Egy kedves olvasóm e-mailben küldte el egy jó kis vacsi történetét és receptjét:
Egy hűvőskés nyári délután a Collegium Hungaricumból, ahol éjjelente
álomra hajtottuk a fejünket kibuszoztunk Grinzingbe. Naná, hogy a bécsi
BKV-t vettük igénybe, nem csupán szemnek való túrára készültünk.
Egy kicsit sétálgattunk, szívtuk magunka a "hely szellemét", aztán be-
Néhány pohár jóféle szőlőtőke-nedű elfogyasztása után jelezni kezdett a
gyomrunk, biza szeretne valamivel szilárdabb táplálékhoz jutni. Nosza....
jó túristaszokás szerint - lehetőleg észrevétlenül - megszemléltük a felho-
zatalt a szomszéd tányérok tanulmányozásával. És egynél lehorgonyoztunk.
A készséges pincér kérdésére előadtuk, hogy mi biza pont olyan eledelt
kérünk, akármi is legyen az.
Nagykötényesünk pár perc múlva letett elénk két tányért, rajta krumpli és
füstölt husi, mondott valami szép nevet és jó étvágyat kívánt hozzá.
Hááááát...........igencsak finom volt és remekül csúszott rá a hegy leve.
Fizetéskor jött az elmaradhatatlan kérdés: Ízlett-e a vacsora? Lelkesen
bologattunk és ékes német tudásunkat összekaparva, feltettük a vendéglőkben
nem nagyon kedvelt kéérdést: Szabad megkérdezni, hogy készült az a kolompérius?
És pincérünk nyelve megeredt, töviről hegyire elmesélte a készítés fortélyait.
Valamennyit megértve az élőben megjelenített szakácskönyvből, hazatértünk utáni
első szombati napon hozzáfogtam a dologhoz.
Nagyobbacska krumplikat nem egészen puhára főztem, egészben. Pucoválás után
galuskaszaggató hátsó felén lereszeltem. Előtte baconos-vöröshagymás-fokhagymás
valamit gyártottam, olajon megpirítottam, rátettem a krumplit, amit előzőleg vegetával és
fűszerekkel ízesítettem és betettem a sütőbe. Jóféle grillen sült virsli készült hozzá és
mert akkor volt a szezonja, új fejeskáposztából jó köménymagos saláta.
Az idők múlásával a gyakorlatban jöttem rá, hogy a legalkalmasabb fűszerkeverék készen
is kapható, úgy hívják: flekken-fűszer.
Aztán később variáltam úgy, hogy nem mellé, hanem belekerült az apróra vágott párizsi-
sonka-zalai............még sütés előtt - na úgy is igen-igen finom volt.
Gyors, egyszerű egytálétel is lehet, rendkívül jól mutat az asztalon a következő menű:
............. és természetesen borocska, esetleg serital hozzá.
köszönet a segítségért:
Várhegyi Juditnak a történetért és a receptért.
