Bár sokat dolgozom Budapesten, de
Ipoly menti palóc vidékrõl származom,
fafaragó műhelyem is a Börzsöny egyik
falujában, Bernecebarátiban van.
A fafaragáson belül fõként a
pásztor-holmikat: kanalakat,
ónöntéses ostornyelet,
pásztorbotokat, karcolt kürtöket
készítettem, de palóc
hagyományaink bokrából két
nagy ág hajtott ki legerõsebben bennem: az ácsolt
ládák és a
pásztorfurulyák.
Az ácsolt
ládákat az eredeti módon
készítem:
bükkfából hasítom,
faragópadban vonókésezem és
kézzel hornyolom minden egyes
deszkáját, majd azután a
füstöléssel barnított
szuszékokat hornyolóval
díszítem a régi
jelképekbõl, de mindig újonnan alkotva.
Sok idõt,
energiát fordítunk feleségemmel a
régi ácsolt ládák
kutatására, de ugyanúgy
odafigyelünk más palóc
hagyományokra, például a
népdalokra is. A palóc
pásztorfurulyákat bocfából,
kézi fúrással, gazdag
cifrázással készítem. A
furulyák, flóták
elkészítésének
fogásait Pál István
nógrádi juhász,
dudástól tanultam, aki a Magyar Kultúra Lovagja címmel büszkélkedhet.
Ácsolt ládáimmal sikerrel mutatkoztam
be a XV. Élõ Népművészet ill. a
Kézművesség 2010
pályázatokon, két szuszékom
a Néprajzi Múzeum
kiállításán fog szerepelni
szeptembertõl.