Az anyatejről másként
De magunk, már megszületett és leendő gyermekeink érdekében tegyünk meg mindent!
Forrás: Internet
A
legújabb kutatások szerint még mindig nagyon magas az
anyatej méreganyag-tartalma hazánkban, ám az anyák
táplálkozásukkal kedvezően tudják befolyásolni a
méreganyagok kiválasztódását az anyatejbe. Minnél
kevesebb méreganyagot juttatunk szervezetünkbe, annál
kevesebb választódik ki. Ez nemcsak a kávé
koffeintartalmára, a cigaretta nikotin tartalmára, s
a gyógyszerekre vonatkozik, hanem az adalékanyagokat
tartalmazó élelmiszerekre, a szermaradványokat
tartalmazó növényi és állati eredetű
alapanyagokra is.
Valamint nagyon fontos, hogy az édesanya a szoptatás
időszakában ne fogyókúrázzon, mert a diéta során
a szervezet méregtelenítése miatt fokozottan
választódnak ki az anyatejbe a méreganyagok. De ne
feledjük ez nemcsak az anyatejben választódik ki,
hanem már a várandóság alatt is bekerül a magzati
keringésbe, s ott máig feltérképezetlen károkat
okoznak. Korábban úgy gondolták, hogy a méhlepény
védőburokként megvédi a magzatot, így kiszűri a káros
vegyi anyagokat is. Aggasztó módon azonban a káros
vegyi anyagok átjutnak a méhlepényen, így az anya
átadja ezeket a gyermekének. Honnan tudjuk ezt? Az
USA-ban egy vizsgálat során újszülöttek
köldökzsinórvérét elemezték. A vizsgálatok során
összesen 287 ( egy európai vizsgálat több mint 300-at
mutatott ki ) különböző vegyi anyagot találtak,
közülük számos anyag rákot, idegrendszeri
problémákat, születési vagy fejlődési
rendellenességeket eredményez (pl. biszfenol-A,
ftalátok, DDT). Egyes káros hatások (allergia,
asztma, tanulási zavarok) csak évekkel, évtizedekkel
később jelentkeznek.
Nemcsak a
halálos kórok jelentenek kockázatot, kevés azokat
kiszűrni. Mivel sok anyag hatásmehenizmusa nem
ismert, vagy csak nem publikált, válasszuk a kisebbik
rosszat.
Amennyire csak módunkban, ismeretünkben áll ne
vegyünk magunkhoz kockázatot jelentő
táplálékot!
Ne
gondoljuk, hogy az anyatejnél esetleg kevésbé
kockázatos a tápszer! Bizony azok sem burokban
készülnek, így azok nem feltüntetett összetevői
között éppúgy lehet károsanyag, mint ahogy az
anyatejben is előfordulak.
Teljesen méregmentes sajnos egyik sem lesz
mostanában!
Miért?
Mert például itt van a DDT. Az Országos
Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet
1986-os mérési eredményei szerint az anyatej DDT
szennyezettsége hazánkban rendkívül magas volt,
világviszonylatban csak az Indiában vett mintákban
találtak több rovarirtószer-maradványt. A friss
adatok szerint a DDT és úgynevezett metabolitjai a
növényvédő szer 35 évvel ezelőtti betiltása
óta is minden vizsgált mintában fellelhetők
voltak. Magyarország a DDT-szennyezettség
szempontjából még mindig az elsők között van,
bár a szennyezettségi szintek folyamatosan
csökkennek.
Egyebek mellett a DDT az a növényvédő szer,
amelynek mérgező hatású maradványai az évek
során felhalmozódnak a táplálékláncban, így az emberi
szervezetben is. A mérgező anyag az anyatejen
keresztül így juthat a csecsemők szervezetébe.
De Magyarországon ma is számos káros peszticid van
indokolatlanul engedélyezve, hazánkban több mint 200
olyan növényvédőszer-hatóanyag van forgalomban,
melyeket különböző okokból a WHO, veszélyes anyagnak
minősített. Van közöttük akut és krónikus mérgező
hatású anyag, közel negyven pedig szerepel a
különböző rákkeltő anyagokat megnevező listákon. A
lakosságra kifejtett hatása szempontjából igen fontos
feltételezhetően hormonhatású, vagy az immunrendszert
(az emberek a betegségek elleni védekező rendszerét)
károsító hatóanyagokat nem kezelik a súlyuknak
megfelelően. Az eddigi gyakorlat szerint a biztonsági
kételyek felmerülése után a hatóanyagokat még évekig
lehet minden korlátozás nélkül használni.
A
DDT-ről
(
Forrás: http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/eloado/tan/ddt.html
)
1942-ben
a DDT rendkívüli rovarölô (inszekticid) tulajdonságát
felismerték. De már több mint negyven éve, hogy
katasztrofális környezeti hatásaira rádöbbenve
használatát a fejlett országokban betiltották.
Amerikai kutatók mostanában arról számoltak be,
hogy a DDT fô metabolitja, a testben hatásos
antiandrogén. E tulajdonsága miatt, legalábbis
részben, felelôssé tehetô a férfiak között egyre
gyakoribb egészségi ártalmakért.
Általános használata után lassanként azonban
kiderült, hogy a DDT kezdetben elônyösnek vélt
tulajdonságai nem is olyan elônyösek. Rájöttek, hogy
nem szelektív hatású, s a hasznos rovarokat is
válogatás nélkül elpusztítva ökológiai zavarokat,
károkat okoz. Amit pedig a legkedvezôbb
tulajdonságának véltek – ti. hogy nem illékony
és a természetben hosszú ideig nem bomlik le –,
rendkívül hátrányosnak bizonyult, hiszen a
kipermetezett DDT a talajvízzel a folyókba és a
tavakba jutva felhalmozódik az algákban, onnan a
táplálékláncon át a halakba, majd a madarakba kerül,
szervezetükben felhalmozódik és pusztulásukhoz
vezethet, vagy legalábbis gátolja szaporodásukat.
Mindezek eredményeként mintegy húsz évvel bevezetése
után a DDT használatát betiltották a fejlett
országokban. Úgy 10 éve arról számoltak be, hogy
patkányokon végzett kísérletek szerint a DDT fô
metabolitja, hatásos antiandrogén, azaz olyan anyag,
amely a magzati életben gátolja a férfijelleg, a
szaporodási szervek normális kialakulását. Az a tény,
hogy a felfedezés akkor történt, amikor növekszenek a
férfiakra kedvezôtlen egészségi körülmények,
legalábbis figyelemre méltó egybeesés. Bizonyított
tény, hogy az elmúlt ötven évben lényegesen csökkent
a normális férfiak spermiumszáma, bár még vitatott,
hogy ez mikor kezdôdött. Statisztikák alapján
ugyancsak bizonyított, hogy ugyanezen idôszakban
fokozatosan nôtt a hererák elôfordulásának
gyakorisága. Vannak más, de nem egyértelmű
bizonyítékok arra nézve is, hogy gyakoribbá vált a
penis abnormális fejlôdése (hypospadiasis), ill. a
herék leszállásának elmaradása (cryptochidismus). A
fentiek alapján a kutatók azt a hipotézist állították
fel, hogy mindezek a változások összefüggenek és
esetleg közös eredetre vezethetők vissza, melynek
gyökerei a magzati, a születés elôtti élet
eseményeibôl erednek. Az ok vagy az okok
környezetünknek, illetve életmódunknak az elmúlt
ötven évben végbement változásaiban keresendôk. Az
ember ki van téve egy sor gyenge ösztrogén hatású
vegyi anyagnak, amelyek mindenütt jelen vannak és
amelyek az utóbbi 50–70 évben kerültek a
környezetbe. Az ilyen anyagok közé tartoznak bizonyos
detergensek bomlástermékei, továbbá különbözô műanyag
lágyítószerek és stabilizátorok. Azt is régóta
tudjuk, hogy a DDT egyik izomereje, valamint más
rokon klórozott növényvédô szerek is rendelkeznek
ösztrogénhatással (így néhány korszerű növényvédô
szer is). Az ösztrogén ("nôiesítô") és az
antiandrogén ("férfiatlanító") tulajdonságú anyagok
hatásai a férfiakra gyakran azonosak.
DDT már rég betiltották vagy korlátozták, viszont
nagyon lassan bomlik le (felezési ideje a
természetben mintegy száz év), felhalmozódik és
koncentrálódik a táplálékláncban, s káros hatásai
vannak a vadon élô állatok szaporodására is.
Használatának betiltása ellenére a DDT még ma is
kimutatható valamennyiünk szervezetében, fôleg a
zsírtestekben. Vélhetôen azonban nem ez a jelenlegi
DDT- terhelés az, ami gondot okoz, hanem az, ami 1940
és 1960 közötti használata közben érte a környezetet.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a szegény fejlôdô
országokban még ma is használják ezt a hatóanyagot.
Miután minden évben számos új vegyi anyag kerül
forgalomba és a környezetbe az újabb és újabb
mosószerekkel, kozmetikumokkal, műanyag adalékokkal,
el kell gondolkodnunk, hogy milyen hatásokkal
számolhatunk.
( További forrás: http://www.vegyireakcio.hu/egeszsegugy.php
)