. Kicsit még tipródtunk, majd azt mondja Kata néni, menjünk kocsmába. Tulajdonképpen egyetlen másodperc, egyetlen összenézés, és elindultunk. Akkor már nagyjából minden alsós elindult valamerre. Találkoztunk másik tanító nénivel, kérdezte, hová megyünk. Mondom: a Söröslóba. :)))) "Az is egy megoldás" - válaszolta.
Megérkeztünk. Közel van, tényleg 3 perc séta az iskolából. Szívesen fogadtak minket. Ez a sörözőnek az étkezde (Kifőzde) része. Tiszta, kockás terítők, semmi cigarettafüst, halk zene, meleg, fűtött helyiség. Ideális menedék. A menü a következő volt: málnaszörp, sült krumpli. :)))))) Nagy sikere volt a bombariadónak, perceken belül. Kis szervezés még zajlott (ki kiért megy és mikor és hová, mikor mehetünk vissza a suliba, ilyesmi), majd kezdetét vette a mulatság. Akkorát dumcsiztunk, olyan jót játszottunk (elnök, titkárt), annyira jó volt..., hogy nehezen indultunk vissza a suliba fél négykor. Akkor még azt hittük, már vissza lehet menni. Vissza lehetett, de be még nem mehettünk. Így kivonultunk a játszótérre, másfél óra helyzeti előnnyel, mert közülünk akkor még senki nem fázott, hiszen meleg helyen várakoztunk, így vegyültünk az átfagyott, játszó iskolatárainkkal. Majd néhány perc múlva már jöttek is értetek, kiért-kiért, és szép lassan elfogytunk a térről is.
Jó kis délután volt, mégis nem állom meg, hogy ne tegyek arról említést, mennyire elítélem ezt a fajta "humorizálást", ami - nem árulok el nagy titkot - általában dühös iskolások ötlete szokott lenni. "Telefonáljunk be a rendőségre, hogy bomba van a suliban!" Rengeteg pénz, amibe egy ilyen átvizsgálás kerül, a rendőrség soha, egyik telefont sem vesz viccnek, mindenhová kimennek. Kutyákkal, apparátussal, egy vagyon. Ráadásul azalatt az idő alatt üldözhetnék a valódi bűnt. Ezek a "tréfacsinálók" a gyerekekkel is kiszúrnak. Hány tanuló fagyoskodott most az utcán (egyébként megmondom: 600), hányan maradtak le délutáni szakkörükről, és hány kis óvodás volt ma csalódott, akik számára bemutatót tartott volna iskolánk?! Nem csak butaságnak tartom az ilyesmit, hanem végtelenül elítélem, mert aki iskolásként bombariadót csinál, mire lesz képes későb??????
De ti, ti ilyet soha nem fogtok csinálni, mert ti édesek vagytok és őszinték. Bár kellemes volt a délutánotok, de biztos nem vágytok ilyen áron szórakozásra.
A Söröslónak pedig nagyon megköszöntük a türelmet, a megértést; sajnos nem volt vendégkönyv, ahová ezt be is írhattuk volna, de sokszor elmondtuk:))))
Na, ilyet is megéltünk, életünk első bombariadója volt ma a suliban. Háromnegyed kettőkor szóltak a hangosbemondóba, hogy öltözzünk, és hagyjuk el az épületet. Tanulási idő semmi, Mindlab elmarad, délutáni programoknak lőttek.
Az első pillanatban nagy volt a riadalom, többen az ablakhoz futottak, látták, itt a rendőrség, ez valami komoly. Ketten annyira megijedtek, hogy - bár nem sírtak - de a szemükön láttam, csak a nekünk szóló bizalom tartja vissza a könnyeket. Így muszáj volt elbagatellizálni a dolgot, és azonnal azt mondtuk Kata nénivel, hogy csak kamu. Voltak kitartóbbak, nekik megpróbáltam elmagyarázni, nincs olyan ember, aki iskolát akarna felrobbantani, nem is tudna behozni bombát, stb, stb, stb. Amikor sorakoztunk, akkor már sok mosolygós arc volt, sőt, azt hiszem, mindenki mosolygott. Szerintem megnyugodtatok attól, hogy együtt vagyunk, gyakorlatilag ugyanúgy sorakoztattunk, mint bármikor máskor, szépen komótosan lementünk az utcára.
Hideg volt. Az első gondolatom az volt, menjünk a Söröslóba. De aztán lebeszéltem magam róla, elbizonytalanodtam. Vártunk. Lehet menni az elsősöknek a Cserepesházba. Akkor arra gondoltam, menjünk a szomszéd oviba. Konzervatívabb megoldás, mint a vendéglő, bár nyilván uncsibb is.:))) Kétszer majdnem elindultunk az egyik játszótérre. Kicsit még tipródtunk, majd azt mondja Kata néni, menjünk kocsmába. Tulajdonképpen egyetlen másodperc, egyetlen összenézés, és elindultunk. Akkor már nagyjából minden alsós elindult valamerre. Találkoztunk másik tanító nénivel, kérdezte, hová megyünk. Mondom: a Söröslóba. :)))) "Az is egy megoldás" - válaszolta.
Megérkeztünk. Közel van, tényleg 3 perc séta az iskolából. Szívesen fogadtak minket. Ez a sörözőnek az étkezde (Kifőzde) része. Tiszta, kockás terítők, semmi cigarettafüst, halk zene, meleg, fűtött helyiség. Ideális menedék. A menü a következő volt: málnaszörp, sült krumpli. :)))))) Nagy sikere volt a bombariadónak, perceken belül. Kis szervezés még zajlott (ki kiért megy és mikor és hová, mikor mehetünk vissza a suliba, ilyesmi), majd kezdetét vette a mulatság. Akkorát dumcsiztunk, olyan jót játszottunk (elnök, titkárt), annyira jó volt..., hogy nehezen indultunk vissza a suliba fél négykor. Akkor még azt hittük, már vissza lehet menni. Vissza lehetett, de be még nem mehettünk. Így kivonultunk a játszótérre, másfél óra helyzeti előnnyel, mert közülünk akkor még senki nem fázott, hiszen meleg helyen várakoztunk, így vegyültünk az átfagyott, játszó iskolatárainkkal. Majd néhány perc múlva már jöttek is értetek, kiért-kiért, és szép lassan elfogytunk a térről is.
Jó kis délután volt, mégis nem állom meg, hogy ne tegyek arról említést, mennyire elítélem ezt a fajta "humorizálást", ami - nem árulok el nagy titkot - általában dühös iskolások ötlete szokott lenni. "Telefonáljunk be a rendőségre, hogy bomba van a suliban!" Rengeteg pénz, amibe egy ilyen átvizsgálás kerül, a rendőrség soha, egyik telefont sem vesz viccnek, mindenhová kimennek. Kutyákkal, apparátussal, egy vagyon. Ráadásul azalatt az idő alatt üldözhetnék a valódi bűnt. Ezek a "tréfacsinálók" a gyerekekkel is kiszúrnak. Hány tanuló fagyoskodott most az utcán (egyébként megmondom: 600), hányan maradtak le délutáni szakkörükről, és hány kis óvodás volt ma csalódott, akik számára bemutatót tartott volna iskolánk?! Nem csak butaságnak tartom az ilyesmit, hanem végtelenül elítélem, mert aki iskolásként bombariadót csinál, mire lesz képes későb??????
De ti, ti ilyet soha nem fogtok csinálni, mert ti édesek vagytok és őszinték. Bár kellemes volt a délutánotok, de biztos nem vágytok ilyen áron szórakozásra.
A Söröslónak pedig nagyon megköszöntük a türelmet, a megértést; sajnos nem volt vendégkönyv, ahová ezt be is írhattuk volna, de sokszor elmondtuk:))))
2010.
március 23. kedd
Kicsit talán mi is vizsgáztunk. De Fruzsi néni zárótanításáról van szó, ezt lehet a mai nap szenzációjának megírni. Reggel "megnyugtattalak" benneteket, hogy még az is lehet, hogy ez az egyetlen tanítási óra lesz ma, és ez normális dolog lenne. Bevallhatom, hogy csak blöfföltem, nem gondoltam én ezt komolyan, de mivel öreg róka vagyok már, tudom, hogy ez is benne volt a kalapban. Így is lett.
Az első órában "rápihentünk", csak beszélgettünk és énekeltünk (ami egyébként szintén normális működés nálunk), és reggelit is korábban fogyasztottuk. Majd Kata néni lement Pákozdi tanárnőt fogadni, mert ő jött ki az iskolába, Fruzsit megnézni. Pákozdi Erika amúgy tankönyvszerző is, szóval igazi szaktekintély, nem "csak" főiskolai tanár. Az izgalom a tetőfokára hágott, és egy végtelenül kedves, mosolygós, elegáns hölgy lépett be az osztályba. Egy pillanat alatt kiderült, hogy kár volt ennyire aggódni, izgulni, Fruzsi néni remek órát tartott, Minden ugyanúgy történt, mint máskor, sőt, még annál is inkább:) Ügyesek, helyesek, okosak voltatok, annyira büszkék voltunk rátok, hogy mi tagadás, kétszer is a meghatottság könnyeivel kellett bírkóznunk a hátsó (megfigyelő ((zsűri))) asztalnál. Aztán az óra után el is engedtük a sírást, hatalmas kő esett le mindannyiunk szívéről. Tetszett a bevezetés, a lapbook (lapozós könyv), a feladatok, az óravezetés, a hangulat. Szép volt a feladatlap, hihetetlen sokat szedtetek össze ismereteitekben az időjárásról, a növényekről, a tavaszról. Szóval mindenki elégedetten állt fel, és a lényeg: Fruzsi néni Jeles (5) minősítést kapott, dicsérettel! Az óra végén Pákozdi tanárnő felállt, és külön köszönetet mondott az osztálynak, és nagyon megdicsért benneteket. Ezt a véleményét igazgató néninek is elmondta, pontosan azt, hogy el volt az osztálytól ragadtatva!
Mivel tényleg nem volt több tanulás még egyetlen komoly program zajlott délelőtt, Szabó Bazsi megtanította az osztályt teknőst készíteni. Remek volt!
Majd a nap (gyermekszemmel mindenképp) fénypontja következett, a nagy meglepetés: Széni István (2. dan) volt osztályunk vendége, aki ezen a képen a dobogó második fokán látható. A találkozó utolsó órájában egy izzasztó, kemény edzést tartott, levezetés képpen pedig a fekete öv megkötését lehetett gyakorloni a teremben. A programról készült 2-300 kép:)))), ezekből néhányat meg fogok osztani veletek.
Hú. Jó kis nap volt (már megint!).
2010. március 29. hétfő
Született "néhány" osztályfőnöki dicsérő.:)) A szervezésben nyújtott segítségért, vagy a Mindlab versenyen való részvételért. Anniyra böüszke vagyok rátok, babák! Minden versenyző gyönyörűen játszott. Sokáig bent voltatok, sokáig bírtátok. Két érmes helyezésünk is lett: N. Norbi Quoridorból, Peti Dámából. Sz. Bazsit meg visszük az országosra!!!!!!!! Bravó mindenkinek!
Aztán is történt, hogy tudjuk az 5ös és 10es szorzót, és azt a fránya Ly mesét, ami sokkal szerencsésebb, mintha feladtam volna 25 ly-os szót bemagolni, sorban, egymás alatt:D Viszont lett számtalan csillagos tízes!
Szóval, tanulunk, mint a gép (igaz, némán:D), és nagyon jó, hogy sok felnőtt van, mert olyanok vagyunk, mint a kártyapakli: hol ide kerül egyikünk, hol oda.
Szerdán megyünk múzeumba, aztán kibiggyesztek egy húsvéti nyuszit ide, és persze utána minden folytatódik.... tovább....
A
képeslap szövege nagyban olvasható:)))))