Éppen harminckilenc esztendővel ezelőtt
íródott a magyar asztaliteniszsport egyik legfényesebb
oldala a sportág történelemkönyvében. A kalcuttai
világbajnokságon ezen a napon - február 11. - szerezte meg
első világbajnoki címét Gergely Gábor, aki annak a Jónyer
Istvánnak volt a párja, aki kettejük diadala előtt egyesben
is a legjobbnak bizonyult. Gergely ma már a róla elnevezett
asztalitenisz akadémia szakmai igazgatója, és legkisebb
tanítványai körében idéztük fel a szép indiai napokat...
Gergely Gábor immár szakmai igazgatóként vezeti a róla
elnevezett újpesti asztalitenisz-akadémiát FOTÓ: LAPU ATTILA
- Sokan állítják,
csak a legjobbaknak van szerencséje. Mint Önnek az
1975-ös calcuttai világbajnokság előtt...
- Hát igen, ez tagadhatatlan, ugyanis ha Klampár Tibi nem tölti
éppen aktuális eltiltását, akkor én sosem leszek Jónyer Pista
párja azon a világbajnokságon. Bár, ha belegondolok, ha Tibi ott
van velünk, könnyen előfordulhat, hogy a csapatot is megnyerjük,
azaz a csapatverseny negyeddöntőjében legyőzzük a kínaiakat. Így
"csak" ötödikek lettünk, bár tartalékosan, a világ egyik legjobb
játékosát nélkülözve éremmel ért fel.
- A korabeli lapokat
olvasva azért arról szóltak a hírek, hogy a formájukkal már a
csapatversenyek alatt sem lehetett panasz. Mikor érezték meg
először, hogy meglehet akár a vb-arany is?
- Ilyet nem lehet megérezni, maximum akkor, ha beütötted a
győztes pontot. De kétségtelen tény, nagyon jól ment
mindkettőnknek a játék mind egyéniben, mind pedig párosban.
Persze az elődöntőben aztán kellett egy kis szerencse is a
franciák ellen.
- Ne csigázzon...
- Jacques Secrétin és Jean-Denis Constant ellen játszottunk, és
rettentő szoros volt a meccs, amikor a világbajnokságra
megépített új sportcsarnok teteje már nem bírta a nyomást a kinn
tomboló monszunnal szemben. Pillanatok alatt beázott a terem,
így felfüggesztették a meccset. Némi szünet után egy másik
asztalnál folytathattuk, ám onnantól kezdve szinte csak mi
csináltunk pontot, így jöhetett a finálé.
- Ahol egy újabb európai
páros, a szerb Surbek, Sztipancsics kettős várt Önökre. Mik
voltak az esélyek?
- Megközelítőleg mindenki ötven-ötven százalék esélyt adott
mindkét párosnak, ám azon a világbajnokságon az egyéni döntőket
játszották le előbb, és ott Pista agyonverte Sztipancsicsot, aki
ezek után nem önbizalommal tele lépett ellenünk asztalhoz. Mi
viszont abszolút motiváltak voltunk, és Surbekéknek egy
pillanatra sem volt esélye arra, hogy legyőzzön minket. Ezzel a
sikerrel pedig beléphettem a világbajnokok családjába.
- Egyéniben meddig jutott
el Kalkuttában?
- A legjobb nyolcig aránylag simán ment minden, ott azonban a
sorsolás a címvédő kínai Xi Entinggel hozott össze, aki
legyőzött nagy csatában. Utána még kétszer eljutottam a vb.ken a
negyeddöntőig, ám ezt sajnos sosem tudtam túlélni. Viszont
Európa-bajnokságot nyertem egyéniben, párosban és csapatban is
1978-ban, valamint ugyanebben az évben az Európa 12-n is én
lettem a legjobb.
- Mi az, ami azonnal
eszébe jut a vb-aranyon kívül Kalkuttáról?
- Kalkutta az első világbajnoki címem, sőt, az első nagy
világversenyen szerzett aranyérmem, így sosem feledhetem az ott
töltött napokat. Noha nyertem párosban, mégsem az
eredményhirdetés, a győztes pont ugrik be elsőnek, hanem az,
hogy a világbajnokság szabadnapján minden biztonsági ember engem
keresett, holott csak kiszöktem vásárolgatni a bazárba. Hat óra
múlva egyszer csakl előkerültem, ám szerencsére mindenki
megúszta balhé nélkül mindezt.
- Sokáig maximum írt az
asztaliteniszről, lévén újságíróként dolgozott és dolgozik
jelenleg is, ám manapság visszatért a sportágához. Nem is
akárhogy, mindjárt akadémiai fokon...
- Azért, mert abbahagytam az aktív versenysportot, még nem
jelentette azt, hogy ne lettem volna napra kész az
asztaliteniszben történtekről. Igaz, messze kerültem tőle,
hiszen az ütőt tollra és kamerára cseréltem. Ám tavaly ősszel
összetalálkoztam a Limes Holding Zrt. elnök-vezérigazgatójával,
Szabó Bélával, akivel addig-addig beszélgettünk, míg rá nem
vett, hogy az újpesti Fóti úton található Tálentum
Sportközpontban létrehoztuk a Gergely Gábor Asztalitenisz
Akadémiát. A szervezést követően januártól indult be a munka,
jelenleg 23 gyermek jár az edzéseinkre. De most indulunk majd az
újpesti általános iskolákba toborzóra, ugyanis az a célunk, hogy
az akadémiánkon 50-60 gyermek számára tartsunk rendszeres
edzést.
- Mi a célja az akadémiai
szerepvállalásának? Netán szeretné megtalálni az újabb
Jónyer-Klampár-Gergely aranytriót?
- A nálunk edző gyermekek kezébe mi adtunk először ütőt, így a
fő cél, hogy megszeressék a sportágat. Természetesen tervezzük,
hogy a legjobbakat kiemeljük, és a szülőkkel egyetértve
elindítjuk a versenyzői pályafutásukat.
- A névadáson kívül mi a
feladata az akadémián?
- Én vagyok a szakmai igazgató, felügyelem a munkát, de edzést
is tartok, ha arra van szükség.
- Az ide került gyermekek
tudják azt, kitől is lesik el a sportág alapjait?
- Igen, tudják, ki foglalkozik velük. Nagy öröm, hogy azt
tapasztalom, minden szavamat komolyan veszik. Na, ez az a
bizalom, amit sosem szeretnék eljátszani.
Gergely
Gábor (Budapest, 1953. június
21. –) asztaliteniszező,
az 1979-ben világbajnokságot nyert magyar csapat tagja, aki
mindig biztosan hozta még kiélezett helyzetekben is a tőle
elvárt győzelmeket. A Butterfly által forgalmazott ütők egyik
legsikeresebbike az ő nevét viseli.
Élete
Sportpályafutását labdarúgóként kezdte, Pölöskei néven az
MTK-ban játszott, nem is rosszul sokak szerint kiváló NB I-es
focista lehetett volna belőle. Az asztaliteniszt a KSI-ben
kezdte el miután bátyja elcipelte a sportcsarnokba ahol éppen a
Központi Sportiskola toborzója volt. 1970-ben ment át a BVSC-be
ahol Rózsás Péter edzette. Amikor Berczik
Zoltán beválogatta Gergely csak a 37. volt a magyar
ranglistán. De Gergely a válogatottban is felnőtt a feladathoz
és méltó társa lett Klampár
Tibornak és Jónyer
Istvánnak. Az 1974-es újvidéki Európa bajnokságon már jól
szerepelt nagy csatában kapott csak ki Milan Orlowskitól. A
csapattal ugyanitt ezüstérmet szerzett. Egy év múlva már
világbajnok párosban Jónyerrel a kalkuttai vb-n.
1978-ban Duisburgban fantasztikusan
játszva egyéniben, párosban és csapatban is felállhatott a
dobogó legfelső fokára. Ugyanebben az évben az Európa Top 12-t
is megnyeri. A "három nagy" közül csak ő lett egyéniben Európa
Bajnok.
1979-ben a phenjani világbajnokságon a kínaiakat legyőzve ismét
arany érmet szerzett ezúttal csapatban. 1981-ben VB ezüstérem a
csapattal Újvidéken,
1982-ben Eb arany Budapesten a csapattal, ezüstérem Jónyerrel
párosban. A tokiói VB-n utolsó nagy eredményként csapatban
bronzérmet nyert.
A BVSC csapatával ötször volt VVK és egyszer BEK győztes. Az év
asztaliteniszezője négy alkalommal volt. Kilencszeres magyar
bajnok bár az egyetlen a nagy hármasból aki nem nyert egyéniben
bajnokságot. Több mint 300-szor volt az asztalitenisz válogatott
tagja. 1992-től sportújságíróként dolgozik.