ALSÓNYÉK

Alsónyék Tolna megye déli részén Bátaszék város közvetlen közelében és Pörböly község szomszédságában fekszik. A település neve a honfoglaló törzsek egyikének, a Nyék (határvédő akadály) törzs nevéből származik. 1138-ból származik az első írásos emlék, II. Béla adomány levelében NEKU néven említi. A község 1788-ban megkezdett jegyzőkönyvében rövid falutörténetet találunk. 1535-ben szerepel a bátai apátság birtokait összeíró jegyzéken. Az 1550-s évek második felében Nyék Bátaszékkel és a többi sárközi községgel együtt Szigetvárhoz tartozott. A török elől a helybeliek a Duna ingoványos, mocsaras területére menekültek. 1728-as összeírásban 30 örökös jobbágy használta a területet, amely nem volt felosztva. Erdeje, gyümölcsöse nem volt, kaszálójukat a víz rendszeresen elöntötte. A falu lakosai halászatból éltek. Az Alsó szó a 18. század közepétől használatos az ugyancsak Tolna megyében lévő Felsőnyék megkülönböztetésére. A török hódoltság koráig királyi birtokként tartották számon. A török kiűzése után fejlődésnek indult. A lakosság jellemzően reformátusvallású. A 19. sz.-i ármentesítések után a mezőgazdaság és állattartás vált fő tevékenységükké. 1945. után a mezőgazdasági kollektivizálás a településen nagy számban élő módosabb gazdák tönkretételéhez és ez által gazdasági visszaeséshez vezetett. A lakosság nagy része a környező városokban talál csak munkalehetőséget, így növekedett mind az ingázás, mind az elvándorlás. Napjainkban a fiatalok nagy része  vállalja az ingázást és szülőfalujában telepszik le, valamint a környékbeli városokból is szívesen költöznek Alsónyékre, a bájos sárközi településre. Az évek során fellelt régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a Sárköz már a kőkorszakban is lakott terület volt. Alsónyék területéről bronzkori, illetve a népvándorlás korabeli leletekre bukkantak a Wosinsky Mór vezette ásatások alkalmával. Az 1930-as években kelta sírokra leltek, Kesztölcön (egy alsónyéki dűlő) szántás közben egy eke római kori mérföldkövet fordított ki a földből; a római korban a mai Alsónyék területén katonai táborhely állt. A küzdelmekkel teljes múlt ellenére sem szakadt meg a Sárközben az élet folytonossága és ennek következtében a régi kultúra sok emléke maradt fenn egészen napjainkig. 2006 májusában őskori falu maradványait fedezték fel az M6-os autópálya  nyomvonalán. A munkálatok során a Lengyeli kultúra  köréből  7000 éves házak, valamint 7 sírcsoport, kb.  250 csontváz, edények, fegyverek, ékszerek  kerültek feltárásra. Az egykori Duna menti mocsárvilágot szegélyező első magaslat szélén húzódott a főutca, a mai Templom utca. A Templom utcát régen Öreg utcának nevezték. Móricz Zsigmond azonos című írásában lehet róla olvasni. Az író itt többek közt a "sárközi egyke" témáját is felveti! Az 1792-ben épített barokk stílusú református templom mellett álló hatalmas, díszes házak - a lecsapolások után meggazdagodott - parasztpolgárság emlékét idézik. A Templom utca déli végén található - a hajdan a Sárköz számára termelő - szekszárdi Steig fazekas dinasztia hagyományait őrző Steig Ágnes és Jaszenovics Gáza műhelye, ahol ma is gyönyörű ólommázas sárközi tányérok, tálak, bokályok készülnek. Az alsónyéki Falumúzeum a régi jegyzőlakásban kapott helyet. A faluban gyűjtött anyagot a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum saját tárgyaival kiegészítve kiállítássá formálta. A településen hagyományőrző néptánccsoport működik Alsónyék infrastruktúrát tekintve  könnyen megközelíthető település, a Tolna Megyei megyeszékhelytől-Szekszárdtól délre (18 km), Bátaszék   közvetlen szomszédságába helyezkedik el. Az 55-ös és az 56-os autóutakon egyaránt jól megközelíthető település, tömegközlekedéssel (autóbusszal, illetve vonattal) is.