A gombák védelmének módjai, folyamata

A gombavédelem négy sarkalatos ponton valósulhat meg:

• Fajvédelem. Főleg széles areájú fajok esetében jó ott, ahol az élőhelyüket nem lehet védeni nagysága vagy egyéb tulajdonságai miatt.
• A gombagyűjtés korlátozása. Például időszaki, mennyiségi korlátozások, melyek pl. Svájcban jól működnek, valószínűleg a hazai mentalitás is lehetővé fogja tenni a jövőben.
• Árusítás, a nagybani kereskedelem korlátozása, egyes fajoknál tilalma. Ez, bármilyen furcsa is, de egyaránt érdeke a természetvédelemnek és a kereskedelemnek, mivel egy jó törvény biztosíthatja a gombafajok elterjedési területének és biomasszájának megőrzését, a kereskedőknek pedig a kiszámítható forgalmat.
• Élőhelyvédelem. Megvalósítható speciális, általában kis kiterjedésű élőhelyeken (pl. hazánkban a lápok, mészkerülő erdők). Ezek az élőhelyek általában nem csak a gombák, de a növények, táj stb. szempontjából is értékesek, védendők.

A gombák védelmének folyamata:

• Vörös Lista összeállítása a szakemberek által, mely magába foglalja a veszélyeztetett taxonra vonatkozó ismereteket (elterjedés, a veszélyeztetettség mibenléte, foka, a védelemre tett javaslatok). Ebből Vörös Könyv is készülhet. Mindezek csak javaslatok.
• a Vörös Lista alapján rendelet készül egyes fajokról és védelmük módjáról, melyet a természetvédelem szakemberei valósítanak meg.

A veszélyeztetett gombákkal foglalkozó szervezetek:

• IUCN (International Union for Conservation of Nature): Nemzetközi Természetvédelmi Szervezet, mely ajánlásokat fogalmaz meg a természetvédelem módjáról (nem csak gombákra).
• ECCF (European Council for Conservation of Fungi): A Gombavilág Megőrzésének Európa Tanácsa, az európai gombavédelem problémáival foglalkozik.

Az IUCN veszélyeztetettségi kategóriái:

0= eltűnt vagy kihalt fajok;
1= eltűnéssel vagy kihalással fenyegetett fajok;
2= erősen veszélyeztetett fajok;
3= veszélyeztetett fajok;
4= potenciálisan veszélyeztetett fajok.

Ezeket a kategóriákat egyeztetni kell a hazai természetvédelmi törvényekkel.