Új lap

Ady Endre vállalta magyarságát népének minden hibájával együtt. Kész volt osztozni nemzetének elrendeltetésszerű sorsában, akár a pusztulásban is. A kíméletlen nemzetostorozás és népének, hazájának gyöngéd, megható szeretete ugyanabból a forrásból fakadt. „Olykor utálom, néha szeretem: / Ennyi emberséges bánatot / Nem adott volna más fajta nekem.” — vallja Pimasz, szép arccal című versében. S mikor Párizsból, a daloló fővárosból hazaindul a„daltalan tájra”, ahonnan „Koldus zsivaját a magyar Ég” küldi felé, így nyilatkozik: „Elátkozott hely. Nekem: hazám. / A naptalan Kelet. / Mégis megyek. Visszakövetel. / A sorsom…” (A Gare de l’Esten).

Hazájához, „kicsi országához” való sorsszerű kötődéséről legszebben A föl-földobott kő című versben vall, amelyet akkor írt 1909-ben, mikor féléves tartózkodás után hazatért Párizsból. Ahogy a földobott kő mindig visszahull a földre a gravitáció törvényének értelmében, úgy vonzódik a költő szeretett hazájához, bármennyire is elmaradott az. A hazaszeretet mindig visszahúzó ereje így azonosul a költői képben a legnagyobb, a világegyetemet működésben tartó erővel.

A versben megszólaló lírai én tiltakozik porhoz kötött, kisszerű sorsa ellen, a menekülés lehetetlensége ellen. De a visszahullás keserűségébe annyi szeretet, annyi ragaszkodás, annyi gyöngédség keveredik, amennyi képes megsemmisíteni az eltávolító vágyak erejét. „Kicsi országom” — becézi hazáját, mint szülő a gyermekét, s ebben a becézésben benne van hazája iránti hűsége, népével való azonossága is. Igaz, nem büszkén, dicsekedve, hanem meghasonlottan és szomorúan, de itt is megvallja magyarságát. Haragja, hűtlensége, szerelmes gondja, bús akaratlansága láncolja véglegesen össze őket, egyek minden tekintetben: „példás alakban” kicsi országba „orcájára üt”, azaz hasonlít rá. Az utolsó strófa feljajdulása: „És, jaj, hiába, mindenha szándék, / Százszor földobnál, én visszaszállnék / Százszor is, végül is.” a végzetszerűséget fejezi ki. Eldőlt a széthúzó erők és vágyak harca: győzött „végül is” a hazához fűző, eltéphetetlen, vállalt ragaszkodás.

Ady Endre költeményeinek gazdag tárházából sokat meríthetünk. A költő által felvetett kérdések napjainkban is aktuálisak. Remélem, a Csemegéző e havi oldalain a gyönyörű versek által sikerült olvasótársaimat megerősíteni a legfontosabb erkölcsi értékekben: az istenhitben, a szülőföld, a haza iránti szeretetben s a népünk, nemzetünk iránti felelősségtudatban.

Ifjúsági találkozó Hetyenben

November 22-e és 23-a felejthetetlen napokként íródtak be a beregszászi járási Hetyen lakosságának emlékezetébe: nagy szeretettel várt vendégek érkeztek a községbe a magyarországi Hosszúhetényből. A 11 tagú küldöttség a Gordiusz Magyar Diákszövetség Hetyeni Alapszervezetének meghívására látogatott el a településre, hogy részt vegyen a Hetény—Hetyen községek ifjúsági találkozóján.

A kárpátaljai település fiatalságának, sőt egész lakosságának régi álma vált valóra ezzel. Két év után végre találkozhattak annak a községnek a képviselőivel, amely önzetlenül segítségükre sietett a 2001-es természeti katasztrófa, az árvíz után. Hogy ez a találkozás létrejöhessen, a hetyeniek több ízben is pályázatot nyújtottak be az Illyés Közalapítványhoz, ám sokáig hiába! Az idei, májusban benyújtott pályázatukat siker koronázta, így végre sor kerülhetett a rendezvényre.

Tartalmas, színes program várta a vendégeket, akik közül a legtöbben még nem is jártak Kárpátalján, sőt sokáig nem is tudtak arról, hogy ezen a vidéken is élnek magyarok. Ezért a vendéglátók olyan programokat szerveztek számukra, amelyek során betekintést nyerhettek Kárpátalja történelmébe, kultúrájába. Szombat délelőtt például a munkácsi várba kísérték el hetényi barátaikat, akik a történelmi múzeum mellett megtekintették a képtárat, a Rákóczi- és a Petőfi-szobát, s tiszteletüket tették Zrínyi Ilona, illetve Kazinczy Ferenc emléktáblájánál is.

Délután teremfoci-bajnokságra került sor a vendéglátók, a papi és a hetényi futballisták között. Az izgalmas, fordulatos összecsapások során a házigazdák egyik csapata sem bírt a magyarországi vendégekkel, így a hetényiek vehették át a győztesnek járó oklevelet.

A sportos megmérettetés után a hetyeni és papi fiatalok kulturális műsorral kedveskedtek magyarországi barátaiknak. Előadásukban elhangzott számos szép vers, felcsendült több népdal, s perdültek a táncok: a magyar néptánctól kezdve az ukrán néptáncon keresztül a latin-amerikai táncokig sok-sok bemutatásra került. A szombati programot hajnalig tartó diszkó zárta.

Vasárnap délelőtt a községben tett közös séta után a hetyeniek és vendégeik megkoszorúzták a sztálini lágerek áldozatainak emlékművét, majd az azt körülvevő parkban barátságuk jelképeként elültettek egy mandulafát, mondván, barátságuk is úgy növekedjen, terebélyesedjen, mint ez a fa.

Ezt az együtt töltött két nap már megalapozta: szoros barátságok köttettek a fiatalok között. Nem csoda hát, ha a búcsú mindenki számára fájdalmas volt. De, mint mondták, a határ, amely eddig elválasztotta egymástól őket, az ma a szívekben leomlott, s bár most el kell válniuk, annak tudata, hogy májusban viszontlátják egymást, vigasztalólag hat. Addig is mindannyian mélyen a szívükbe zárták a közös élmények emlékét.

A szervezők, Hegedűs Zsuzsannával az élen, ezúton szeretnék megköszönni a segítséget mindazoknak, akik hozzájárultak a rendezvény sikeres lebonyolításához: köztük a hetyeni gazdaszövetségnek, az általános iskolának (ig. Tóth Tibor), Nemes István és Barta Éva vállalkozóknak.

-kata-


1-2 oldal Hírek a nagyvilágban	3-4 oldal November a gyász hónapja	5-6 oldal Fókuszban a világ magyarsága	7-8 oldal Fergeteges előadás	9-10 oldal Olvasóink írják