Magamról

Mindig óvtam magam attól,
hogy igazi arcomon megismerjenek.
Bár azt hiszik érzésem nincsen, de
a szívem néha megremeg.
És ha álarcom véd is a könnyektől,
hidd el lelkemben szenvedek!
A szavam sértő, durva néha, de
szívemben én is Szeretek!

1997. április

Édesapámnak

Jól tudom és érzem, hogy az fáj
már nem mész végig többet az utcán.
Itt hagyod kedves családod, s a régi
barátokat, a tükörbe nem látod többé magadat.

Édesapám, de hamar eltemettek téged!
Keserű életünket keserűbbé tetted.
Sírhantodon virág, árvácska hajladoz,
szememből a bánat könnye sűrűn áradoz.

Gondoljál majd gyermekeidre kiket szerettél,
édes, drága, jó anyánkra kivel te éltél.
Gondolj majd e szép mondatra amit nekünk
mondtál: "kicsi, drága gyermekeim gyertek hát hozzám!"

Kimegyek a temetőbe sírod felé állok, lerakok
a sírtetőre egy szép, kis virágot.
Elmondok egy imádságot egyedül teérted,
tudd meg végre édesapám: Szeretlek én téged!

Ráborulok a fejfádra, kisírom ott magam,
elindulok sírod felöl, haza tart az utam.
Félutamon mit nem látok: szemed fényben
ragyog és felcsendül az éjben a hangod:

"Gyere vissza, gyere velem utoljára,
csak most!" Elhallgat a hívó szavad,
könnybe lábad szemem, visszaszólok egy
csendes szót: "nem mehetek veled"

1987 Édesapám emlékére