Vörösmarty
Mihály (Kápolnásnyék, 1800. december 1. Pest, 1855. november
19.) magyar költő, író, a magyar romantika egyik legnagyobb
alakja.
Édesapja idősebb
Vörösmarty Mihály 1797-ben szegődött gróf Nádasdy Ferenc nyéki
birtokára gazdatisztként, édesanyja Csáty Anna. Az elemi iskolát
Puszta-Nyéken (1807-11), a középiskolát a székesfehérvári
ciszterci (1811-16) és a pesti piarista gimnáziumban (1816-17)
végezte. 1817-1821-ben a pesti egyetem hallgatója volt. 1817-ben
meghalt apja, a család nehéz anyagi helyzete miatt Vörösmarty
1818-tól Perczel Sándor három fiát (Miklóst, Móricot és Bélát)
nevelte Pesten, 1820-tól a Bonyhád melletti Börzsönypusztán,
majd 1823 őszétől újra Pesten. Reménytelenül beleszeretett
Perczel Adélba (Etelkába).
1822-től 1823-ig
joggyakornok volt Csehfalvi Ferenc alispán mellett Görbőn.
1824. december 20-án letette az ügyvédi vizsgát, de nevelői
állását 1826 augusztusáig megtartotta. Ettől kezdve Pesten
csak az irodalomnak élt. 1827-ben nagy szegénységben élt.
1828-1832-ben a kor legjelentékenyebb tudományos folyóiratát,
a Tudományos Gyűjteményt és szépirodalmi mellékletét, a Koszorút
szerkesztette.
A Magyar Tudományos
Akadémia 1830. november 17-i alakuló ülésén Vörösmartyt rendes
tagjává választotta -rendszeres fizetéssel. 1837-től 1843-ig
Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel szerkesztette az Athenaeumot.
1842-től a Nemzeti Kör elnöke, 1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke.
1843. május 9-én feleségül vette a nála 26 évvel fiatalabb
Csajághy Laurát (1826-1882); négy gyermekük született: Béla,
Ilona, Erzsébet és Mihály, aki kisgyermekként meghalt.
Vörösmarty Mihály sírja Budapesten. Kerepesi temető: J. 82.
A kivitelező a Gerenday-cég volt.
Vörösmarty Mihály szobra Bonyhádon. A költő mögött a két női
alak Perczel Etelkát és Eratót, a szerelmi költészet múzsáját
jelképezi (Szabó György alkotása)
1848-ban Eötvös
József vallás- és közoktatásügyi miniszter felajánlotta neki
a pesti egyetem irodalmi tanszékét, de azt nem fogadta el.
Július 10-én -Kossuth ajánlására - Vörösmartyt a bácsalmási
választókerület országgyűlési képviselővé választotta. 1849
júniusában, a Habsburg-ház trónfosztása után Kossuth a kegyelmi
törvényszék közbírájává nevezte ki. Követte a kormányt Debrecenbe,
Szegedre és Aradra, A világosi fegyverletétel után hosszabb
ideig bujdosnia kellett. Közben egyik lánya meghalt, egészségi
állapota megromlott.
1850-ben Pesten
följelentette magát a katonai törvényszéken. Májusban házat
és földet vásárolt a Fejér megyei Baracskán, 1853 tavaszán
Kápolnásnyéken. Betegsége 1853 őszén fordult komolyabbra.
1855 novemberében az egész család Pestre költözött, hogy állandó
orvosi felügyelet alatt lehessen, ennek ellenére 1855. november
19-én meghalt. November 21-én temették el a Kerepesi temetőben.
