Ha minden igaz, akkor a 25. maratoni távra kiírt versenyemre készültem... /volt még két 50 es és egy 6 órás/ de nem számoltam előtte, ezért nem is volt ünnepélyes, de mégis nagyon rendkívüli a felkészülés. 12 héttel korábban meghirdettem, /mint már soxor/ az őszi maratoni felkészülő grafikont. ÁM most egy új médián a FAßBUKK-on is... Na ettől egyből megtelt az eddig csúcsnak számító 18 helyes Online excel tábla, amibe egy egyszerűsített vezérfonal van előre húzva. Hirtelen ötlettel mégegyet nyitottam, hogy az addigi "szokásos" résztvevők is vezethessék. A felkészülési idő alatt ez a virtuális CSAPAT egybekovácsolódott és bár sokan nem is látták egymást soha, egy iskolai osztályhoz hasonlított az egész. Voltak találkozók kisebb nagyobb csoportban, szept 2-án a velencei tavat futottuk körbe, sokan abból a 36 emberből akikbők 8 elsőmaratonos lett ezen a veresenyen.
A felkészülésem elég sima és eseménytelen volt :-) elég az hogy már terhelt edzés közben futottam/megéltem egy hegyi maratont :-) /Vár a Hármas/ mégsem éreztem valami NAGY várakozást... csak a 25. már :-( /múlik a szerelem?/ DE ez nem igaz... vagy de.. ..két héttel korábban a megnéztem a bioritmusomat és okt 7.-re a három fő görbe az alsó holtponton találkozik. Ez azt jelenti, hogy mogorva, faragatlan, félkegyelmű leszek aki nem is bírja lefutni... NA EZ már kihívás!!! Volt két hetem a felkészülésre... elkezdtem gyakorolni a kifejezéstelen tekintetet, tanultam alpári beszólásokat, és senkivel nem barátkoztam.... :-) A végére egy buta ellenszenves és gyenge figurát sikerült elérnem... közben folyt az élet, a többiek remekül érezték magukat és várták az első vagy sokadik maratonjukat...
Először szombaton tésztaparty és sok csoportfotó, mert egy zsák bolhát Könnyebb együtt tartani mint néhány futót :-) Elsőre is régi ismerősként köszöntöttük egymást sokan. De régi ismerősök is jöttek-mentek... olyan jó nagy család ez! Beszéltünk, talán mindenki egyszerre, mert nem is fontos hogy figyel-e valaki csak az hogy belőlünk kijöjjön az amit feltétlenül el akarunk mondani :-))
A verseny napjára a Futónagyköveti sátrat jelöltük ki találkozópontnak és néhányan találkoztunk is. Sajnos késtem a ruhatári zsufi miatt, meg messze is volt... de Karesz és Gemolaci vállalta a csomagom leadását... Ők majdnem le is késték a rajtot. Szóval azért voltunk egy páran, Melinda, Györgyi, Ági, Emese, Kata, Gábor, Csaba... na jó neveket akkor, ha valaki a történetetben van. Melinda belémkapaszkodott, és cibált a rajthoz... Györgyivel és Gáborral bemásztunk a minket megillető hely közelébe és a tömeg szívdobogását lehetett érezni... Két elsőmaratonos futóbarátnőmmel elindultunk, hogy miénk legyen az egyik legszebb élmény ami futót érhet. Pontos terv alapján, az első két kilit 5:20-as tempóban, hogy a mezőnnyel maradjunk /az elején mindenki rohan/ de utána fokozatosan vettünk vissza Györgyivel 5:35-ig. Ez melindának nem sikerült és a maga tempójával el is húzott... Györgyi kicsit nagy batyut cipelt mindenre felkészülve, de már nem volt lehetőség csökkenteni... a második frissítőnél már kis banán és ISO... aztán tovább az utzótempónkkal. Több ismerős is megelőzött és sok közeli futótársat láttunk a fordítóknál... 10-12 km és már Budán észak felé... megy ez :-) jó futóidő és a Nap se süt. beszélgetünk, bár ez energia pazarlás. 16-18... Györgyi kicsit zihál és bejelenti, hogy le kell maradnia egy kék házikónál, és különben is a máspdik felét lassabban akarja futni... OK 20 körül egyedül maradtam egy percre, mert egyből Barnabás ért utol, aki az első 30-asát nyomja egyelőre erősen. Kis beszélgetés, de mondom hogy menjen el, mert az első egyéni frissítőm itt lesz 21-nél. 1:58 lett a félmaratoni részidőm, ami pont a tervezett... utána hosszan a budai rakparton lefelé pontos tempóval, tervezett frissítőkkel... Sisi dobol a Petőfi hídnál, és kölcsönösen üdvözöljük egymást ORDÍTVA :-) a Rákóczi híd előtt mintha lassultam volna, de mire elhagytuk megint 5:35 kötüli a mozgástempó... Persze a frissítőknél töltött idő a teljes átlagot emeli. Nem is fontos a tempó, zene az út mellett, tapsolnak akik különben csak az úton akarnak átmenni :-) drukkolnak kiabálnak akiknek nincsjobb dolguk és a futók futnak... szép az élet.. valami konkrét, de megfoghattalan érzésem van ilyenkor... olyan "boldogságféle"... Nagy boldogságomban majdnem felborítom Barnabást aki lassult egy kicsit.. A Szabadság hídon a másik Gábort előztem. minden rendben de egy frissítőt kihagytam, hogy 33,5 nél a második energia-italomra készüljek... most sokan lassulnak... Jé kisütött a Nap és olyan meleg lett, hogy víz kell a fejemre... a Margit híd előtt gyorsabb lettem és utána kolbászkarikákkal együtt enyergia ital... volt egy magneB6-om is... de utána egy kicsit nehezebb, és kiestem a ritmusból... 36 kili előtt a margithidi emelkedőnél utolértek a négyórás iramfutók és drukkoltak nekem :-) itt még visszavettem némi előnyt.. aztán a Parlamentnél sétáltam egyet... /hova az a nagy kapkodás/ alkotmány utca futva, felüljáróra séta, Ferdinánd hídig futás, a kitérőben séta... Lehel úton futás, a Dózsa györgy úton kis séta... nem kipuszult fáradtság, inkább valami "kényelemszeretet" miatt . Volt már ilyen ez valami agyi enzimhiány, hogy nem akarok hajtani. DE nem is izgatott a dolog... olyan voltam mint aki hasmenésre nyugtatót vesz be.. nem érdekelt a rohanás... viszont azért csak haladtam, volt aki sokkal rosszabbul nézett ki mint én mégis ment... na egy ilyen után én is "kelletlenül" futni kezdtem megint... a négyórások már elmentek mint a távirat... de az órámra nézve... megdöbbentem, hogy alig vagyok terven kívül... ha nem kényelmeskedek... na de mindegy most már a célig élénken mosolyogva, a végén táncolva értem be Kovács KOKO Istvááááán mögött 20 méterrel... persze akkor mindenki őrá figyelt... én meg az éremnek örültem és kerestem a kiutat. 4:03:33... nekem tetszik :-) szobatisztán jókedvűen, egy ünnephez méltóan... élménnyel és nem szenvedéssel gazdagon. Míg így ünneplem magam, adnak valami nehezet a kezembe... és mielőtt rossz felé fordulnék Karesz és Sipi terelget... már pihentek is egyet, jó tempót mentek... El is idulunk az Afterpartinak kijelölt PECSA felé ahol kis tiszálkodás és átöltözés után már csak az érem jelzi, milyen nagy távot futottunk.. megérkeznek sokan a barátok közül, Andi az első 30-asára büszke, én meg Andira... Zsánklód vegyes futós története a fenti linkről olvasható és még azoké akik megtisztelik a Távfutóműveket a beszámolójukkal... Mindenki Jót és jól futott... a tervek általában teljesültek... nem volt hiába a felkészülés és a más felkészülőkkel tarott személyes és virtuális kepcsolat.... Jövőre Tavasszal is lesz felkészülő grafikon, és itt a végén szeretnék minden grafikonosnak /is/ gratulálni és megköszönni a felejthetlen kapcsolatokat...