I. Nyálkagombák
A nyálkagombák a gombavilág többi tagjától és valamennyi ismert élőlénytől jelentős mértékben különböznek. Testük egysejtű, amőboid mozgású, sejtfal nélküli protoplazma. Életük egy bizonyos szakaszában az önálló életet élő mixamőbák plazmódiummá egyesülnek. Ez a képződmény sejtfallal rendelkező spórákat hoz létre. A sejtfal általában cellulóztartalmú. A spórák változatos alakú spóratartókban /sporangium/ jönnek létre. A nyálkagombák a plazmódium felületén hártyát , a plazmódium belsejében, a spórák között pedig fonalas szerkezetet képeznek. A sporangiumok állandó alakú tömege az etálium. Az etáliumképzés a szaprotróf fajokra jellemző, az endoparaziták nem fejlesztenek hasonló képződményt.
A tömlősgombákhoz tartoznak a kucsmagombák, papsapkagombák, a csészegombák és a szarvasgombák, amelyeket a talajban lévő micéliuma egy-egy sejtmagot tartalmazó sejtekből áll. Csak a kifejlődő termőtestben olvadnak össze a különböző ivarjellegű gombafonalak sejtjei. Ezek már kétmagvú sejtek. A termőrétegben a megvastagodott gombafonalak végén, tömlőkben a két sejtmag összeolvad, majd osztódik, és nyolc gombaspóra jön létre.
III. Bazídiumos gombák
A nagygombák döntő többsége bazídiumos gomba, idetartoznak a tinóruk, taplók, és a lemezes termőrétegű gombák. A bazídiumos gombáknál a különböző ivarjellegű gombafonalak már a termőtest kialakulása előtt összeolvadnak. A talajban lévő micélium tehát már kétmagvú sejtekből áll. A micélium több pontján kezdődik meg kedvező körülmények között a termőtestek képződése, amelyek csak kétmagvú sejtekből állnak. A termőrétegben a gombafonalak buzogányalakúra megvastagodnak (bazídium), és a két sejtmag itt olvad össze, majd osztódik. Négy gombaspóra jön létre, amelyek a bazídium újszerű nyulványain vannak.
