1-2 oldal

Hírek a nagyvilágban

3-4 oldal

November a gyász hónapja

5-6 oldal

Fókuszban a világ magyarsága

7-8 oldal

Fergeteges előadás

9-10 oldal

Olvasóink írják

 

7.oldal

Vendégvárás

Falusi turizmus Técsőn

A Kárpátok hegyvonulatai karéjozta kishazánk, Kárpátalja — azt hiszem, senkinek nem kell bizonyítanom — csodaszép vidék, rengeteg látnivalóval, számtalan történelmi nevezetességgel. Külföldön mégsem igen ismerik, kevesen látogatnak el hozzánk kirándulni, kikapcsolódni. Pár évvel ezelőtt néhány hazánkfia eltökélte, hogy ezen a helyzeten változtatni fog, s hozzálátott a nyugati országokban oly népszerű és jövedelmező vállalkozás, a falusi turizmus elterjesztéséhez, felvirágoztatásához. Ma már egyre több követőjük van, aminek köszönhetően vidékünkön mind nagyobb méreteket ölt a falusi turizmus. A közelmúltban a técsői Baczai Rozáliával beszélgettünk el a témával kapcsolatban.

— Mikor kezdett el falusi turizmussal foglalkozni, s miért?

— Csak az idén, s hogy miért? Egyrészt azért, mert szerintem Kárpátalját csak úgy lendíthetjük fel, ha mind több külföldi vendéggel, vállalkozóval ismertetjük, kedveltetjük meg vidékünket. Ez pedig nem nehéz feladat, hiszen gyönyörű táj vesz körül bennünket, számtalan emlékhellyel büszkélkedhetünk. Hogy példákat is említsek: Borkút, a Havasok, Európa közepe stb. Kellemes kirándulásokat lehet szervezni a Felső-Tisza vidékére, a hegyekbe.

Másrészt: hagyományosan városunkban kerül megrendezésre az Arany Ősz Nyugdíjastalálkozó, amelyre minden évben számos külföldi vendég érkezik. Érdekes programokat szervezünk számukra, amelyek során bemutatjuk vidékünket, szállást biztosítunk itt-tartózkodásuk idejére. Tehát van gyakorlatunk a vendéglátás terén. Felvetettük hát a kérdést, mi lenne, ha továbblépnénk, s mi is megpróbálkoznánk a Magyarországon, Romániában és más országokban oly népszerű és nem utolsósorban szépen jövedelmező falusi turizmussal. Ezzel másoknak is jót teszünk, s nekünk is jobb lesz: a jövedelem-kiegészítés mellett például az a haszna, hogy eljuthatunk olyan helyekre a számukra szervezett kirándulások alkalmával, ahova máskülönben nem mennénk el, jobban és többen megismernek bennünket.

Harmadrészt: azt vallom, hogy össze kell kovácsolni a magyarságot, hiszen kevesen vagyunk, de nagyon széthúzunk, amit nem engedhetnénk meg magunknak. Az összekovácsolódásban a falusi turizmust igen jó eszköznek tartom, ugyanis ennek keretében mind több magyarországi vendéget tudunk vendégül látni, s az együtt töltött percek, napok elmélyíthetik a baráti szálakat, az összetartozás érzetét.

Nemrég például 3 budapesti nyugdíjas család töltött nálam pár napot. Hogy mennyire jól érezték magukat, arról mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy miután hazaérkeztek, valamennyien azonnal felhívtak, szívből köszöntek mindent, s arra kértek, hogy ha arra járok, feltétlenül keressem fel őket.

— Honnan szerezhetnek tudomást az Ön által biztosított szálláshelyről a vendégek?

— Általában szervezett csoportok érkeznek hozzánk, s egy koordinátor, úgymond, “osztja szét” őket a befogadó családokhoz.

— Milyen látnivalókat kínálnak, programot szerveznek számukra?

— Mindenképpen elvisszük őket Kárpátalja legnevezetesebb helyeire. Az utóbbi csoport például volt Borkúton, Szlatinán a sóbányában, a munkácsi várban, de megtekintették Beregszász nevezetességeit is, ellátogattak a Szinevíri-tóhoz s még sorolhatnám. Négynapos kirándulásra jöttek hozzánk, s mind a négy nap úton voltak, bejárták vidékünket.

— Problémák?

— Nagy szükség lenne egy olyan központra, ahol foglalkoznának a falusi turizmus problémáival, pl. a vendégek elhelyezésével, a közös étkeztetés kérdésével, mert enélkül nagyon nehéz a dolgunk. Ígéretet már kaptunk ennek létrehozására, s reméljük, hogy az ígéret hamarosan valósággá válik.

K. K.

Bővül a vezetékes gázzal ellátott települések sora

Ahogy arról olvasóink is meggyőződhetnek, következetesen megvalósul parlamenti képviselőnk, Gajdos István választási programjának egyik sarkallatos pontja — településeink földgázzal való ellátása. Ez év juniusában a beregszászi járási macsolai gázelosztó-állomásra már eljutott a vezetékes gáz, amit nagy örömmel fogadtak a község lakói. Ez az öröm a napokban fokozódott, hiszen november 22-én már néhány lakásban is fellobbant a kék láng.

Nagy Tiborékhoz Orosz Sándor, a járási tanács elnökhelyettese, Olekszandr Gladun, a járási közigazgatási hivatal elnökhelyettese, Fegyir Vajdánics, a járási gázszolgáltató vállalat vezetője, valamint Balogh János polgármester (a képen) látogatott el, hogy ünnepélyesen meggyújtsák a tűzhely kék lángját.

Balogh János kérdésünkre elmondta: december elejére kb. 35 házban élvezhetik a kényelem eme forrását, karácsonyra pedig, ha Isten is úgy akarja, már 60-70 házban használhatják a vezetékes gázt.

-hcs-

 

8.oldal

Fergeteges előadás

Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes Beregszászban

Sebestyén Márta nevét valószínűleg Kárpátalján is sokan ismerik, sokan hallották dalait. A tehetséges népdalénekes vendégszerepelt már a világ szinte minden táján, s nemrégiben vidékünkre is ellátogatott, immár másodszor, hogy fellépjen a Muzsikás zenekarral együtt.

A közel másfélórás koncertre november 19-én Beregszászban, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola kollégiumának nagytermében került sor. A közönség nagy érdeklődéssel várta a művészek fellépését.

A Muzsikás együttes — Hamar Dániel, Sipos Mihály, Porteleki László, Éri Péter, Farkas Zoltán — először szászcsávári zenét játszott, amelyre Farkas Zoltán táncolt, majd Bartók Béla gyűjteményéből dunántúli népdalokat adott elő.

Ezután Sebestyén Márta lépett színpadra: egy moldvai csángó-magyar szerelmes dalt adott elő.

Hallhattunk még gyimesi zenét is, amely a középkor hangulatát idézte. Bátran állíthatjuk: a csángó-magyarok valamit megőriztek nekünk és a világnak a középkorból.

Az előadás közben Hamar Dániel a betyárokról is beszélt, akik a folklórban s a mondákban is megjelentek, s a nép szemében igazi hősök lettek. Kalotaszegről való az a ballada, amely egy helybéli betyárról szól: a Muzsikás együttes ezzel a produkciójával is nagy sikert aratott.

Végül a Bartók Béla által gyűjtött népdalokból hallhattunk néhányat Sebestyén Márta előadásában.

Az előadókat többször is viszszatapsolták, s azok szívesen játszottak újra a lelkes közönségnek.

* * *

A fergeteges koncert után Sebestyén Mártát arra kértük: válaszoljon néhány kérdésünkre. A beszélgetésbe bekapcsolódott a zenekar egyik tagja, Hamar Dániel is.

S. M. — 1996-ban jártam először Kárpátalján, de mindig közel voltam Beregszászhoz, sokszor felléptem Nyíregyházán, a Sóstón, s nagymamámék is a közelben laktak. Anyai nagyszüleim, őseim alföldi pedagógusok, református lelkészek, édesapám szülei pedig Vas megyei katolikusok. Sokat tartózkodtam a határ közelében, s azt a pillanatot, amikor azt a nótát hallottam egy paraszt bácsitól, hogy: „Hallottad-e hírét Bereg vármegyének…”, soha nem felejtem el. Ezek a sorok a fülemben csengenek a mai napig, ez jelentette, jelenti számomra ezt a vidéket.

— Márta, emlékszik-e az első alkalomra, amikor Ön ment népdalokat gyűjteni?

S. M. — Természetesen. De az nem úgy van, hogy elmegyek egy nénikéhez, és azt mondom: “Na, néném, énekeljen nekem valamit!”. Nekem annyiból volt könnyebb dolgom, hogy az ismereteim sokkal korábbról származtak. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy édesanyám — aki többek között Kodály tanítványa volt — népzeneszakos hallgató volt a zeneakadémián, s állandóan jártak gyűjteni, így nekem mindig tudott mesélni, fényképeket mutatni stb.

— A családban viszi-e tovább valaki ezt a műfajt?

S. M. — A két kisfiam — Álmos és Szabolcs — nem igazán énekelnek, de játszanak hangszeren, a zene szeretete bennük van. Szerintem nem törvényszerű az, hogy az ember gyereke tovább vigye azt, amit a szülője művel.

— A Muzsikás együttes milyen helyeken zenél?

H. D. — Mindenütt, ahol zene, népzene megszólalhat, ott fellép a Muzsikás együttes. Játszottunk már utcán, ugyanakkor különböző — rock, jazz, zsidó zenei, komolyzenei stb. — fesztiválokon is felléptünk. Örömmel mondhatom, hogy az utóbbi néhány évben olyan kapuk nyílnak meg a Muzsikás zenekar előtt — s ezáltal a magyar népzene előtt is —, amelyeket pár évvel ezelőtt el sem mertünk képzelni. Csak hogy néhány példát mondjak: felléptünk Rómában, Amsterdamban, Londonban, Amerikában stb.

S. M. — Emlékszem, egyszer Norvégiában egy középkori templomban énekeltem éjfélkor, gyertyafénynél, s a norvégoknak még a könnyük is kicsordult. Nagyon megható fellépés volt az…

— Hány éve játszanak együtt?

H. D. — Szinte változatlan felállásban harminc éve játszunk együtt, ami azt jelenti, hogy immár lassan annak is harminc éve, hogy Márti köztünk van.

S. M. — Akkoriban kis zöldfülű gimnazistaként kezdtem, s azóta itt vagyok.

— Lemezek…

H. D. — Tíz van. Pontosabban a leguttóbinak — a tizediknek, ami egyébként élőkoncert-felvétel — már csak a borítóján kell elvégezni az utolsó simításokat.

— Le lehet mérni a népszerűségüket?

H. D. — Amerikai lemezkiadónk szerint nem az a fontos, hogy hány lemeze jelent már meg egy zenekarnak, hanem az, hogy hány éven keresztül lehet eladni a lemezét. Hiszen a pillanatnyi sztárság hamar elmúlik: amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan megy...

A zenére, a jó zenére mindenkinek szüksége van, hiszen a zene gyógyír minden fájdalomra, minden betegségre, és még az örömöt is fokozza. A zene mindmáig ezért maradt meg. Ha ezt a szerepét nem tudja betölteni, elfelejtődik.

Hegedűs Csilla

Ugrás a lap tetejére