MEZTELENÜL

Ez csak egy test,
Ne nézd már banbán!
Mert hamu lesz,úgyis
Mint alakult.
Te rajta jársz majd,
S cipőd talpan el-elmúlik
Hangtalanul.

Oh én majd kínom
Űvöltenem!
-Hallgass te lány-!
A szelek közbeszólnak
-Por lettél már, nincs mit tenni
S a ködös éjben széjjelszórnak.

ÉJJEL A TISZÁN

Velem nyugvott egyszer
A Tisza parti este.
Lomhán ringatozott
A vén folyónak teste.

Mint haldokló kigyó
Lassuóú vonaglása,
olyanképpen tetszett
a szökeség mozgása.

Néztem a habját is,
mint nyaldossa éppen
kikötözött csónaljait
Lombok rejtekében.

Zugása úgy hatott,
Mint köveknek morgása.
Visszhangzott felettem
Majd mindet ottan hagyta.

Probáltam belátni
A vén Tisza fejébe.
Mi évezrednyi titkot
Hordhat kebelébe?

Mennyi ember gondját
Zarhatta magába?
Mennyi titkos csókot
lesett ejszakákba?

De holdfény csillant reá,
Hol a Bodrog belé hágott
Elnyelte szépsége
Az éjjeli világot.

Habja le-lenyugvott,
S egy csónak kebelébe
Elaludtam a Tiszával
éjnek lepelében.