Arany János (Nagyszalonta,
1817. március 2. - Budapest, 1882. október 22.) magyar költő.
Irodalmi pályafutása
az 1845-ben született Az elveszett alkotmány című szatirikus
eposszal kezdődött, de igazán ismertté az 1846-ban készült
Toldi tette.
Az Arany család
ősi fészke Köleséren található, innen költöztek előbb Szilágynagyfaluba,
majd Szalontára; első földjüket és nemességüket Bocskai Istvántól
kapták, címerüket I. Rákóczi György adományozta 1634-ben,
de ezt elvesztették, amikor Mária Terézia 1745-ben herceg
Esterházy Antalnak adományozta a hajdúvárosokat. A nemeslevél
birtokában a família 1778 óta külön pereskedett jussáért,
de nemességüket jogi úton em sikerült visszaszerezniük.
Vagyontalan nemesi
családban született 1817. március 2-án. Tizedik gyermek volt,
de kilenc testvére közül csak a legidősebb, Sára maradt életben.
Szülei, Arany György (* 1757 Nagyszalonta, 1844 január 2.)
és Megyeri Sára (* 1772. november 2. Nagyszalonta, 836. augusztus
20.) földművelők voltak.
Szüleinek késői
és egyetlen fiúgyermeke volt; amikor született, nővére már
rég férjhez ment és gyermeke volt. Szülei hívő reformátusok
voltak, és így János fiatal korától békés, csendes környezetben
nőtt fel, idős szüleivel. Tanulékonysága korán feltűnt: mire
hatévesen Szalontán iskolába került, már nemcsak tökéletesen
olvasott, de már ismert bibliai történeteket, énekeket és
a könnyű irodalom termékeit. Már iskolai évei alatt közismert
kis poétája volt Szalontának.
