Tóth
Árpád (Arad, 1886. április 14. -Budapest, 1928. november 7.)
költő, műfordító.
1886. április
14-én született Aradon. Édesapja Tóth András kőfaragó mester
volt, édesanyja Molnár Eszter, egy aradi ács-segéd leánya.
1889-ben a család Debrecenbe költözött. Gyermekkorát itt töltötte.
Nem fejezte be tanulmányait, újságíró lett. Betegeskedő és
visszahúzódó volt egész életében.
1905-1909 között
a budapesti egyetemen magyar-francia szakos bölcsész. 1908-tól
a Nyugat munkatársa, mely közölte a verseit. Súlyos anyagi
gondokkal küszködött, melynek eredményeként 1909-ben abbahagyta
tanulmányait. Visszaköltözött Debrecenbe, s októbertől a Debreceni
Független Újság színkritikusa lett. 1911-ben a Debreceni Nagy
Újság munkatársa. 1913-ban ismét anyagi nehézségei voltak,
Budapestre ment, ahol házitanítói állást vállalt. 1915-1916-ban
többször felkereste a tátrai hegyvidéket, tüdőbaját gyógyítani.
1917-től Hatvany
Lajos újságának, az Esztendőnek volt segédszerkesztője. Feleségül
vette Lichtmann Annát. 1918-ban a Vörösmarty Akadémia titkárává
választották. 1920-ban született lánya, Eszter ( 2001). 1921-ben
az Est munkatársa lett.
1928. november
7-én, mindössze 42 évesen hunyt el Budapesten. Korai halálát
tüdőbetegsége okozta. A Farkasréti temetőben helyezték örök
nyugalomra. Búcsúztatóján Babits Mihály tartott beszédet.
