Vörös rózsa

Álmaimban vörösrózsa
fekszik az ágyamon.
A vörösrózsa egyben
gyönyör és fájdalom.

Fájdalom akkor, mikor
észreveszi szemed, s
vércseppel lesz tele
töviskétől kezed.

Gyönyör ugyanakkor
virága, mely oly szép.
Olyan mint egy falra
festett, romantikus tájkép.

De legszebb akkor lesz majd,
ha meghalok, s a sírra te
ülteted két kezeddel
zokogva és sírva.

S ha letéped egyszer a
rózsát a síromról, vörös
vérem serken majd a
rózsasziromról.

Akkor majd egyesül
gyönyör és fájdalom,
s vörös vércsepp piroslik majd
jéghideg ágyadon.

Csillagok közt találkozunk
egy teliholdas éjjel, s
ketten szórjuk eső helyett
a vörösrózsát széjjel.

S ha lepihenünk este
te megcsókolsz majd engem,
s két halotthideg csók forr
össze a halotti csendben.

S az emberek a temetőben
ha látják a fejfánkat,
látják majd, hogy két vadrózsa
dönti a gyertyákat.

Látják azt is amikor majd
a két rózsa összeakad.
Gyönyörű lesz, de fájdalmas,
mert miden szív megszakad!

1996. november. 6.

Édesanyám

Ringatnám óh, felhők lágy ölén
édesanyámat kezeimmel én.
Csillagok fényével ragyogtatnám őt,
Jó anyámat, az értünk szenvedőt.

Virágokat szednék csokorba neki,
Hisz anyám a virágot oly nagyon szereti.
Ezzel jelezném, hogy ő egy drágakő,
Jó anyám, az értünk szenvedő.
Aranyló réteken sétálnék vele,
Hogy megnyugtassa a madarak éneke.
Selymes, tiszta vizzel megitatnám őt,
Jó anyámat, az értünk szenvedőt.

Lecsókolnám kezéről a fáradt ráncokat,
pihenjen most végre! Dolgozott már sokat.
Simogatnám kedvesen, szeretem őt!
Jó anyámat az értünk szenvedőt.

Ezt mind-mind megtenném, de nincs itt velem,
Szavaimat nem hallja mostan nekem.
De megköszönöm ha végre hazajő,
jó anyámnak, hogy értünk szenved ő.

S most minden jelenlévőt megszólitok én
Ha teheted hát fogd meg jó anyád kezét.
Öleld meg ha sír, öleld meg ha nevet,
Szeresd mindíg, mert ő nagyon szeret!!!

Bekecs, 2003. ápr. 24.