Hírek a nagyvilágban |
Magyarság az információs társadalomban |
A polgármesteré a szó |
Egyházi élet Rahón |
Olvasóink írják
|
|
3.oldal
A nemzetiségi szervezetek fórumán
(Elejét lásd az 1. oldalon.)
A tanácskozás munkájában más magas rangú vendégek mellett részt vett Dmitro Tabacsnik miniszterelnök-helyettes, Hennagyij Moszkal, a Nemzetiségi és Migrációs Állami Bizottság vezetője, Gajdos István és Olekszandr Feldman parlamenti képviselő, Nyina Karpacsova, a parlament emberjogi biztosa is.
A felszólalók, közöttük Hennagyij Udovenko parlamenti képviselő, a Legfelsőbb Tanács Emberjogi, Nemzeti Kisebbségek és Nemzetiségek Közötti Kapcsolatok Kérdéseivel Foglalkozó Bizottságának elnöke, a már említett Hennagyij Moszkal, Gajdos István, Olekszandr Feldman, a nemzeti szervezetek számos képviselője elemezték a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos hatályos jogszabályokat, szólva ezek pozitívumairól, illetve hiányosságairól is, megosztották az ezen szférában szerzett tapasztalataikat.
Gajdos István például kihangsúlyozta: a központi kérdés Az ukrajnai nemzetiségi kisebbségekről szóló törvény új szerkesztésű szövegének elfogadása, hiszen e jogszabály elavult, országunk az eltelt időszak folyamán számos olyan nemzetközi egyezményhez csatlakozott, amelyek új szabványokat rögzítenek a nemzeti kisebbségek védelme terén. Parlamenti képviselőnk arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy a Legfelsőbb Tanácsban két törvénytervezetet is bejegyeztek, amelyek szerzői javaslatot tesznek A nemzeti kisebbségekről szóló törvény új szerkesztésű szövegére. Az egyiket a Miniszteri Kabinet, a másikat pedig ő és kollégája, Olekszandr Feldman nyújtották be a parlamenthez.
Gajdos István emellett elmondta azt is, hogy Olekszandr Feldmannal közösen törvényi kezdeményezést nyújtottak be azzal kapcsolatban is, hogy az állami költségvetésről szóló törvényben külön tételként irányozzanak elő pénzforrásokat a nemzeti kisebbségek fejlesztését célzó kiadások fedezésére.
Parlamenti képviselőnk előadásában külön szólt arról, hogy 1944—45-ben több tízezer kárpátaljai magyart és németet hurcoltak el pusztán nemzeti hovatartozásuk miatt, s azok java része nem tért haza az NKVD táboraiból. Gajdos István kihangsúlyozta: mivel nem ez az egyetlen hasonló tragédia, egyszerűen nincs jogunk arra, hogy tovább halogassuk a hivatalos állásfoglalást e problémákban.
* * * * *
Az egész napos programot követően Gajdos István, Olekszandr Feldman és Hennagyij Moszkal sajtótájékoztatón válaszolt a média képviselőinek kérdéseire. A sajtó munkatársait elsősorban az érdekelte, mekkora költségvetési támogatást kapnak 2004-re a nemzetiségi szervezetek, hogyan halad a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának realizálása, a nemzeti kisebbségek önkormányzatainak kialakítása stb.
B. L.
1944 — a magyar holocaust
Ötvenkilenc esztendő múlt el azóta.
1944 novemberében a háború tébolyából szabaduló ember újra élhető létben reménykedett. Kárpátalja, ez a történelem viharos tengerén bukdácsoló aprócska sajka, sima víztükörről, felhők fogságából szabaduló napsütésről álmodott.
Az ártatlanok nem is sejtették, hogy az igazi szökőár csak ezután következik.
A barna téboly után jött a vörös őrület, s a magyarság színe-virágát elragadta a GULAG-ra. Tízezrek indultak háromnapos munkára. Mentek őszintén bízva, abban a hitben és reményben, hogy valami emberibb jövő éled munkájukból.
Következett Szolyva.
A város szélén dombok emelkedtek a holtak fölé, akiknek, mint megannyi Krisztusnak, csak egy vászonlepel (vagy még annyi sem) jutott koporsóul.
S az életben maradtak eljutottak a haláltáborokba.
A három napból évek, évtizedek lettek.
Meghalt a remény.
Még ma sem tudjuk pontosan, hány kárpátaljai fekszik a lágerek jeltelen sírjaiban. Az viszont tény: nincs olyan magyar család e kishazában, amely mind a mai napig ne gyászolná valamelyik odaveszett, ártatlanul elpusztított tagját.
Ezért érezzük úgy — s ilyenkor novemberben még fájóbb ez az érzés —, hogy az egykorvolt vörös birodalom egyetlen jeltelen síroktól hullámzó temető.
A kárpátaljai áldozatok jelképes sírkertje Szolyván van. Oda zarándokolunk fejet hajtani, emlékezni. Elmondani egy imát.
Utoljára koraősszel jártam az emlékparkban. Akkor napfény cikkant a siratófalba ágyazott márványkereszten.
Most köd és eső szitál.
A mindenség is siratja az ártatlanul földbe tiportakat.
Horváth Sándor
Magyarság az információs társadalomban
címmel 2003. november 13—14-e között Nagyváradon zajlott a Magyar Köztársaság Informatikai és Hírközlési Minisztériuma által szervezett konferencia, amelyre a Kárpát-medence valamennyi régiójából meghívást kaptak a téma iránt érdeklődő szakemberek, illetve a mérvadó határon túli társadalmi szervezetek, pártok képviselői.
A
konferencia helyszínének kiválasztásában bizonyára nagy szerepet játszott az is,
hogy a Nagyvárad melletti Margitta községben született 100 esztendővel ezelőtt
Neumann János, a modern számítógép elvi alapjainak megalkotója.
A “Körös-parti Párizs” magas színvonalú programokkal fogadta a vendégeket. Csütörtökön a helyi RMDSZ-székházban Takács Csaba ügyvezető elnök és Cseh Áron, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja fogadta a Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter vezette küldöttséget. A találkozót követő sajtótájékoztatón Kovács Kálmán úgy nyilatkozott, hogy az informatika a XXI. században olyan kapcsolatrendszereket alakít ki a 15 millió magyar között, amely a kulturális reintegráció fontos mérföldköve lehet. A miniszter szerint a digitális kultúra akár új diplomáciai nyelvvé is válhat. Ezekben a folyamatokban fontos szerepet szánnak a közelmúltban a határon túli magyar szervezetekkel megkötött szerződéseknek (az IHM és az UMDSZ között november 4-én került aláírásra ez a dokumentum), amelyek keretében számos fontos programot kívánnak megvalósítani.
Ukrajnából két küldöttség érkezett a konferenciára: az UMDSZ-delegáció Gajdos István elnök, parlamenti képviselő vezetésével, illetve a KMTF-delegáció dr. Orosz Ildikó elnök vezetésével.
A program során november 13-án, csütörtökön üzletember-találkozóra, illetve Fiatalok az információs társadalomban címmel kerekasztal-beszélgetésre került sor. Az est folyamán a Transilvania étteremben a vendégek tiszteletére fogadást adtak, amelyen Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter, illetve Markó Béla, az RMDSZ elnöke köszöntötte a megjelenteket. A szervezők kulturális műsorral is kedveskedtek, amely keretében egy néptáncegyüttes mutatkozott be.
Pénteken a konferenciának a Nagyváradi Filharmónia épülete adott otthont, ahol az érdeklődők megtekintették a Neumann János-kiállítást. A konferenciát Kovács Kálmán miniszter nyitotta meg, majd a román kormány nevében Adriana Ticau, az informatikai szaktárca államtitkára köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően Markó Béla, az RMDSZ elnöke osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel az információs társadalom fejlődésével kapcsolatban.
Kovács László külügyminiszter egyéb elfoglaltságai miatt videofelvételről üdvözölte a konferencia résztvevőit.
A magyar kormányzat informatikai fejlesztési terveiről Magyarság az információs társadalomban címmel Kovács Kálmán miniszter tartott előadást. Mint megtudhattuk, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium stratégiai feladatának tekinti a határon túli magyarsággal való állandó párbeszédet és együttműködést, ezért olyan megállapodásokat köt azok szervezeteivel, amelyek egyaránt segítik az információs társadalomhoz nélkülözhetetlen informatikai eszközök és a digitális írástudás elterjedését, a magyar kultúra megőrzését, valamint a vállalkozások közötti kapcsolatok erősítését. E párbeszéd keretében került sor a nagyváradi konferenciára is.
A határon túli magyar információs irodák rendszeréről Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára tájékoztatta a jelenlévőket, majd a határon túli magyar szervezetek, intézmények képviselői tartottak előadást, amelynek keretében bemutatták az adott régió informatikai helyzetképét, illetve azon elképzelések, programok rendszerét, amelyeket az Informatikai Minisztérium támogatásával kívánnak megvalósítani.
Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség részéről Makuk János, az UMDSZ informatikai szakbizottságának elnöke, a Máltai Szeretetszolgálat Beregszászi Szervezetének elnöke tartott beszámolót.
Dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola elnöke előadásában azon felmérések eredményeit ismertette, amelyeket az ifjúság s ezen belül a főiskolai diákok között végeztek az informatikai ismeretek elsajátításával, illetve az Internet-használattal kapcsolatban.
Mindkét előadó egyetértett abban, hogy amíg a családok többsége anyagilag nem tudja megengedni magának egy számítógép beszerzését, addig az informatikai ismeretek elsajátításának majdhogynem egyetlen lehetőségét a különböző szintű oktatási intézmények, központok, Internet-kévézók tudják biztosítani. A délután folyamán még számos, a témához kapcsolódó előadás hangzott el, majd a konferencia résztvevői Nagyváradi gondolatok címmel zárónyilatkozatot fogadtak el.
Zubánics László
4.oldal
Gajdos István parlamenti képviselő, a Legfelső Tanács Emberjogi, Nemzeti Kisebbségek és Nemzetiségek Közötti Kapcsolatok Kérdéseivel Foglalkozó Bizottsága titkárának, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökének, a nemzeti közösségek államfő mellett működő tanácsadó testülete elnökének
NYÍLT LEVELE
Ivan
Rizakhoz, a megyei állami közigazgatás elnökéhez,
Mihajlo Dzsandához, Huszt polgármesteréhez,
a Huszti Városi Tanács képviselőihez, illetve a végrehajtó bizottság tagjaihoz
Az utóbbi időben a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskola tanulói és szüleik, illetve tantestületének tagjai körében feszült helyzet alakult ki a tanintézet tervezett bezárása miatt.
A Huszti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 99. sz., 2003. február 17-én kelt határozatával elrendelte e tanintézet átszervezését a városi 5. sz. ukrán tannyelvű középiskolájához való csatolás révén, az oktatói folyamat feltételeinek javításával motiválva e döntést. 1995-ben az iskola épülete valóban balesetveszélyes állapotban volt, ám magyarországi jótékonysági alapítványok, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, a római katolikus egyház, a Karitasz megyei jótékonysági szervezet támogatásával, a tanulók szüleinek segítségével elvégezték annak nagyjavítását, autonóm gázfűtést szereltek be.
Mivel az adott dokumentum ellentétes Ukrajna Alkotmánya 11. cikkelyével, A nemzeti kisebbségek jogai deklarációjának 1. és 2. cikkelyével, Az ukrajnai nemzeti kisebbségekről szóló törvény 1., 6. és 13. cikkelyével, a Nyelvtörvény 25. cikkelyével, a huszti városi és járási ügyész a bírósághoz fordult annak érdekében, hogy nyilvánítsák törvénytelennek e határozatot. 2003. augusztus 27-én a Kárpátaljai Megyei Fellebbviteli Bíróság eleget tett a huszti városi és járási ügyész beadványának, s törvénytelennek ismert el minden, az említett iskola átszervezésével kapcsolatos dokumentumot.
Ám a tanulók és szüleik, a tantestület tagjai hiába várták, hogy az igazság érvényesüljön. Annak ellenére, hogy a bíróság részletesen rámutatott arra, hogy a Huszti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága megsértette a törvényeket, e testület — Mihajlo Dzsanda huszti polgármester vezetésével — újabb, hasonló határozatot fogadott el 660. számmal 2003. szeptember 26-án A Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskola átszervezéséről címmel, amely szerint a bírósági határozat ellenére ez év december 1-jéig mégis átszervezik a tanintézetet. E határozat teljesítése érdekében a Huszti Városi Tanács Közoktatási Osztályának vezetője 64. sz., 2003. szeptember 30-án kelt rendelkezésével kötelezte az iskola igazgatóhelyettesét, hogy ez év december 1-jéig bocsássa el a magyar tannyelvű általános iskola minden dolgozóját annak ellenére, hogy nem a tanintézet, hanem az osztály vezetője vette fel őket munkába.
Figyelembe véve, hogy a huszti polgármester és a végrehajtó bizottság durván semmibe veszi azokat a jogszabályokat, amelyek a nemzeti kisebbségek jogait védik, a bírósági határozatokat, a szülők és a tantestület az üggyel kapcsolatos számos beadványát, a Huszti Járási Állami Közigazgatás beleegyezését adta, hogy átveszi az adott tanintézetet, biztosítva finanszírozását annak érdekében, hogy ne csorbuljanak a város magyarságának érdekei. Ám Dzsanda úr nem egyezett bele ebbe a változatba. Nehéz megérteni álláspontját, hiszen a Közoktatási Minisztérium, a megyei állami közigazgatás, az ügyészi és bírói szervek, a parlamenti képviselő, a nemzeti-kulturális szövetségek több ízben rámutattak és bizonyították, hogy nincs igaza — mindhiába. Felmerül a kérdés: miért? Lehetséges, hogy egyszerűen nem kedveli a magyar választópolgárokat, vagy az iskola épülete tetszett meg valamilyen üzleti struktúráknak?.. Annyira nehéz megérteni, hogy az ilyesfajta döntések etnikai konfliktus kialakulásához vezethetnek, pedig ilyesmi — hála Istennek — eddig nem volt tapasztalható Kárpátalján. Ám szikrából lobban fel a láng, amit nem szabad megengednünk, függetlenül attól, hogy mely választási tömörüléshez vagy párthoz tartozunk. Megértem, hogy Mihajlo Dzsanda a Nasa Ukrajina eszméit támogatja, ám ez még nem jogosítja fel arra, hogy ilyen lépéseket tegyen. Annál is inkább, mivel, tisztelt Dzsanda úr, Ukrajna nemcsak az Öné, hanem a miénk, azaz a magyar nemzetiségű ukrajnai állampolgároké is. Mi pedig békét és nyugalmat akarunk. Ukrajna törvényei, nem pedig az Ön szabályai szerint kívánunk élni, amelyek semmibe veszik az emberi méltóságot. Az emberek magas tisztség betöltését bízták Önre, ne okozzon hát csalódást nekik.
Az ügy végére még nem került pont. Vaszil Szavinec, a huszti városi és járási ügyész átérezve a probléma súlyát, újra a bírói szervekhez fordult, hogy megvédje a magyar nemzeti közösség megcsorbított jogait… Ennek érdekében véget kell vetni a huszti polgármester önkényeskedésének (hogyan lehetne másként nevezni a történteket?), aki a végrehajtó bizottság és a képviselőtestület tagjai mögé bújik.
Az üggyel kapcsolatban arra kérem Önt, Ivan Mihajlovics, hogy hatáskörén belül járjon el az etnikai szembenállást gerjesztő jelenség ellen, a Huszti Városi Tanács és a végrehajtó bizottság tagjait pedig arra kérem, hogy a döntések meghozatalakor a törvények előírásait, ne pedig egyesek önös érdekeit kövessék, még akkor is, ha a város legmagasabb rangú vezetőjének érdekeiről van is szó.
Bízom abban, hogy győzedelmeskedik a józan ész és az igazság.