Az
amur horgászata 2 Teljes film
Nevét
az Amur folyóról kapta, Oroszország
és Kína
határfolyójáról, melynek
középső és alsó
szakaszán elterjedt. Gazdasági
szempontból nagy jelentőségű halunk. A ponty
mögött a távol-keleti
származású busákkal
együtt a halastavi termelés második
vonalába tartozik. Jól fejlődik a dús
növényzetű holtágakban, de
szívesen telepítik horgászvizekbe is,
mert kedvelt sporthal. Kis zsírtartalmú
húsából kitűnő halételek
készíthetők.
Megnyúlt testű, hengeres, oldalról
enyhén lapított torpedó
formájú, rendkívül izmos hal.
Feje a testéhez képest kicsi. A száj
félig alsó
állású, a
szájnyílás hátsó
része enyhén lefelé lejt. Az ajkak
jellegzetesen vastagok és kemények. A nagy szemek
a megszokottnál alacsonyabban vannak. A széles
homlokon az orrnyílások és a
száj között sekély
bemélyedés található. A
robosztus test viszonylag kicsi úszókat visel.
Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények,
kaudális peremüket sötét
szegély övezi, ettől testén
félholdakból álló
mintázat látható. Háta
zöldesbarna, oldala aranysárga, hasa
piszkossárga színű. A
mellúszók vörhenyesek, a többi
úszó sötétszürke.
60 évig is elél, elérheti az
1,5 méter hosszúságot és az
50 kg súlyt is. Évenként 2-3 kg a
testsúly növekedése és ez idő
alatt elfogyaszt 4-500 kg táplálékot.
Hazánkban
az 1963-tól Kínából
és a volt Szovjetunióból
importált halat, más európai
országok gyakorlatához hasonlóan,
mesterséges úton
szaporítják. Hazai vizekben - így a
tavakban is szaporodik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint
az, hogy a gyulai Hősök tavába és a
Hunyadi tóba 2003-ban kerültek
betelepítésre a tavak teljes
felületét borító
hínár
megfékezésére. A telepített
amúrok 30-40 cm -esek voltak. A tavakban 2008-ban
több, 3-6 kg-os amúrt fogtak, de sok
szakítás is volt (ez utóbbi
több, mint a fogott menyiség).
A tejesek tavasszal, az ívást megelőzően
mellúszói a test felőli oldalon érdes
tapintásúvá válnak. Eredeti
élőhelyén (kínai nagy
folyók, Jangce, Sárga-folyó,
Hszicsiang és az Amur középső
és alsó folyása) tipikus
folyóvízi halnak számít,
életének minden szakaszát a főmederben
tölti. Ivarérettségét
Kínában 4 év alatt éri el,
egyéb területen - ahol
meghonosították - a földrajzi
szélességtől függően 14 hónap
(Maláj-félsziget) és 6-10
év (Magyarország, Lengyelország)
fejlődési idő szükséges, hogy
először ívjanak. A tejesek
általában korábban érik el
ivarérettségüket.
Őshazájában csoportosan ívik a
folyók sodorvonalában, kavicsos fenék
fölött, 21-22 C hőmérsékletű
vízben, áradások alkalmával
a felsőbb szakaszokon.
Május-júniusban folyók, homokos,
sóderes talajára rakja le ikráit. Az
ikra 1,5-1,8 mm átmérőjű, amely a
megtermékenyítés után
3,5-4,5 mm-re duzzad. Az embrionális fejlődés az
adott hőmérsékleten igen gyors,
mindössze 30-36 óráig tart. A kikelt
lárvák 5 mm hosszúak, az
exogén táplálkozásra a
kelést követő 4-5. napon térnek
át.
Legkisebb kifogható méret: 40 cm
Az első formált
táplálékát apró
zooplankton szervezetek adják, később
lárvák. Fokozatosan tér át
enzimrendszerének és
tápcsatornájának teljes
kifejlődése után a növények
fogyasztására.
Meghatározóvá a
növényi táplálék
5-6 cm-es testhossz elérésekor válik.
2-3 éves korban a nád, sás fiatalabb
hajtásait, a víz feletti
növények aláhajló
részeit is megeszi. Bizonyos
táplálékszelektivitás
megfigyelhető az amur esetében. Az
élőhelyén található
növényféleségek
közül először a
számára kedves
tápláléknövényt
kezdi fogyasztani, aminek következtében a
mederfenntartási célokból
telepített amurok tevékenysége
kezdetben nem látványos eredményű.
Intenzív növényfogyasztása
miatt természetes vizekbe való
kihelyezése ma már nem igazolható.
Számos természetvédelmi
probléma vetődött föl, többek
között az, hogy a partvédő
növénysávokban, vagy a
vízterületen hhonos halfajok természetes
ívóhelyében és
ivadékbölcsőjében jelentős
károkat okoz.
Legeredményesebben a június-október
időszakban horgászható. A hagyományos
pontycsalik többségével
fogható, általában
pontyozás közben akad horogra. Csaliként
használható főtt kukorica,
különféle gyurmák, bojli,
giliszta, tigrismogyoró, zöldborsó,
csillagfürt, nádlevél. Erőteljesen
védekezik, ezért nagy
teherbírású
készség használata indokolt.
Horgászhatjuk úszós felszereléssel
(osztott súlyú szerelék) 50 cm-es
vízmélységtől vagy fenekező
készséggel
Van még egy módszer amit
néhányan eredményesen
használnak: a felúsztatott fenekező
szerelék amikor a csali a vízfelszínen
és az ólom a vízfenéken
van. Ez a módszer nem túl mély tavakon
lehet sikeres amikor az amurok a felszín
közelében tartózkodva csipegetik a
vízfelszínen úszó
növényeket. A szerelékhez
szükséges egy 40-80 grammos ólom
és egy parafadugó, ami a
vízfelszínen tartja a horgot amire
nádlevelet, vagy egyéb
vízinövényt tűzünk.
Szinte a nap bármely szakában
horgászható az amur. Nyári
hőségben a víz minden
rétegében előfordulhat és
éjjel kihúzódik gyakran a part
közelébe. A legtöbb
példányt a nyári hónapokban
és nappal ejtik el. 4-6 napig a horgászat kezdete
előtt érdemes 5-10 liternyi főtt kukoricával
és néhány tucat bojlival
beszórni a kiválasztott horgászhelyet.
A bojlik optimális nagysága 18-22 mm. A
nyári viharok alatti és a közvetlen
utáni horgászat igen eredményes lehet.
Egy másik eredményes etetési
módszer ha 5 kg szárazkukoricát
alaposan átmosunk majd egy vödörben
felöntjük vízzel és
így hagyjuk állni 2 hetet. Utána
beleteszünk 2 kg fűmagot, hagyjuk
összeérni. Az alap etetést viszonylag
nagy területen érdemes alkalmazni (15-20 m2)
és horgászás közben
már csak a horog köré kell etetni.
Éjszakai horgászatnál a kicsit
sárgább tónusú
megvilágítás mellet
horgásszunk. Túl nagy
fénynél hal a felszínre
húzáskor szinte megvadul és vannak
olyan horgászok akik szerint a sárga
fény vonzza az amurokat.
(csúszóólmos módszer)
is.
Fenekezésnél a horogelőkére
fűzzünk fel egy hungarocell, technopufi vagy
parafadugó darabot ami a fenék feletti lebegteti
a csalit. Használjunk rövid 12-15 cm-es
előkét ami már majdnem
hozzáér az amur szájához.
Horgászbotot hosszú,
parabolaakciójút válasszunk (3,5 m) a
dobósúlya 80-150 g legyen, mivel a
fárasztáskor hosszú hirtelen
kirohanásokkal védekeznek. Orsónak
legalább 50-es
zsinórkapacitásút érdemes
használni, hogy 0,50 mm átmérőjű
zsinórból férjen fel rá
legalább 100 m. Zsinórt nyílt, tiszta,
akadálymentes terepen 30-ast, akadós
vízinövényzettel sűrűn benőtt helyeken
40-es használjunk. Horgászatára
válasszunk vastag és bő öblűt, hogy a
halat biztosan tartsa. A 2-es mérettől egészen a
3/0-ás méret a megfelelő.
Nevét az Amur folyóról kapta, Oroszország és Kína határfolyójáról, melynek középső és alsó szakaszán elterjedt. Gazdasági szempontból nagy jelentőségű halunk. A ponty mögött a távol-keleti származású busákkal együtt a halastavi termelés második vonalába tartozik. Jól fejlődik a dús növényzetű holtágakban, de szívesen telepítik horgászvizekbe is, mert kedvelt sporthal. Kis zsírtartalmú húsából kitűnő halételek készíthetők.
Megnyúlt testű, hengeres, oldalról enyhén lapított torpedó formájú, rendkívül izmos hal. Feje a testéhez képest kicsi. A száj félig alsó állású, a szájnyílás hátsó része enyhén lefelé lejt. Az ajkak jellegzetesen vastagok és kemények. A nagy szemek a megszokottnál alacsonyabban vannak. A széles homlokon az orrnyílások és a száj között sekély bemélyedés található. A robosztus test viszonylag kicsi úszókat visel. Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények, kaudális peremüket sötét szegély övezi, ettől testén félholdakból álló mintázat látható. Háta zöldesbarna, oldala aranysárga, hasa piszkossárga színű. A mellúszók vörhenyesek, a többi úszó sötétszürke.
60 évig is elél, elérheti az 1,5 méter hosszúságot és az 50 kg súlyt is. Évenként 2-3 kg a testsúly növekedése és ez idő alatt elfogyaszt 4-500 kg táplálékot.
Hazánkban az 1963-tól Kínából és a volt Szovjetunióból importált halat, más európai országok gyakorlatához hasonlóan, mesterséges úton szaporítják. Hazai vizekben - így a tavakban is szaporodik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a gyulai Hősök tavába és a Hunyadi tóba 2003-ban kerültek betelepítésre a tavak teljes felületét borító hínár megfékezésére. A telepített amúrok 30-40 cm -esek voltak. A tavakban 2008-ban több, 3-6 kg-os amúrt fogtak, de sok szakítás is volt (ez utóbbi több, mint a fogott menyiség).
A tejesek tavasszal, az ívást megelőzően mellúszói a test felőli oldalon érdes tapintásúvá válnak. Eredeti élőhelyén (kínai nagy folyók, Jangce, Sárga-folyó, Hszicsiang és az Amur középső és alsó folyása) tipikus folyóvízi halnak számít, életének minden szakaszát a főmederben tölti. Ivarérettségét Kínában 4 év alatt éri el, egyéb területen - ahol meghonosították - a földrajzi szélességtől függően 14 hónap (Maláj-félsziget) és 6-10 év (Magyarország, Lengyelország) fejlődési idő szükséges, hogy először ívjanak. A tejesek általában korábban érik el ivarérettségüket. Őshazájában csoportosan ívik a folyók sodorvonalában, kavicsos fenék fölött, 21-22 C hőmérsékletű vízben, áradások alkalmával a felsőbb szakaszokon.
Május-júniusban folyók, homokos, sóderes talajára rakja le ikráit. Az ikra 1,5-1,8 mm átmérőjű, amely a megtermékenyítés után 3,5-4,5 mm-re duzzad. Az embrionális fejlődés az adott hőmérsékleten igen gyors, mindössze 30-36 óráig tart. A kikelt lárvák 5 mm hosszúak, az exogén táplálkozásra a kelést követő 4-5. napon térnek át.
Legkisebb kifogható méret: 40 cm
Az első formált táplálékát apró zooplankton szervezetek adják, később lárvák. Fokozatosan tér át enzimrendszerének és tápcsatornájának teljes kifejlődése után a növények fogyasztására. Meghatározóvá a növényi táplálék 5-6 cm-es testhossz elérésekor válik. 2-3 éves korban a nád, sás fiatalabb hajtásait, a víz feletti növények aláhajló részeit is megeszi. Bizonyos táplálékszelektivitás megfigyelhető az amur esetében. Az élőhelyén található növényféleségek közül először a számára kedves tápláléknövényt kezdi fogyasztani, aminek következtében a mederfenntartási célokból telepített amurok tevékenysége kezdetben nem látványos eredményű. Intenzív növényfogyasztása miatt természetes vizekbe való kihelyezése ma már nem igazolható. Számos természetvédelmi probléma vetődött föl, többek között az, hogy a partvédő növénysávokban, vagy a vízterületen hhonos halfajok természetes ívóhelyében és ivadékbölcsőjében jelentős károkat okoz.
Legeredményesebben a június-október időszakban horgászható. A hagyományos pontycsalik többségével fogható, általában pontyozás közben akad horogra. Csaliként használható főtt kukorica, különféle gyurmák, bojli, giliszta, tigrismogyoró, zöldborsó, csillagfürt, nádlevél. Erőteljesen védekezik, ezért nagy teherbírású készség használata indokolt. Horgászhatjuk úszós felszereléssel (osztott súlyú szerelék) 50 cm-es vízmélységtől vagy fenekező készséggel
Van még egy módszer amit néhányan eredményesen használnak: a felúsztatott fenekező szerelék amikor a csali a vízfelszínen és az ólom a vízfenéken van. Ez a módszer nem túl mély tavakon lehet sikeres amikor az amurok a felszín közelében tartózkodva csipegetik a vízfelszínen úszó növényeket. A szerelékhez szükséges egy 40-80 grammos ólom és egy parafadugó, ami a vízfelszínen tartja a horgot amire nádlevelet, vagy egyéb vízinövényt tűzünk.
Szinte a nap bármely szakában horgászható az amur. Nyári hőségben a víz minden rétegében előfordulhat és éjjel kihúzódik gyakran a part közelébe. A legtöbb példányt a nyári hónapokban és nappal ejtik el. 4-6 napig a horgászat kezdete előtt érdemes 5-10 liternyi főtt kukoricával és néhány tucat bojlival beszórni a kiválasztott horgászhelyet. A bojlik optimális nagysága 18-22 mm. A nyári viharok alatti és a közvetlen utáni horgászat igen eredményes lehet. Egy másik eredményes etetési módszer ha 5 kg szárazkukoricát alaposan átmosunk majd egy vödörben felöntjük vízzel és így hagyjuk állni 2 hetet. Utána beleteszünk 2 kg fűmagot, hagyjuk összeérni. Az alap etetést viszonylag nagy területen érdemes alkalmazni (15-20 m2) és horgászás közben már csak a horog köré kell etetni.
Éjszakai horgászatnál a kicsit sárgább tónusú megvilágítás mellet horgásszunk. Túl nagy fénynél hal a felszínre húzáskor szinte megvadul és vannak olyan horgászok akik szerint a sárga fény vonzza az amurokat.
(csúszóólmos módszer) is. Fenekezésnél a horogelőkére fűzzünk fel egy hungarocell, technopufi vagy parafadugó darabot ami a fenék feletti lebegteti a csalit. Használjunk rövid 12-15 cm-es előkét ami már majdnem hozzáér az amur szájához. Horgászbotot hosszú, parabolaakciójút válasszunk (3,5 m) a dobósúlya 80-150 g legyen, mivel a fárasztáskor hosszú hirtelen kirohanásokkal védekeznek. Orsónak legalább 50-es zsinórkapacitásút érdemes használni, hogy 0,50 mm átmérőjű zsinórból férjen fel rá legalább 100 m. Zsinórt nyílt, tiszta, akadálymentes terepen 30-ast, akadós vízinövényzettel sűrűn benőtt helyeken 40-es használjunk. Horgászatára válasszunk vastag és bő öblűt, hogy a halat biztosan tartsa. A 2-es mérettől egészen a 3/0-ás méret a megfelelő.
























