Hírek a nagyvilágban |
November a gyász hónapja |
5-6 oldal
Fókuszban a világ magyarsága |
Fergeteges előadás |
Olvasóink írják
|
|
7.oldal
A Beregvidéken is megemlékeztek az elhurcoltakról
Búcsu
November
19-én a Búcsu (Beregszász) központjában található emlékműnél — amelyet Ilku
József helybéli lakos állíttatott — szintén megemlékezést tartottak. Itt Pocsai
Vince református lelkipásztor hirdette Isten igéjét, majd Jaczkó József római
katolikus lelkész emlékezett a soha haza nem térőkre.
A Himnusz eléneklése után Kelnik Elza nyugdíjas szavalt el egy szomorú verset, ezután férje, Kelnik Lajos túlélő a Daru száll, süvít a szél című dalt énekelte el. A református, illetve a katolikus egyház énekkara egy-egy csodálatos dallal emlékezett a mártírokra.
A
megemlékezésen részt vettek Magyarországról Székelyhidi Ágoston, az 1956-os
Kárpát-medencei Emlékbizottság elnöke, valamint Mitók Miklós és Széll György, a
Magyarok Világszövetségének tagjai.
Az UMDSZ-t Nagy Károly, a beregszászi járási alapszervezet elnöke, valamint Nagy Béla, a Szövetség országos szociális szakbizottságának elnöke képviselte.
Tiszacsoma
November 23-án Tiszacsomán (Beregszászi járás) is megemlékezést tartottak a „málenykij robot” áldozatainak emléktáblájánál, amely a készülőben lévő görög katolikus templom falán kapott helyet. A megemlékezést megelőzően Demkó Ferenc görög katolikus parochus tartott szent liturgiát.
Idén másodszor gyűltek össze az emléktáblánál a hozzátartozók — édesanyák, feleségek, gyerekek stb. —, hogy emlékezzenek haza nem tért szeretteikre.
A Himnusz eléneklése után megtudhattuk, hogy Tiszacsomáról 122 önkéntes férfi indult akkor háromnapos munkára, akik közül 44-en soha nem tértek haza családjukhoz. Rájuk, mártírokra emlékezett Csoma népe.
A megemlékezésen több vers hangzott el: Papp Krisztina Balogh Miklós Gyarló az ember, Biszku István ugyancsak Balogh Miklós Három napra című költeményét szavalta el, majd Kosztyu Katalin előadásában Váci Mihály Nem elég című versét hallhattuk.
Ezután Pősze Attila (a képen) vette át a szót. A falu polgármestere meghatottan emlékezett a mártírokra. Elmondta: a csomaiak bíznak a jövőben, hisz aki templomot épít, az a jövőre készül.
Demkó Ferenc kihangsúlyozta: ugyan 44-en soha nem tértek haza szülőfalujukba, tavaly, ha testileg nem is, lélekben visszatértek. Hiszen a templom falán elhelyezett emléktábla biztosítja, hogy ők itt legyenek közöttünk.
Hetyen
November 23-án, vasárnap a beregszászi járási Hetyenben is megemlékeztek a sztálini lágerekben elpusztult áldozatokról. Az emlékezők a helyi református templom közelében elhelyezett emlékműnél gyűltek össze, ahol Hegedűs Zsuzsanna, az UMDSZ hetyeni alapszervezetének elnöke méltatta azt a kötelességtudást, áldozatkészséget, amelynek engedelmeskedve vonultak halálba a falubeliek (több mint negyvenen soha nem tértek vissza), majd elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúját az emlékműnél.
Fókuszban a világ magyarsága
Pereskednek Erdélyben
A székelyudvarhelyi polgármester perli az Erdélyi Riportot. Erkölcsi és anyagi kárt okozó rágalmazás vádjával pert indított az Erdélyi Riport című hetilap ellen Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester. A Krónika című erdélyi napilap értesülése szerint Szász Jenő még egy szeptemberben közölt cikk miatt kívánja bíróság elé idézni az Erdélyi Riportot. A nagyváradi hetilap így fogalmazott a szóban forgó cikkben: “Csalás gyanújába keveredett Szász Jenő polgármester alapítványa, amelyről kiderült, hogy az Illyés Közalapítvány pénzén, több mint ötmilliárd lejért (körülbelül 32 millió forint), a reális érték közel tízszereséért vásárolt meg egy kétszobás székelyudvarhelyi ingatlant.” A polgármester egymilliárd lej (csaknem 6,5 millió forint) összegű kártérítést követel.
Magyar könyvek Pozsonyban
A pozsonyi Incheba kongresszusi központban zajlott le az a szlovákiai viszonylatban nagyszabású könyvkiállítás, amely már mintegy nyitánya volt a karácsonyi könyvvásároknak még akkor is, ha számos ünnepre szánt könyv még el sem hagyta a nyomdát. Nos, ezen a rendezvényen a Magyar Köztársaság Nagykövetsége és Kulturális Intézete jóvoltából számos szlovákiai magyar kiadó is képviseltette magát. A Lilium Aurum már korábban részt vett a kiállításon néhány pedagógiai könyvvel, azonban a mostanihoz hasonló bemutatkozásra még eddig nem került sor. Az 502-es kiállítótér könyvei között megtalálható volt a Magyar Tudományos Akadémia, a Mindentudás Egyeteme, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése kiadványai, valamint az ungvári, újvidéki, kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai és kolozsvári kiadók kötetei is.
Csángó napok Csíkszeredán
Ma már hét moldvai település állami iskolájában tanítják fakultatív tantárgyként a magyar nyelvet — mondta Bilibók Jenő, a Moldvai Csángó-magyarok Szövetségének alelnöke a Csíkszeredában rendezett csángó napok keretében. A Székelyföld peremén található Csíkszeredában negyedik alkalommal rendezték meg a csángó napokat. Az ünnepségek keretében a Moldvában működő csángó-magyar szervezetek vezetői kerekasztal-beszélgetés keretében elemezték az elmúlt esztendők eredményeit. Bilibók Jenő, az 1990-ben Sepsiszentgyörgyön alakult Moldvai Csángó-magyarok Szövetségének alelnöke a szervezet nagy sikereként értékelte a magyar nyelv fakultatív tantárgyként való tanítását hét moldvai település állami iskolájában. Mint elmondta, ma már 7 településen 9 csoportban tartják a magyar nyelvórákat hivatalos iskolai oktatás keretében, emellett 11 településen iskolán kívüli tevékenység keretében lehet magyar nyelvet tanulni. Összesen 24 magyar pedagógus tevékenykedik a moldvai falvakban.
Összeállította: Dunda György
8.oldal
A bővítés a cél
Vállalkozók, vállalkozások — néhány éve még oly idegen fogalmak voltak vidékünkön. Ma viszont már természetes, hogy legjobb barátunk, szomszédunk vagy netalán mi is vállalkozóként próbálunk meg boldogulni az életben. Szinte mindennapossá vált, hogy a településeken egy-egy új vállalkozás indul munka- vagy választási lehetőséget biztosítva az ott élőknek.
Mint
tapasztaljuk, a legtöbb vállalkozó a kereskedelemben próbál szerencsét, azon
belül is az élelmiszerek árusítása terén. Nem csoda, hiszen nagy alapigazság:
enni mindig kell az embernek, még akkor is, ha igencsak méltatlan körülmények
között tengeti életét. Így gondolkozott a nagyszőlősi Seres Jenő is, aki a
járási központhoz közel eső községben, Feketeardóban nyitott mini abc-t. Hogy
miért pont erre a falura esett a választása?
— Részben azért, mert évek óta Feketeardóban dolgozom — válaszolta —, a helyi gazdaság kávézójának, a Tisza bárnak vagyok a vezetője. De az a tény is, hogy Nagyszőlősön szinte egymást érik az élelmiszerüzletek, s szerintem nem lett volna nagy jövője egy újabb miniboltnak arra ösztönzött, hogy a település javára döntsek. Úgyhogy a gazdaságtól megvettünk egy kis épületet: felújítottuk, átalakítottuk, mivel a 2001-es árvíz eléggé megrongálta. Immár több mint másfél éve működünk. A konyhán nap mint nap szükséges legfontosabb élelmiszerek, illetve tisztítószerek árusításával foglalkozunk, így a lakosságnak nem kell minden apróságért a városba utaznia.
— Tervek, elképzelések?
— Ha az ember akar dolgozni, pláne a kereskedelemben, nem szabad megfeledkeznie az újításról, s mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy üzletébe vonzza a vevőket. Ez utóbbinak egyik legkönnyebb módja az olcsó, de jó minőségű áru. Ezt nagyon nehéz biztosítani, hiszen a minőségért többet kell fizetni. Tehát marad a nehezebb rész: a terjeszkedés, bővítés. Hogy milyen irányban? Azt egyelőre még pontosan nem tudom. Mindenképpen a kereskedelemben gondolkodom. Lehetséges, hogy feldolgozóüzemet vagy pékséget hozok majd létre, de egy felvásárlóközpont kialakításának ötlete sem áll távol tőlem.
— S ez is Feketeardóban?
— Igen. Az elmúlt évek alatt nagyon megtetszett a falu, az itt élő nép, s büszkén mondhatom, jó emberekkel vagyok körülvéve, akik tisztelnek, megbecsülnek, befogadtak, tehát szeretnék továbbra is itt dolgozni, itt maradni, s terveim megvalósításával tenni valamit az érdekükben.
M. K.
Robot hajnaltól késő estig
Csak az tud talpon maradni, aki nagyobb mennyiségben termel
Hogy az utóbbi évek munkahelyhiánya miatt hányan lettek szükségfarmerek, arról nincs tudomásom, de bizonyára többen vannak, mint amennyien valóban ezzel a módszerrel szeretnék megkeresni a családfenntartáshoz szükséges anyagiakat. Annak idején a kisdobronyi Gál Tibor sem gondolta, hogy közgazdász képesítéssel mezőgazdasággal fog foglalkozni, s tíznél is több hektár földet művel majd családjával. De a sors mégis úgy hozta, hogy zöldségtermesztésből tartja el a családját.
Gálék nem panaszkodós típusú emberek. Tibor és felesége, Marika zokszó nélkül végzi a mindennapi, szünet nélküli munkát.
—
Hajnali háromkor kelünk, s van úgy, hogy éjfél után kerülünk csak ágyba, annyi a
tennivaló — mondja a tűzrőlpattant Marika, akiről pillanatokon belül látszik:
nem lép kétszer egy nyomba. S mint beszédéből kiderül, nem anyanyelve a magyar,
sőt amikor férjhez ment, egy kukkot sem tudott férje anyanyelvén.
— A feleségem a munkácsi járási Kölcsénbe való, ukrán nemzetiségű. Az első magyar mondat, amit megtanítottam vele, az az „Esik a hó.” volt, mivel épp januárban házasodtunk össze, amikor gyönyörűen esett a hó — avat be Tibor a kezdeti „nehézségekbe”.
Azóta Marika szépen megtanult magyarul, s teljes összhangban végzik a teendőket. Míg a feleség a munka szervezési részével foglalkozik, addig a férj inkább a számításokban jeleskedik. Ő számítja ki például, hogy mit mennyire érdemes termeszteni, milyen nyereségre számíthatnak egy-egy terület megművelésével, s az esetleges ráfizetést is számba veszi. S ő mondta el, hogy nem kockáztatnak a saját termesztésű vagy bizonytalan származású vetőmagokkal, inkább a megbízható holland magokat vásárolják meg.
— Bár drágábbak a holland magok, biztosabb termést hoznak. Nem mindegy, hogy ugyanazzal a befektetéssel mennyit keres az ember — magyarázza. — Mert bármilyen magot vetünk, kapálni, permetezni, locsolni ugyanúgy kell, s a napszámosnak is ugyanannyit fizetünk, de betakarításkor a holland alapanyag kétszer olyan mennyiséget produkál, s akkor a minőségről még nem is beszéltünk — teszi hozzá.
Az idén például tizenkét hektáron termesztettek zöldségféléket: újburgonyát, paradicsomot, sárgarépát, káposztát és céklát. Nem kis munkát igényel egy ekkora részleg gondozása, s mint ahogy azt Marikától megtudtuk, ültetéskor, kapáláskor, betakarításkor szükség van a segítségre.
— A napszámosok jól keresnek nálunk, hisz a két hrivnyás órabér mellett enni-innivalót is biztosítunk számukra — mondja.
S hogy a rengeteg munka ellenére miért vállalták a mezőgazdasági termelést? Erre a kérdésre Tibor adja meg a választ.
— Közgazdásznak tanultam, 1985-ben végeztem Ungváron. A vasúton helyezkedtem el, de mivel kevés volt a fizetésem, más munka után kellett néznem. Először Magyarországra jártunk, onnan hoztuk be a zöldségféléket, adtuk el idehaza, majd gondoltunk egyet, hogy miért ne termelhetnénk meg mindezt mi magunk. Úgy hét-nyolc évvel ezelőtt kezdtünk hozzá, s komolyabban öt éve foglalkozunk vele. Azóta minden szükséges mezőgazdasági gépet megvásároltunk — számol be az előzményekről, majd hozzáteszi, hogy ez azért is fontos, mert a kézi munkaerő sokkal drágább.
A farmergazda elmondása szerint a legnagyobb fejtörést a megtermesztett zöldségfélék értékesítése okozza. Tavasszal ugyanis még nem lehet tudni, melyik növény hoz majd hasznot, és melyikkel fizet rá a termelő. Tavaly például kevés volt a káposzta, jól kerestek, akik azt ültettek. Az idén viszont a tavalyi jövedelmen felbuzdulva sokan vágtak bele a káposztatermesztésbe, így annyira leverték az árát, hogy most már 25 kopijkáért sem akarják átvenni a viszonteladók.
— Csak az tud talpon maradni, aki nagyobb mennyiségben termel, mert így az egyik kultúra viszi a másikat — mondja Tibor.
Gáléknál már cseperedik az utánpótlás: 7. és 8. osztályos gyermekeik besegítenek a munkákba. Persze leginkább nyáron, szünidőben, mert ilyenkor a tanulás az első. Édesanyjuk büszkén meséli, hogy tizenkét éves fiuknak az idén is volt egy részleg káposztája, amit egyedül locsolt, permetezett. De amíg tavaly kilóját egy hrivnyájáért helyből elvitték, az idén potom áron kelt csak el.
B. Gy.