1967. július 25-én
láttam meg az árnyékvilágot Csíkszentimrén. Ebben a gyönyörű falucskában
csak két hetet töltöttem, amíg édesanyám felerősödött, s aztán nyomás az
Olt parti ház, amely a csíkszentkirályi kőbánya mellett kuksolt csöndesen.
Zsögödfürdőhöz tartozó területecskén, ami hivatalosan Csíkszentkirály
része a mai napig is, volt az első igazi otthonom. Az említett kis lakot hamar
elhagytuk és a Szentimrei Büdösfürdőre költöztünk (inkább szüleim
költöztek, engem testvéreimmel együtt magukkal cipeltek). Hat esztendős
koromban újra visszakerültünk a szép Tündérvölgybe a kis lakra, ahonnan
elindulhatunk testvérekül, néha szülőstül vagy rokonostól vándorútra,
felfedezőútra (kólicálni-bónyászódni) mindenfelé, mikor éppenséggel
kedvünk szottyant. A völgyet körülvevő kaszálók, legelők és
erdők varázslattal töltötték meg természetnapjainkat. Innen eregeltem
először iskolába, kihagyva az óvodát, a híres Zsögödbe, Nagy Imre
festőművész falujába.
Nehéz volt megszokni a természetes környezet
után az iskolát, ahol az erdő és a vadállatok és az egész élővilág
fontosabb szerepet kaptak, mint az okító tanítók és a vélem egykorú diáktársaim. Csíkzsögödhöz mindig hű maradtam még akkor is, amikor 1976 őszén felköltöztünk Csíkszeredába, olyannyira, hogy a városból lejártam befejezni a negyedik osztályt (... tovább)