future requiem

ami azt illeti, lassan ismét megőrül minden; még pár nap, és megint ugyanabban az enyhén hányásízű mámorban fetreng majd a világ ideig-óráig, mint minden évben ilyenkor. üld meg velem a félelmeid torát.. persze, a szokás hatalma. persze, a saltatio mortis.*

azért van még, ami állandónak tűnik az évek során, például az elhasznált teafilterek és teáspapírok, amelyek enyhe gyömbér- és rooibos-illatot árasztanak magukból mielőtt végleg szemétre kerülnének. meg a lieux de mémoire, amelyekből egyre több lesz, és némelyik egyre nyomasztóbb.

határokat kitűzni annyi, mint definiálni, elemezni, rekonstruálni

rengeteg adab-töredék a fejemben, amolyan giambattista’yambo’bodoni-szerűen. papírmemória, foucaultinga (én egy elveszett nemzedékhez tartozom, és csak a hozzám hasonlók magányának a társaságában találok magamra), középkori auktorok — Quid dicis tu, mercator?

de lehet, hogy csak én nem szeretem a szilveszteri őrületet. mindegy, találtam még némi fahéjat és szegfűszeget.
 
 
* - haláltánc; ld. még danse macabre, totentanz

elég szürreális volt az elmúlt éjszaka. valahol egy draug kiáltott, odakint a gomolygó ködben pedig trollok vonultak lassan — nem a honi mesék lassú észjárású lényei, hanem a fagyos Észak kegyetlen, mágia-övezte trolljai.

már megint kezdenek összekavarodni azok a szférikus körök. nem jó ez így.

Azt hiszem, a fáradtság miatt most kevéssé tudom átérezni az ünnep hangulatát, talán majd ha kialudtam magam. Meg Szenteste különben is még odébb van (bár egyre kevésbé, hm).
Mindez viszont nem gátol meg abban, hogy gátlástalanul felpakolgassak ide pár dolgot. Ne aggódjatok, nem lesz sok.

Christus natus est nobis - Magyar gregorianum, akit érdekel, a szövege itt található. A dolog pikantériája, hogy a windows szerint az mp3 fájl mérete 6,66 MB. :))

Az alábbi három folion a Gandalf által blogjára berakott János evangélium-részlet (1-28) olvasható latinul. 8. századi ír munka, jelenleg a Sankt Galleni-i kolostor könyvtárában található “Cod. Sang. 60″ fedőnév alatt. Érdekessége, hogy Nagy Károly számára készült koronázási ajándékként, elefántcsont diptychonnal (fedőlappal).
egy
kettő
három
(A képek a Codices Electronici Sangallenses (CESG) honlapjáról származnak.)

Ennyi. Mindenkibe áldott, békés karácsonyt!

“Az idő nem szünetel.” — írja Ágoston a Confessionesben (IV. 8. 13, történetesen), s igaza van. Mostanában néha úgy érzem, hogy az idő valami hatalmas, hömpölygő förgeteg, ami igyekszik mindenáron maga alá temetni, én pedig próbálom a fejemet a víz felett tartani, eleddig több-kevesebb sikerrel.
Közhelyszerűségeket félretéve, a szorgalmi időszak utolsó egy hete piszkosul kimerítő volt, és akkor még enyhén fogalmaztam. Ehhez képest NB ma jegybeíráson alaposan megdicsérte a szemináriumi dolgozatomat, ami — eltekintve attól, hogy a referátumanyag önmagában hat oldalra rúg, a kiosztott handout meg 7-re; ennek a fele quasi “ment a kukába”, legalábbis erősen át kellett gyúrnom, mindegy — nagyjából az utolsó éjszaka/utolsó nap délelőtt keletkezett, és nem éppen voltam elégedett vele. Hát no, mik nem vannak. Mindenesetre még lógok SM-nek egy szemináriumi dolgozattal, de azt ráér január elejéig elküldeni. A kávézós beszélgetéseket pedig továbbra is szeretjük; kár, hogy mostanság egyre kevesebb lesz belőlük, vizsgából viszont annál több. Nóli szavajárásával élve, tiszta orgia lesz ez a vizsgaiőszak, annyi különbséggel, hogy mifelénk nincsenek külföldiek, vagyis “csak” az egyik opció érvényesül.

A sztrájkkal pedig tele a tököm. Ugyan csak ma jöttem föl pestre, de ez is elég volt. Vonat helyett busz, az meg késett negyed órát, és 50 perc késéssel ért be — Kőbánya-Kispestre, vagyis még fél óra metró. De az ma legalább még járt… Ja, és az is érdekes lesz, hogy miként jutok én le Győrbe péntek délután.
Ehhez kapcsolódóan, tegnap Blaž rámnyitott msn-en, hogy lenne pár kérdése a mifelénk dúló sztrájkokkal kapcsolatban, ugyanis 28-án lenne errefelé dolga, mind vonattal, mind repülővel. Megnyugtattam, hogy addigra valószínűleg abbahagyják a cécót (legalábbis remélem), körülbelül így (az angolomat ne nézzétek, az továbbra is pocsék):

  ben/dániel üzenete:
    they always do this
  Blaž Berlec üzenete:
    Aha. We usually only have threats about strikes
(…)
  ben/dániel üzenete:
    and the passengers hold the sack
  ben/dániel üzenete:
    so, this is the way how the life goes here, in Hungary… in peace… and love… :DD
  Blaž Berlec üzenete:
    :D
  Blaž Berlec üzenete:
    lol
(…)
  ben/dániel üzenete:
    hungarian railway is a catastrophe
  ben/dániel üzenete:
    really a catastrophe
  ben/dániel üzenete:
    in the line between Budapest and Monor they varied the timetable of the trains weekly in the last three months, so on Mondays I never knew exactly when my train arrives, and then I should calculate how much it will be late.
  Blaž Berlec üzenete:
    :D
  ben/dániel üzenete:
    maybe they listen too much Pink Floyd in the last three months… “If I were a train, I’d be late.”
  Blaž Berlec üzenete:
    :D
  Blaž Berlec üzenete:
    lol

Viszont ma bejártam a Vörösmarty teret ajándékvadászat címén, természetesen mindemellett a kötelező forralt bor (nem volt olyan húdejó) és kürtőskalács beszerzésével egybekötve — utóbbi egy részét az imént fogyasztottam el rituálisan. Most alkalmasint gregorián szól, meg Goran Bregović. Na, megyek, holnap vizsga. Egy darabig asszem érjétek be ennyivel.

ausencia, ausencia..

“

JORGE LUIS BORGES: AVERROËS NYOMOZÁSA

Abú’l-Valid Muhammad ibn Ahmad ibn Muhammad ibn Rusd (egy évszázadra lesz szükség, hogy ebből a hosszú névből Averroës legyen, miután már volt Benraist és Avenryz, sőt Aben-Rassad és Filius Rosadis) megírta a Taháfut-al-taháfut (Az összeomlás összeomlása) tizenegyedik fejezetét, amelyben a perzsa aszkétával, Ghazálival, a Taháfut-al-falászifa (A filozófusok összeomlása) szerzőjével szemben azt állítja, hogy az istenség csupán a világegyetem általános törvényeit ismeri, csak azt, ami a fajokra vonatkozik, nem az egyénre. Lassú bizonyossággal írt, jobbról balra; a szillogizmusok megformálása és a terjedelmes paragrafusok összekapcsolása nem akadályozta meg benne, hogy maga körül érezze, mint valami jótéteményt, a hűvös, mély házat. A forró délidőben rekedten búgtak a szerelmes gerlék; valami láthatatlan belső udvaron szökőkút csobogott; Averroës testében, akinek ősei az arab sivatagokból származtak, jóleső érzést keltett a víz jelenléte. Odalent voltak a parkok, a kert; odalent a szorgos Guadalquivir meg azon túl a kedves Córdoba, mely legalább olyan fényes, mint Bagdad vagy Kairó, akár egy bonyolult és finom hangszer, s körülötte (Averroës ezt is érezte), ameddig a szem ellát, Spanyolország földje, ahol nem sok minden van, de ahol minden dolog lényegesnek és öröknek látszik.

Ma volt könyvbemutató a történeti könyvtárban (Clairvaux-i Szent Bernát két műve jelent meg nemrég magyarul), ott volt többek között KG, SM, meg B. Izsák testvér a bakonybéli bencés közösségből (illetve ott volt a perjel is — szóval a közösség 2/3-a képviseltette magát — , csak vele nem beszéltem), szóval Izsák testvér (aki egyébként egy nagyon szimpatikus ember) mesélt két szerzetes-viccet mintegy “búcsúzóul”; annyira jók, hogy muszáj beírnom őket ide:

1.)
Egy kapucinus és egy jezsuita együtt utazik a vonaton. Megszólal a jezsuita:
– Vajon Júdásnak volt szakálla, vagy sem? (gyk. A kapucinusok hosszú szakállt viselnek.)
Mire a kapucinus:
– Azt nem tudom, de hogy Jézus társaságához tartozott, az biztos!

2.)
Ferences és a jezsuita szerzetesek vonattal akarnak utazni. Az állomáson a ferencesek mindegyik rendbelijüknek vesznek jegyet, a jezsuiták azonban maguknak csak egy darabot kérnek. Csodálkoznak is a Ferenc-rendiek, hogy vajon mi sül ki ebből. A vonaton aztán látják ám, hogy amikor jön a kalauz, a jezsuiták kapják magukat, és bevonulnak a vécéfülkébe. Kalauz kopogtat, kiadják a jegyet, kalauz érvényesíti, visszaveszik. “Na, ma is tanultunk valamit”, gondolják a kisebb testvérek, “visszaúton majd kipróbáljuk mi is.” Így is lett, a ferencesek az állomáson immár csak egy jegyet vesznek, a jezsuiták azonban ezúttal egyet sem. Csodálkoznak ismét a másik rendbeliek, de nem firtatják. Vonaton jön a kalauz, a derék Ferenc-rendiek annak rendje és módja szerint, ahogyan a jezsuitáktól látták, bemennek a mosdóba. Kopognak, kiadják a jegyet; az egyik jezsuita gyorsan elveszi tőle és a társaival együtt bemennek a másik vécéfülkébe…

:D

Adminisztrációs útvesztő leküzdve, rezümé megírva, dolgozat három példányban kinyomtatva, bekötve, stb. Az utóbbi kb. 36 órában maximum 1-2 órát aludhattam, azt is most este, de kész van, leadtam. Folyt. köv. valamikor áprilisban, ha minden igaz. A következő egy hétben meg szemináriumi dolgozatok és zh-k.

Nem akarom bő lére ereszteni a szót, de az az igazság, hogy hiányozni fog Vilmos, a fene egye meg. Alkalomadtán még visszatérek rá, azt hiszem. Mindenesetre most szóljon újfent a palaestinalied. Mert »ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!« (Zsolt 122,2)

Fárasztó hét van mögöttem, de nagyon jó is volt ugyanakkor. Véghajrás könyvtárazás ezerrel, az üresjáratokban, szünetekben kávézás, beszélgetés és még több beszélgetés. Igaz, órakihagyások is. Meg rengeteg új ötlet, és még több ötlet — Nürnbergre érdemes lesz odafigyelni a későbbiekben, azt hiszem. Oberdeutschland über alles?

Ja, meg volt levéltáros est is, jó volt a társaság, na meg a forralt bor, nem bántam meg. Ilyen se volt még, hogy este 10-kor az elte kivilágítatlan folyosóján flangáltam volna egy pohár borral a kezemben.
 
 
Der Herbst schon wieder fast vorbei. Hát így.

na jó, ezt ide is berakom, úgyis közeleg a karácsony, et cetera. avagy mi történhet az emberrel, ha elvégzi a filozófia szakot?

hát ez:

Már épp nagyban böngésztem a vaterát, valami jó árban lévő kotyogóst keresvén (most jött el az ideje hogy beszerezzek egyet), mikor kiderült, hogy van itthon egy elfekvőben. :)