Hírek a nagyvilágban |
Magyarság az információs társadalomban |
A polgármesteré a szó |
Egyházi élet Rahón |
Olvasóink írják
|
|
5.oldal
Emlékezés a „málenykij robot” áldozataira
November
az emlékezés hónapja… Elsején hozzátartozóinkra, negyedikén az 1956-os
forradalom hősi halottaira emlékezünk, november 18-ához pedig nekünk,
kárpátaljai magyaroknak különösen fájdalmas emlékeink kötődnek. Immár 59 éve
annak, hogy a „2. számú parancsnak” megfelelően a vidék magyar és német
katonaköteles férfilakosságát — 18 és 50 év között — háromnapos munkára
gyűjtötték össze. Közülük több ezren soha nem tértek vissza…
Beregszászban a megemlékezésre idén november 16-án került sor a mai 5-ös sz. középiskola előtt. Itt gyűltek össze az emlékezők. Sokan könnyes szemmel álltak az épület falán lévő emléktábla előtt, amelyen a következő szöveg áll: „Ebben az épületben gyűjtötték össze, innen hajtották sztálini haláltáborokba 1944 novemberében Beregszász és a környék magyar férfilakosságát. BMKSZ—1994 ”.
Pirigyi Béla, a BMKSZ elnöke, az UMDSZ városi szervezetének elnöke köszöntötte az emlékezőket, majd átadta a szót Pender Erzsébet nyugdíjasnak, aki apjához írt versét szavalta el. A vendégek, a jelenlévő társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték a tisztelet koszorúit, majd a tömeg átvonult az elhurcoltak emlékművéhez.
Itt először Pógár Tamás hetedikes gimnazista Vass Albert Fenyő a hegytetőn című költeményét szavalta el. A Himnusz elhangzása után Horkay Sámuel, a KMKSZ városi szervezetének elnöke nyitotta meg a rendezvényt, mutatta be a vendégeket: Varga Leventét, a beregszászi ügyfélszolgálati iroda vezető konzulját, Braun Bélát, a járási állami közigazgatási hivatal elnökének első helyettesét, Erdélyi Károlyt, a járási tanács elnökét, Zsupán Józsefet, Beregszász polgármesterét, Medvigy István alpolgármestert, Galajda Józsefet, Gajdos István parlamenti képviselő referensét, Orosz Ildikót, a KMTF elnökét stb.
Zsupán József elmondta, hogy sajnos, egyre kevesebben vannak az élők sorában olyanok, akik megélték a lágerek borzalmait. Beszédének végén kihangsúlyozta: az tudja, mi az igazi fájdalom, kinek hozzátartozója jeltelen tömegsírban nyugszik valahol, távol szülőföldjétől.
Erdélyi
Károly elmondta, hogy immár egy évtizede emlékezhetünk meg a sztálini önkény
ártatlan áldozatairól, ám rehabilitációjuk mindmáig nem történt meg. Az ukrán
parlamentben ma ilyen törvényjavaslat elfogadását szorgalmazza Gajdos István
parlamenti képviselő. Tevékenységét neves ukrajnai történészek, politikusok,
jogászok, az UMDSZ egész tagsága támogatja.
A rendezvényen szólt az egybegyűltekhez dr. Balogh József, az UMDSZ városi szervezetének tagja, Galajda József, Orosz Ildikó, valamint Rontó József túlélő is.
Pál Gusztáv túlélő megkondította a harangot, a jelenlévők egyperces néma csenddel adóztak az áldozatok emlékének.
Ezután a Bethlen Gábor Magyar Gimnázium hatodikos tanulói a tiszaladányiak donbászi kálváriáját jelenítették meg, majd a református egyház férfikórusa szolgált Ladányi Katalin vezetésével.
A koszorúzást megelőzően Bohán Béla plébános a római katolikus egyház nevében, Taracközi Ferenc lelkipásztor pedig a református egyház nevében emlékezett az áldozatokra, kért áldást hozzátartozóikra.
A rendezvény a Szózat eléneklésével ért véget.
E napokban Kárpátalja-szerte hasonló megemlékezéseket tartottak, tartanak. Lapunk következő számában bővebben beszámolunk ezekről.
-csillag-
6.oldal
A polgármesteré a szó
Sikeres évet zárnak Salamonban
Kevés település mondhatja el, hogy dotációmentesen működik a községi tanácsa, ám az ungvári járási Salamon ezen kivételek közé tartozik. Mai számunkban Szubota Erzsébet polgármester erről s az utóbbi hónapokban a falu területén végzett munkálatok eredményeiről számolt be lapunknak.
—
Teljesen dotációmentesek vagyunk, tehát a hozzánk tartozó közintézményeket — az
óvodát, az orvosi rendelőt, a községháza apparátusát — önerőből finanszírozzuk.
Módosításokat eszközöltünk a költségvetésünkben, aminek köszönhetően munkásokat
alkalmazunk a temető és a községháza területén, de egyedül fizetjük a fűtőt, a
földmérőt, sőt az éjjeliőrt is.
Továbbra is folynak községünkben a földgáz bevezetésével kapcsolatos munkálatok. Nemrég fejeződött be egy négy kilométeres szakasz építése: ide tartoznak a Tisza, a Lenin, és a Virág utcák, valamint a Béke utca egy része. Az említett szakaszon összesen 160 család lakik. November 14-én megtörtént az átadás, s a szakemberek ígérete szerint a hátra lévő munkálatokkal december 10-ig elkészülnek.
Ezen a téren azonban problémáink is adódtak. Sajnos nincs elég gáznyomáscsökkentő készülék (reduktor), mivel állítólag Ukrajnában leálltak ennek gyártásával. Az ügyeskedők üzletet fedeztek fel ebben, s Magyarországról dupla áron szállítják a reduktorokat. Ám ezt nem tudja mindenki megfizetni: az eddigi 130-150 hrivnya helyett most 300 hrivnyába kerül. E helyzetből úgy próbáltunk kiutat találni, hogy kapcsolatba léptünk egy ivano-frankivszki még működő gyárral, amely bár Moldáviába exportálja termékeit, számunkra is készít 50 darabot — épp ennyi hiányzik, hogy befejezhessék a munkát a szakemberek.
A négy kilométeres szakasz átadásával a falu portáinak mintegy 95 százalékába már be lenne vezetve a gáz. Mindössze másfél kilométernyi marad, amiből a fele, úgy hétszáz méter önerőből elő van készítve a vezeték lefektetéséhez. Már csak a szakemberekre várunk, de sajnos, hiába. Nagyon nehezen érnek ide, s igen lassan folynak a munkálatok: a négy kilométeres szakaszhoz április 2-án láttak hozzá, s mostanáig tartott az építés. Eddig úgy gondoltam, hogy akinek pénze van, annak hamarabb megoldódnak a problémái, de tévedtem.
A földgáz bevezetése az egyik dolog, amivel foglalkozunk. A másik: intézményeink rendben tartása. Az idén például az óvoda tetőszerkezetén végeztünk javítást hatvanezer hrivnya értékben. Az orvosi rendelőben szintén javítási munkálatok folytak: 65 m
2 csempét vásároltunk és rakattunk le, két ablakot modern, műanyag, vákuumosra cseréltünk, s még a hideg beállta előtt a bejárati ajtót is szeretnénk kicserélni. Eddig 15 ezer hrivnyát fordítottunk az orvosi rendelőre, de az év végéig még legalább 10 ezret szánunk erre a célra.A tél folyamán szeretnénk bevezetni a földgázt a községházára, az óvodába és az orvosi rendelőbe. A kazánokat már megvásároltuk — 14 ezer hrivnya értékben —, pénzünk lesz rá, s ha a terveket sikerül elkészíteni, már a télen gázzal fűtenek ezekben az intézményekben. A tüzelőt mindenesetre előkészítettük, hogy ha mégsem úgy alakul, ahogy terveztük, akkor se fázzanak az itt dolgozók. Ám mindenképpen törekedni fogunk a megvalósításra, mert nem szeretnénk pénzösszeget átvinni a jövő évre. Ez történt ugyanis tavaly: 34 ezer hrivnyát hoztunk át 2003-ra, s az év kilenc hónapja alatt nem tudtunk hozzányúlni, nem tudtuk hasznosítani.
Az idén 83 ezer hrivnya bevételre tett szert a községháza a cégek által földjavítás céljából befizetett összegek révén. Ebből a pénzből tervet készíttettünk, amelynek alapján egy 55 hektáros területet sikerült feljavítani — a járási mezőgazdasági főosztály javaslatára műtrágyázást és mészporozást végeztünk.
Nagy problémát okoz, hogy szinte egyik napról a másikra eltűnt a kutakból az ivóvíz. Az utca egyik oldalán még van egy kevés, a másikon viszont nincs. Azt gondoltuk, a nyári szárazság miatt alakult így, de az esőzések után sem javult a helyzet. Két kilométeren van már vízvezetékünk, ami érinti a közintézményeket: az óvodát, a községházát és az iskolát, illetve a vízvezeték mentén élő magánvállalkozók és családok is bekapcsolódhattak a vízhálózatba. Úgy tervezzük, hogy jövőre még egy kutat szerelünk fel, biztosítjuk a víztorony működtetését, de az utcákba a lakosság már önerőből kell hogy bevezesse a vizet. Az is lehetséges, hogy a csöveket is megvásároljuk, de minden attól függ, milyen összeg áll majd rendelkezésünkre a jövő évben falufejlesztésre.
Útjavításra nagyon keveset tudtunk fordítani az idén, mindössze 5 ezer hrivnyát, 8-10 ezer hrivnya értékben pedig kőzúzalékot vásárolunk november folyamán a jövő évi útjavításhoz.
Tovább gyarapodik a falu területén az Eurocar autógyár, amely a 2003-as évben már két hektár földet kért és kapott meg előzetes egyeztetéseket követően vasúti vonal építésére — amelyhez már hozzá is láttak —, s emellett még kb. húsz hektáron terveznek bővítést. Épp nemrég kaptam egy információt, amely arról tudósít, hogy 125 ember dolgozik az autógyárban, akiknek 664 hrivnya az átlagfizetésük.
Kevés a községben az olyan ember, aki nem dolgozik. Az Edelvejsz fafeldolgozó és parkettakészítő cég szinte az összes munkaerőt felszippantotta a településről. Jelenleg mintegy 120-130 munkást foglalkoztatnak, és az átlagfizetés megközelíti az 500 hrivnyát.
Öt magánvállalkozó van hivatalosan bejegyezve a falu területén. Természetesen vannak ügyeskedők is, akik a kis- és nagykapuk megkerülésével árusítanak dohányárut és szeszesitalt. Próbáljuk jobb belátásra téríteni őket, elsősorban a hivatalosan működő vállalkozások érdekében. Előfordulnak esetek, amikor szemet hunyunk, mert nehéz helyzetben élő családról van szó, de mindennek megvan a határa. Úgy vélem, az adófelügyelőséggel karöltve komoly lépésre kell elszánnunk magunkat a jövőben. Semmiképpen nem elijeszteni akarjuk őket vagy bezárni az üzletet, hanem elmagyarázni, milyen törvényes utat kell kijárniuk ahhoz, hogy vállalkozók legyenek.
A határ térségében több mint tíz biztosító cég működik, amelyek révén évente komoly bevételre teszünk szert: a bérleti díjak mintegy 15-20 ezer hrivnyára rúgnak. Nem hanyagolható el az sem, hogy több mint 90 lánynak-asszonynak adnak munkát.
Folyamatosan sok új munkahely jön létre a falu területén. Két-három év távlatában több mint 200 munkahely létesült.
Nagy összegeket fizetnek be a költségvetésbe a község területén működő vállalatok a földterületek felvásárlásáért. Az autógyártól például tavaly 96 700 hrivnyát kaptunk egy hektár földterületért, ez az idén már 146 700 hrivnya. Ezenkívül az Edelvejsz szintén részletre törleszti adósságát azért a földért, amelyen a cég tevékenykedik. Az idén 22 500 hrivnya folyt be tőlük a büdzsébe. A község területén működik egy benzinkút, amely a 60 árnyi földjét az idén vásárolja meg tőlünk. Ez 128 ezer hrivnyával gazdagítja a költségvetésünket.
Összegezve: amíg tavaly 370 ezer hrivnya volt az összbevételünk, addig az idei esztendő kilenc hónapja alatt 474 503 hrivnyával rendelkeztünk. Emellett a járási tanács határozata alapján 120 ezer hrivnyát átadtunk a járásnak. Úgy hiszem, ebbe jövőre nem egyezünk bele. Bármennyire is törvényes dologról van szó, nem értek egyet azzal, hogy bár mi az államtól nem kapunk egyetlen kopijkát sem, nekünk támogatnunk kell más községházákat.
B. Gy.