Takony Berci élete zsúfolásig tele volt már gyerekkorától. Szülei buba korától észrevették élénk érdeklődését a környezete iránt, aztán az ebből következő a sziporkázó tehetségét. Honnan vették ezt. Hát onnét, hogy hat esztendőt sem töltötte be, s már ismerte a számokat és a betűköt. Tudott összeadni, kivonni, rajzolni, írni s olvasni is. Úgy szavalta a mindenféle költeményeket, hogy csak na! Habár nem mindig szerette gyakorolni, mert fogta a zsigora, az az a hülyéskedés és a játék. Marhulását többször es lefékezték, mivel szülei rögtön tudták mi a jó neki. Ezért jobb szerivel a tanulás csudálatos világa felé terelték egyetlen aranyoskájukot. Aztán mikor megszületett a testvére, akkor egyetlenből, kettetlen lett, s már csak ezüstöcske. Mivel nem tudtak annyi erőt befektetni az otthoni tanításba-gondozásba, különböző szakkörökre íratták be őt. Tánc és matematika, kézilabda és természetbúvárkodás satöbbi. Az a harci helyzet, hogy már ő sem emlékezett mire jár és mire nem. Csak csinálta, ahogy kérték tőle. Ebből kifolyólag eléggé szűkre szabott ideje volt akármin is gondolkozni. A drága ősei legjobban a cserkészeti tevékenységétől büszkültek meg. S menet közben legalább egy csepp rendet is tanult, s folyton nem tudta nyaggatni a húgát, s nem volt ideje féltékenykedni.
   Takony Berci, szinte mindenkor náthás lévén, nemcsak a taknyával küzdött meg, hanem a mindennapok feladataival, amik szinte elözönlötték. Mivel szülei mindent elrendeztek, és soha nem bántották, csak erőszakos kedvességgel, rávezették az általuk kijelölt helyes útra. Hát mit es mondjak, sikeres lett. S mikor mán azt hitték nincs tovább, továbbívelt, persze felfelé, a kárrierje.
   A fentiekből, ahogy kiderül, nem eppeg az a típus volt, aki lázongott es valamiért. S ha lett is volna, főleg anyukája segítőkeze által csírájában el vala fojtva.
   Hát hogy es mondjam nagyon ügyes és szorgalmas ember lett belőle. Pont amilyent a szülei akartak faragni belőle. Rendesen ütötte a társadalmi mércét.
   Az egyetem elvégzése után valami csudás irodai munkát végzett, mindig volt mindenre ötlete, egy jó valag prezentáció kíséretében. Sínen volt az élete, még a barátnéját is kiválasztották, hogy ne kelljen avval es bíbelődnie, aki egyébként édeskésen aranyoska volt. S valahogy minden klappolt. Már megszokta, hogy helyette rendezgetik az életit. Emiatt rendkívüli helyzeteket nem ismervén elvolt a saját kényelmes életében. Egy nap munkába menet biza mindez megváltozott.

* * * Gagya Vaszi a városhoz közeli falu végén lakott. Szülei úgy ittak, mint a göde. Néhanapján édesapja haza se tudott érni, s ivócimboráival valahol a sáncba pihenték ki reggelig a kemény kocsmai lütyülést. Az édesanyja, ha bé es vett a kontya alá, de azért csak megkészítette a tárkonyos pityóka levest! A semmiből es ételt tett az asztalra!
   Gagya Vasziék haton voltak testvérek. Ahogy a szüleik esszeálltak jöttek es rakásra. A hősanya, habár nem tudta magáról, négy fiút, és két leányt hozott a világra. Ezek közül Gagya Vaszit harmadiknak pottyantotta ki. A fiúk közül azonban a második volt a születési sorrendben.
   Elég hitvány testalkatú volt. Cingársága miatt mán az első perctől olyan semmirekellőnek mondták. S persze jó előre tudták, hogy semmi sem lesz belőle. A többi fiútestvére, ahogy elérték a tizennyolc esztendőt legalább bivalyerőssé formálódott. S mikor elhagyták az otthonukot, mán szakmájuk es volt a kezükbe.
   A lányok es ügyeskedtek, jól mentek férjhez. Nem szorultak ellátásra, csak ez a hitvány Gagya Vaszi... Igazából ő sem volt az, mert mindig keresett pénzt, s le es adta azt a desanyjának, de mivel otthon élt anyámasszonykatojának számított. Mondták es, hogy valóságos kolonc a szülei nyakán. Pletyka közben elég élesen kifejtették álláspontukot: Szegény asszonyról még hány bőrt lehet lehúzni...
   Gatya Vaszi apja, amikor félkómás állapotba került egy hideg decemberi napon, kikecmeregve az ivóból, odafagyott a kocsma kövezetéhez. Értesítették a hézatartozókot, bévitték a kórházba es, de a lelke mán máshol járt. Na akkor borult fel az addigi rend. Pár nap múltán valahogy eltemették. A költségekbe Gatya Vaszi es belépótolt, de rendesen. Felit ő fizette. Viszont az anyája, a férje nélkül nem akart élni. Aztán méges. Össze es hennyegett a szomszédfalu egyik ögyvezemberével.
   Desanyja Gagya Vaszit lustasággal vádolta, leckéztetésül eladta a kicsi házukot, s az új emberéhez költözött. A bajszos atyafi mán nagyon várta a desanyját, mert nagyon egyedül érejzte magát. Gagya Vaszinak pedig egy hete maradt, hogy döntsön az életiről, mivel kellett költöjzön a lakból. A sokk hatása alatt az se tudta mit kezdjen. Az utcán maradt, még onnan es járt be munkába, de aztán nem. Elég nehéz elleni a kertek alatt, s reggeli csorgónál mosakodni. S munka után valahol szédelegni a határba. Hogy jobban bírja a gyűrődést belékezdett az ivászatba. Hamaroson kivették a munkahelyiről, mert többszörösön részegen ment bé. A rokonai, űsmerősei ejsze még jobban tudták a történetit, hogy mi lölte őt. Aztán jött a megvilágosodás! Maradt az úton. Mán nem szégyenlette magát. A városba elég alkalmatos helyet talált aludni. Vasúti pályaudvar, buszmegállomás, elhagyatott házak vagy eppeg akkor húzták fel épületek. S ahol eppeg lehetett ott meghúzta magát télire.

* * * Takony Berci és Gagya Vaszi első találkozása, egy szép napfelkeltés csütörtök reggeli napon esett meg. Takony Berci már egy jó ideje látta Gagya Vaszit az út tulsó oldaláról, de úgy komolyan számításba se vette. Minek es. Gagya Vaszi mindig ott ácsingózott egy kertes ház kerítése előtt, majd visszaült pufolykájára, megívott egy csepp italt. Bökkedezett. Szóval, végejzte vármegye robotját… Néha Gagya Vaszinak es dolga akadt, ilyenkor elmaradt a reggeli jelenet. De valami történhetett véle es, mert ezen a szép, de egy kissé csípős tavaszi reggelen átköltözött átelembe az utca túloldalára. Na e volt a baj. Takony Berci ügyekezve a szervicsébe se tudta sehogy se kikerülni. Gagya Vaszi kért es egy kicsi pénzt, akármennyit, hogy a következő óceán lükrét (kék szesz) tudja megvenni. Takony Berci megijedett a szutykos szakállas Gagya Vaszitól, s ezért es gyorsított. Sajnos bármennyire gyorsan kopogott a hivatal felé, nem sikerült a haditerve, mert Gagya Vaszi a lábszára után kapott. Pillanatynyi ijedelem bekövetkezése után kirántotta nadrágjának Gagya Vaszi által hatalmat gyakorló részét. Száguldott tovább az utcákon egészen a munkahelyig, de sehogy sem tudta kiverni az agyából a történteket.
   Hazafelé óriásit került a városba. Erre a kikerülésére, akár teljes búcsút es nyerhetett volna. Csak azért eppeg mégse ebben a helyzetben...
   Másnap felkészült egy kicsi aprópénzvel, de úgyes rezegősön ért oda, s mikor kérte a péndzet Gagya Vaszi eléggé fegyelmezte magát, s méges félve adta át.
   Ahogy a napok teltek egyre bátrabbá vált. Már nem fosott bé a találkozástól. Amikor Gagya Vaszi visszaköltözött átelemben a megszokott helyire, akkor Takony Berci es követte. Nem mondott le az aprópéndz alamizsnájáról, még akkor se, ha nem helyesnek az ivászatot.
   Eljött a nyár és Takon Berci elment szabadságra. Amikor újra munkába állt, megint találkozott az úton Gagya Vaszival. Mint régi ismerősök úgy üdvözölték egymást. Azért az aprópénz kunyerálása komolyan zajlott.
   Takon Bercinek szinte belerázódott az életébe, mint mindennapi rutin a Gagya Vaszi aprópénzelése. Már automatikusan félretette a zörgő érméket. Szebb napokon még többet es vetett nekije. Csakhogy az egyik ködös, hideg őszi reggelen, amikor munkába indulva csinálta a saját útvonalát úgy szélte, hogy Gagya Vaszival valami baj történt. A szokásos koldusos béütésű marokkérincselés nem jött bé. Azonban látta, hogy Gagya Vaszi reanéz. Eléggé üveges volt a tekintete. Azért néhány lejt csak lerakott melléje. Zaklatottan lépkedett tovább.

Fenyőszegi. B. Levente
2022