|
|
|
írj véleményt! |
VÍZ HELYETT, HAL ESETT AZ ÉGBŐLA történet 1861. február 16-án súlyos földrengés rázta meg Szingapúr szigetét. A rákövetkezô hat napon esett zuhatagokban. 22-én reggel aztán az utolsó nagy roham is elállt. Francois de Costelnau francia természettudós épp a szigeten tartózkodott akkortályt, így számolt be tapasztalairól késöbb a párizsi Tudományos Akadémián: " Kinéztem az ablakon és láttam, hogy a malájok és a kínaiak a tócsákból halakat gyűjtenek kosaraikba. Medkérdtem tôlük, hogy kerültek ide azok a halak, mire azt válaszolták, hogy az égbôl hullottak. Három nappal késöbb felszáradt tócsák helyén döglött halak tömkelegét találtuk. " Majd egy évszázaddal késöbb, 1947 október 23-án Dr. Bajkov amerikai tengerkutató és felesége épp egy marksville-i kávéházban étkezett, mikor zápor söpört végig a városon. Bajkov ezután vette észre, hogy az utcák tele vannak kidülledt szemü közönséges naphalak, fogyasztásra alkalmas sügérek és még sok más halak tömkelegével. Feltételezések Feltételezték, hogy a halakkal táplálkozó madarak ejtették ki ôket szájukból, ez azonban nem igazán lehetséges a rengeteg leesô példány miatt. A legésszerübb magyarázat, hogy a halakat forgószél vagy tornádó kapja fel. Ezt azonban azért nem lehet nagyon biztosra venni, merthogy Indiában kiszáradt halak potyogtak az égbôl, egy forgószél pedig nem képes annyi ideig tartani egy halat magánál, hogy az kiszáradjon...
|
Kérdésekkel az alábbi címhez forduljanak: armin-sopron@web.de
|
