József
Attila (Budapest, 1905. április 11. - Balatonszárszó, 1937.
december 3.) huszadik századi magyar költő, a magyar költészet
egyik legkiemelkedőbb alakja..
József Attila
1905. április 11-én született Budapesten, Ferencvárosban,
a Gát utca 3 szám alatt. Apja József Áron (1871-1937), bánáti
szappanfőző munkás volt, anyja Pőcze Borbála (1875-1919),
szabadszállási születésű, a Kiskunságból Pestre került parasztlányból
lett mosónő. József Attila a családban hatodik gyermekként
született, de három testvére még az ő születése előtt meghalt.
A gyermek csupán három éves volt, amikor az apa elindult szerencsét
próbálni Amerikába s elhagyta a háromgyermekes családot. Végül
Romániáig jutott, de családját végleg magára hagyta. Az édesanyjának
csak nagy nehézségek árán sikerült gyermekeit eltartani, végül
úgy döntött, hogy két kisebb gyermekét a Gyermekvédő Liga
révén Öcsödre adja nevelőszülőkhöz. Azok a gyermek füle hallatára
beszélték meg szomszédaikkal, hogy az Attila név nem létezik,
és innentől fogva Pistának szólították. Fontos tényező volt
életében, hogy Attila hun vezérről szóló olvasmányokat talált.
Ez természetesen felkeltette érdeklődését az irodalom iránt,
hisz ezek a legendák újra megerősítették identitástudatát.
Csaknem három
évet töltött József Attila ennél a parasztcsaládnál, mikor
anyja visszavette a két testvért. Pesten továbbra is a Ferencvárosban
éltek, gyakran költözködtek egyik bérletből a másikba. József
Attila már gyermekkorában kemény fizikai munkát is vállalt,
hogy a család szegénysége enyhüljön:
"Kivettem
a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból - volt úgy,
hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt
várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorra kerültem
volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír.
Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ
moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról,
hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és
árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat
hordtam a vásárcsarnokban." (József Attila: Curriculum
vitae, részlet)
1914 első felében
egy Jolán nővérével történt vita után Attila először próbált
öngyilkos lenni: lúgkővel akarta megmérgezni magát, de helyette
tévedésből keményítőt ivott. Még ez évben édesanyjuk súlyosan
megbetegedett - méhrákos volt.
1918 nyarán a
"Károly király gyermeknyaraltatási akció" keretei
közt József Attila néhány hetet tölthetett Abbáziában (ma
Opatija). Ekkoriban már írogatta költeményeit is.
1919-ben Jolán
nővére feleségül ment Makai Ödönhöz. Enyhíteni kívánva a család
nyomorán, Attila a szabadszállási rokonokhoz utazott, de decemberben
ott kapta a hírt, hogy anyja elhunyt. Ez a tragédia élete
meghatározó élményévé vált, s költészetében is mély nyomot
hagyott. Az asszony halála után Jolán vette magához két testvérét,
Attilát és Etust, Makai pedig a gyermekek hivatalosan kinevezett
gyámja lett. József Attilát polgári iskolába járatták, majd
később a makói gimnáziumba került internátusba. Itt ismét
költeményeket írt, méghozzá az internátus igazgatójának lányához,
Gebe Mártához.
