***             **               *   *****                       *   **  *       ******   **

Életemben soha nem adatott meg, hogy simán, csak úgy egyszerûen elmenjek a gyerekekkel a Planetáriumba :)))). Vagy elkéstünk, vagy rossz helyen szálltunk le, vagy mások késtek sokat, és várni kellett. Ma sem volt ez másképp. A Stadionoknál három 1-es villamos ment el üresen elõttünk, pedig 9 órakor beálltunk a megállóba. Aztán jött egy, de az meg olyan lassan ment, és annyit állt minden piros lámpánál, hogy évezredeknek tûntek a percek. A villamosról fel is hívtam õket, hogy valószínûleg késünk, mert cammogás van, mondták: rendben, várnak öt percet.
Ám kezdés elõtt két perccel megérkeztünk. A pénztárnál máris ajándék: a jegy mellé minden gyerek egy Cartoon Network magazint kapott. Majd futok be a vezérlõpulthoz, és a következõ monológot nyomom le Embernek, aki mosolyogva hallgatja végig:
- Óriási kérésem lenne! Már volt benne részem, az elõzõ osztályommal, szeretném megint kérni, hogy ha mindenki elment a végén, kaphatunk-e egy tíz perces magánbemutatót? Hoztam paraszolvenciát is (letettem a pultra egy Pilóta kekszet), ez egy nagyon édes osztály, megérdemelnék, és nagyon érdekelné õket.
- Mit szeretnének látni? - kérdezi.
- Mindent - válaszolom -, ami a Nap családja elõadásban nincs benne. (csak így, szerényen)
- Oké, rendben, akkor várom magukat, ha kiürült a terem.
Na, velem madarat lehetett fogatni! Rohanok vissza Katához, alig tudom magam türtõzetetni: Sikerült!!!!!! Katának is füléig szalad a szája.
Majd elkezdõdött a telt házas elõadás. A Planetáriumnak különös hangulata van, amikor telt ház van. Ezt onnan tudom biztosan, mert voltam úgy is, hogy összesen 2-3 osztály ücsörgött benn. Most rengetegen voltunk, és így extra volt a hûûûû meg haaaaa, húúúúúú, meg mindenféle ájuldozás. Bence az elsõ húsz perc után meglérdezte: Itt maradunk örökre? Aztán kérdeztek olyat is, hogy tényleg utaztunk? Meg úgy érezték, hogy valóban forog a fotel velük. Tiszta tömeghipnózis! De nagyon jó hipnózis! Az elõadás után még hosszú percekig tartott a hatás. Egyébként egy olyan résznél, amikor az egyik bolygó holdjai mellé oda volt írva a holdjai neve, ÕK voltak, akik elkezdték olvasgatni hangosan a neveket, és ezzel elindították az analizáló lavinát a nézõtéren:))))
Az egyéni bemutató is jól sikerült, bár mi (Kata és én) hálásabbak voltunk érte, mint a gyerekek. Ekkor már volt 3-4 nehezebben kordában tartható süvölvény. De ilyen az élet. Meg kicsit izgultam is, mert Peti apukájával meg volt beszélve egy randi a bejárat elõtt, ugyanis Petinek sikerült a hadjárat, ma mentek Olivér bácsihoz a Tropicáriumba, tengeri malacért!!!!!!!!!!!!
De aztán a randi is összejött, haza felé egy fagyi is belefért, holnap meg irány az Apák napja - 2009. - Városliget


Június 5. Apák napja

9 órakor egy utolsó taktikai megbeszélésre összejöttünk a kollégákkal a földalattinál. Kipróbáltam rajtuk a feladatokat, mert az az igazság, másfél órát kellett volna a családoknak kóvályogni és feladatmegoldani a Ligetben. Jókat nevettünk azon, hogy melyik kérdés kin hogy fogott ki,és kinek mi jutott még eszébe, mint helyes megoldás.
Aztán megjött az elsõ telefon (1/2 10-kor!!!!!!!!) Hát, ezt nagyon komolyan vettétek! Szóval nem volt mit tenni, Showtime! A lányokal elváltunk, ment mindenki a saját helyszínére, és indult a mulatság.

1.
Vajdahunyad vára, Anikó néni
Olyan helyesek voltak, ahogy együtt andalogva, egymás után érkeztek a családok. Aztán még érdekesebb volt a reakció, amikor elárultam, hogy 4 helyszín van, és mindenhol feladatokat kell megoldani, és sikeres megoldás után lehet továbbmenni. Az elsõ feladat volt a legegyszerûbb, mert csak egy feladványt kellett (volna) megoldani:))))):

    Egy villanyszerelõ bekötött a pincében három lámpát, amelyeknek fenn, a lakásban van a kapcsolójuk. De sajnos elfelejtette, hogy melyiket melyikhez kötötte. Fent van a lakásban, és csak egyszer szeretne lemenni a pincébe, majd visszajönni. Hogy állapítja meg, hogy melyik lámpához melyik kapcsoló tartozik?

***

Nos, nem mondom, hogy röpültek a megoldások felém.... De annyira jó volt, hogy mindenki összedugta a fejét, és tényleg megpróbáltak némi konszenzust kialakítani. Aztán volt, akin megesett a szívem, elárultam, volt, aki nagyon közel járt, és volt, aki szinte meg is fejtette. Úgyhogy elindultak tovább.

2. 
Állatkert, Kata néni
Már tutira tudták, hogy nincs mese, dolgozni kell, hiszen el kellett vándorolni a helyszínre, és már az is biztos volt, hogy valamit kell csinálni. Egy puzzle volt a fõfeladat. Többek között ezért fohászkodtam annyira, hogy ne essen az esõ (és köszönöm mindenknek), mert iszonyú rossz lett volna ázott fecniket összeilleszteni! Végezetül egy anagrammában kapták meg a következõ helyszínt:  füzi cseh redõny. 
Kicsit riasztó volt, hogy fél tizenegykor jött a telefon, hogy vége! Ajjaj! Akkor már csak a harmadik állomásban bíztam, hogy talán az visszaveti a csapatok támadó tempóját.

3.
Széchenyi fürdõ, Marika néni
Kis tumultus lett ezen az állmoáson a vége felé, mert ez volt a legösszetettebb. Elsõnek egy feladatlap volt, majd egy labirintus. Szép, nemes feladat mindkettõ:))), az utolsó helyszínen kicsit belehúztunk a vendégfogadás miatt, de "sajnos" 11 óra elõtt megérkezett az elõretolt helyõrség. 

4.
Városligeti Sörsátor
Terített asztal csévingekkel, mosolygós felszolgálók, és egy végtelenül vendégszeretõ, igazi profi tulaj, Séder József várt minket. Mire mindenki megérkezett, már a hangulat is jó volt, többeknek jól esett a sok séta, tetszett nekik a feladatsor, nekem kis bajom volt vele, hogy túl könnyûnek találták:((((

Fél tizenkettõkor elkezdõdött a mûsor. Az Olléval bevonultak a gyerekek (majd' megzabáltam õket), és teljesen hibátlan, gördülékeny mûsor ment le! (köszönöm nektek és gartulálok, nagyon büszke vagyok rátok!!!!!) A végén a csattanó: piros pöttyös bögrében a sör!

Az ebéd nagyon fini volt. Sült krumpli, mexikói köret, rántott sajt, csibe fasírt, saslik, sült kolbász- és virsli, kovászos uborka. A hangulat végig jó volt, apukák szeme ragyogott, de ezt komolyan mondom, minden nagypapa és apa valahogy más volt. Remélem, kicsit érezték, ez az övéké volt. 

Én nagyon béna voltam, mert a köszöntõben elfelejtettem a lényeget, hogy azért van apák napja nálunk, mert a mi osztályunkban az apukák és nagypapák is olyanok, hogy megérdemlik. Ez egy szuper közösség, és minden erõmmel azon leszek, hogy ne romoljon a helyzet, csak évrõl-évre jobb legyen.

Megkönnyebbültünk, ennek a tanévnek az utolsó nagy feladatán túl vagyunk, egy hét múlva bezárjuk az iskolát, és ezt a blogot is elküldjük az elsõ nyári vakációjára..... (már csak egyszer írok)

---

2009. június 15. hétfõ

Elsõ és utolsó

Elérkezett az elsõ tanév utolsó napja. Kicsit szerencsétlenül jött ki, hogy hétfõre esett. Jobb lett volna valamikor hét közben (sokszor van, hogy péntek), de most ez volt. Azt kértem tõletek, mindenki hozzon egy játékot az utolsó napra, hiszen csak játék lesz, semmi más. Még jól el is terveztem, hogyan fogom "megkoreografálni" a játszó napot. Hiszen fontos, hogy mindenki mindennel, vagy legalábbis majdnem mindennel játsszon.
Ehhez képest mi történt?
Szépen, sorban érkeztetek, és mindenki jobbnál jobb játékot hozott magával. Aztán egyszercsak 7 óra 50 perc körül észrevettem valamit. Párosával ültetek az asztaloknál, és játszottatok. Magatoktól! Senki nem mondta, senki nem irányította, teljesen önállóan felálltak a társak, és elkezdõdött a játék! Ez hihetetlen. Hát, ezek vagytok ti. Ilyen kis tökéletesek!
Délelõtt kiolvastuk végre a Pinokkiót is, szóval az elsõ "kötelezõ olvasmányon" is túl vagyunk. :))))

Aztán el akartam búcsúzni 3/4 11-kor, de erre viszont nem voltatok vevõk, tehát visszahúztam a kezdeményezés csápjait. Késõbb rájöttem, hogy talán azért nem, mert nem is tudjátok még, hogy ez mit jelent, nem tudjátok, hogy hosszú lesz a két hónap. De lesz idõtök kipihenni - mindent.