Gyerekszájak
*Képgaléria*
2010.
április 7. szerda
Nem
volt hosszú a tavaszi szünet (nem is lehet annak
nevezni,
inkább ünnepek-nek, mert az az 1-1 nap előtte
és
utána, bizony nem sok), de olyan helyesek voltatok ma,
amikor
újra találkoztunk. Az első óra -
természetesen a beszélgetéssel
kezdődött, nem
meglepő, hogy mindenkinek volt mesélni valója,
és
el is szaladt vele az óra. De ez ilyenkor megéri!
Sok az
élmény, szeretjük egymást,
jó
meghallgatni, kinek mi okozott örömet.
Nektek például a ma nyilvánosságra került Városi Iskola programja. Csillogó szemekkel hallgattátok a terveket, és még Bazsi meg is jegyezte: Alig várom!!!! (Egyébként a program az "Üzenőfüzet" gomb alatt is olvasható)
Majd elindultunk a tudomány felé... Nyelvtan óra... még nem gyanakodtam. Irodalom óra... Újabb vers (Anyám tyúkja, kötelező irodalom:D), szépen lement az is, sőt, többen erősködtek, hogy ismerik, hallották, hogy testvérüknek is meg kellett tanulni. Majd megerősítettünk benneteket (mi, felnőttek) abban, hogy - többek között - ez egy olyan vers, amit az ember gyerekkorában tanul meg, és nagyszülő korában is tudja még. Szóval minden simán ment.
Aztán jött a feketeleves:(((
Matek óra, sima bemelegítés: labadobás, művelet, mondd az eredményt. Az 5-ös, 10-es szorzó- és bennfoglaló táblát gyakorolnánk, mert mennénk tovább (még Fruzsi néni tanít). De nem megyünk úgy, hogy nem biztos a tudás. Szünet előtt rongyosra gyakoroltuk már, mindenki tudta (úgy tűnt), és csak a biztonság kedvéért írtuk be az üzenőbe, hogy a tavaszi szünetben meg kell tanulni. Amúgy az "ujjon mutatás technikájával" tényleg pofonegyszerű.
Már ott megállt bennem az ütő, amikor dobja Fruzsi néni valakinek a labdát, mondja: 1x5 és az illető azt válaszolja: 1. Kész voltam. és egyre jönnek ki innen-onnan hiányosságok. Itt kell megjegyeznem, hogy az osztály TÖBBSÉGE maximálisan tudja. Sz. K. Bence még segít is úgy a többieknek, hogy magyarázza az ujjas módszert közben:D:D:D
Szóval, mi tagadás, dühös lettem. És egy évvel korábban (na jó, csak fél évvel) elkezdtük a Röpdolgozat gyakorlatát. Ezt már említettem nektek, hogy harmadikban sokszor lesz, de nem is csodálkozom, hogy ez is előre került, hiszen mindent hamarabb tanultok meg, mint elterveztem:)) Ami persze jó. Sőt! Nagyon jó.
Nos, 15 db szorzás-osztás volt a röpi "témája", és önjavítással ellenőriztük. Amúgy remek lett a végeredmény!!! Kilenc darab csillagos tízes, két tízes, vagyis 11 "jeles" eredmény született, ami rendkívül jó arány. Igazából jót tett az első röpdolgozat:))))
Holnaptól minden matek órát ezzel kezdünk, 5 kérdés van mindig. Az értékelés:
5 jó válasz:10
4 jó válasz: 8
3 jó válasz: 6
2 jó válasz: 4
1 jó válasz: 2
Jövőre (de ezt is megbeszéltük, tudjátok már régóta) 5-ös skálán értékelünk, hogy szokjátok az iskolai osztályzatokat, és az kicsit más lesz, hamarabb beszalad az egyes, ugyanis ott egyesével számolunk vissza. Na, de addigra már totál profik lesztek!
2010. április 14. szerda
2010. április 26 - 30-ig
Nektek például a ma nyilvánosságra került Városi Iskola programja. Csillogó szemekkel hallgattátok a terveket, és még Bazsi meg is jegyezte: Alig várom!!!! (Egyébként a program az "Üzenőfüzet" gomb alatt is olvasható)
Majd elindultunk a tudomány felé... Nyelvtan óra... még nem gyanakodtam. Irodalom óra... Újabb vers (Anyám tyúkja, kötelező irodalom:D), szépen lement az is, sőt, többen erősködtek, hogy ismerik, hallották, hogy testvérüknek is meg kellett tanulni. Majd megerősítettünk benneteket (mi, felnőttek) abban, hogy - többek között - ez egy olyan vers, amit az ember gyerekkorában tanul meg, és nagyszülő korában is tudja még. Szóval minden simán ment.
Aztán jött a feketeleves:(((
Matek óra, sima bemelegítés: labadobás, művelet, mondd az eredményt. Az 5-ös, 10-es szorzó- és bennfoglaló táblát gyakorolnánk, mert mennénk tovább (még Fruzsi néni tanít). De nem megyünk úgy, hogy nem biztos a tudás. Szünet előtt rongyosra gyakoroltuk már, mindenki tudta (úgy tűnt), és csak a biztonság kedvéért írtuk be az üzenőbe, hogy a tavaszi szünetben meg kell tanulni. Amúgy az "ujjon mutatás technikájával" tényleg pofonegyszerű.
Már ott megállt bennem az ütő, amikor dobja Fruzsi néni valakinek a labdát, mondja: 1x5 és az illető azt válaszolja: 1. Kész voltam. és egyre jönnek ki innen-onnan hiányosságok. Itt kell megjegyeznem, hogy az osztály TÖBBSÉGE maximálisan tudja. Sz. K. Bence még segít is úgy a többieknek, hogy magyarázza az ujjas módszert közben:D:D:D
Szóval, mi tagadás, dühös lettem. És egy évvel korábban (na jó, csak fél évvel) elkezdtük a Röpdolgozat gyakorlatát. Ezt már említettem nektek, hogy harmadikban sokszor lesz, de nem is csodálkozom, hogy ez is előre került, hiszen mindent hamarabb tanultok meg, mint elterveztem:)) Ami persze jó. Sőt! Nagyon jó.
Nos, 15 db szorzás-osztás volt a röpi "témája", és önjavítással ellenőriztük. Amúgy remek lett a végeredmény!!! Kilenc darab csillagos tízes, két tízes, vagyis 11 "jeles" eredmény született, ami rendkívül jó arány. Igazából jót tett az első röpdolgozat:))))
Holnaptól minden matek órát ezzel kezdünk, 5 kérdés van mindig. Az értékelés:
5 jó válasz:10
4 jó válasz: 8
3 jó válasz: 6
2 jó válasz: 4
1 jó válasz: 2
Jövőre (de ezt is megbeszéltük, tudjátok már régóta) 5-ös skálán értékelünk, hogy szokjátok az iskolai osztályzatokat, és az kicsit más lesz, hamarabb beszalad az egyes, ugyanis ott egyesével számolunk vissza. Na, de addigra már totál profik lesztek!
2010. április 14. szerda
Büszkeségeink
!!! :))
Matematika verseny eredményei 2010.
Matematika verseny eredményei 2010.
Matematika (Nemzetközi Kenguru Matematika Verseny)
Móra Ferenc Általános Iskola, Budapest, 2. évfolyam
Gratulálunk babáinknak! (sárgával kiemeltem)| Országos helyezés | Megyei helyezés | Név | Évfolyam | Pont | Tanár neve |
|---|---|---|---|---|---|
| 33 | 2 | Amberg András | 2 | 65 | Cserépné Posta Mária |
| 296 | 19 | Fehér Angéla | 2 | 48.75 | Pákáné Szarka Magdolna |
| 528 | 28 | Hullán Luca | 2 | 43.75 | Pákáné Szarka Magdolna |
| 612 | 33 | Simon Boróka Panna | 2 | 42.5 | Pákáné Szarka Magdolna |
| 707 | 42 | László Bence | 2 | 41.25 | Cserépné Posta Mária |
| 707 | 42 | Szabó András | 2 | 41.25 | Pákáné Szarka Magdolna |
| 1159 | 65 | Berkényi Pál | 2 | 36.25 | Pákáné Szarka Magdolna |
| 1486 | 79 | Berg Lola | 2 | 34.25 | Pákáné Szarka Magdolna |
| 1590 | 86 | Szabó Balázs | 2 | 32.5 | Gálfi Anikó |
| 1898 | 96 | Füri Márton | 2 | 30 | Cserépné Posta Mária |
| 1898 | 96 | Márkus Ágoston | 2 | 30 | Cserépné Posta Mária |
| 1898 | 96 | Szunács Martin | 2 | 30 | Székelyné Palkó Mária |
| 2315 | 113 | Demku Roland | 2 | 26.25 | Pákáné Szarka Magdolna |
| 2673 | 117 | Nényei Karolina | 2 | 22.75 | Pákáné Szarka Magdolna |
| 2675 | 118 | Králics Csenge | 2 | 22.5 | Gálfi Anikó |
| 2675 | 118 | Pál Bertold | 2 | 22.5 | Székelyné Palkó Mária |
| 2768 | 122 | Vizuete Renáto | 2 | 21.25 | Cserépné Posta Mária |
| 2863 | 126 | Forgács Bianka | 2 | 20 | Cserépné Posta Mária |
| 3010 | 131 | Nagy Norbert | 2 | 17.5 | Gálfi Anikó |
| 3145 | 134 | Burghardt Dominik | 2 | 14.75 | Cserépné Posta Mária |
| 3150 | 135 | Nehme Ziad Viktor | 2 | 14 | Cserépné Posta Mária |
| 3151 | 136 | Hegedűs Csaba | 2 | 13.75 | Gálfi Anikó |
| 3240 | 139 | Szekendy Júlia Pálma | 2 | 10 | Cserépné Posta Mária |
2010. április 26 - 30-ig
Városi Iskola
Nagyon vártuk már ezt a napot, amikor elkezdődik a hét, amikor nap mint nap vándorolunk valami érdekes helyre.
Az első nap egy városnézés volt a Dunán, luxus városnéző hajóval, luxus körülmények között! (készült 60 kép, de kis türelmet kérek, biztos, hogy a hét vége előtt nem lesz időm felpakolni a fotókat :(, épp hogy lesz erőm megírni a rövid beszámolókat)
Gyors és eseménytelen utunk volt a hajóállomáshoz, ami bizakodással töltött el minket, felnőtteket, hogy talán "jó magaviseletű" kirándulásban lesz részünk. Nos, így is lett, 1-2 lelkes, hamar-elfáradó, nem-észrevevő-hogy-rosszalkodik gyermek apróbb kilengéseitől eltekintve tényleg nem volt különösebb probléma. Büszkék lehettünk rátok, de tény, ami tény, a délután olyan gyorsan elrepült, mintha egy óra lett volna.
Amikor beálltunk várni a hajót, kicsit "megijedtünk", mert csúszás volt az indulásokkal, és nem állt még benn, amivel megyünk. De ahol vártunk, az is hajó volt, csak rögzített, szóval dülöngélni már elkezdtünk. Amikor beszálltunk, őszinte csodálkozások, és gyermeki ámulások: apááám, de jóóó, de szééép... Szóval tetszett mindenkinek. Aztán mi történt?! Nagyven percig mindannyian a helyeteken, fülhallgatóval a fejeteken, úgy, mint az igazi túristák... utaztatok:))) Hallgattuk a neveztességekről szóló információkat, gyönyörű napsütésben elhajóztunk a Margitszigetre, ahol kiszálltunk. Csak annyi volt egy óra (!), hogy letelepedtünk néhány padra uzsizni, fagyizni, ellátogattunk a kis tóhoz, Peti vett kacsaeledelt, szóval kacsa etetés is volt, és már jöttünk is vissza a Vigadó térre, a visszaút csak 15 perc volt.
A szép időt köszönjük az égieknek, holnapra és holnaputánra is kérünk.
Kényelmesen indultunk az Ability-be, mert nem akartunk villamoson nyomorogni, így a Földalattit választottuk. Aztán a kényelmesből az lett, hogy éppen odértünk 10-re, mert gyakorlatilag semmi nem jött azonnal, amire vártunk.
De megérte a hosszú utazás! Mert olyan kellemes, tanulságos és vidám napunk volt, hogy az csuda!
Két csoportot alakítottunk, mert az interaktív állomásokon kisebb létszámban tudunk játszani. Az egyik csapat "Csodabogarak" lett, a másik "Csörgőlabda". És elindult a program! Az állomások sorrendje a két csapatnak különböző volt, így most az egyik sorrendet ismertetem.
I. Jelnyelvvel megtanultunk néhány állatnevet, egy siket férfi és nő segítségével, akik kedvesek, jó humorúak és nagyon barátságosak voltak. (Remélem, tudni fogjuk még holnap a jeleket, mert átismételjük reggel.) Iszonyú jókat nevettünk.
II. Az ajtók szobája egy végtelenül szellemes, öteletes berendezésű, különleges helyszín, ahonnan teljesen egymásra épülő feladatok megoldásával lehet kijutni. "Idegenvezetőnk" és segítőnk egy hallássérült hölgy volt. A szoba minden falát lefényképeztem, ahogy előkerülnek a képek, meg lehet nézni.
III. Egy zöldséges pultnál szétválogattuk a gyümölcsöket és zöldségeket. Egy másik pultnál egy igazi gengszter napirendjét állítottuk össze.
IV. Egy autista lány segítségével irodalmi kvízt játszottunk, a 10 kérdésből nem kellett soknál segíteni. A, B, C, és D válaszok közül választhattunk, egészen jól siekrült.
V. A postán egy hihetetlen komplikált mondatot megpróbáltunk leegyszerűsíteni egy értelmileg sérült fiatalemberrel. (nagyon jók voltatok!!!)
VI. Az alagsorban kipróbáltunk egy ujj-labirintust, természetesen vakon, és egy krimi főszereplői lettünk, amiben látássérültek segítettek. Detektívest játszottunk, egy képregény alapján a "barátunkat" kellett megmenteni a letartóztatástól. Úgy, hogy bizonyos tárgyakat a lakásáról össze kellett szedni. Egy bökkenő volt, hogy a szobában vaksötét volt! Megoldottuk ezt is. Majd Braille írógépen elkészítették a névjegykártyánkat.
VII. Kerekesszékkel tanultunk közlekedni, mi több: ügyességi pályát teljesíteni. Mesterünk egy mozgássérült fiatalember volt, akinek a széke kerekéről kiderült, hogy a Gördülő Tánccsoport tagja, és az előző linken megtaláljátok őt:))) Azt gondolom, sőt, biztosan állíthatom, ennek az állomásnak volt a legnagyobb sikere. Hihetetlen ügyesek voltatok! A mai nap két érdekes gondolatainak egyike is itt fogalmazódott meg bennetek. Többen fogalmaztatok így: Bárcsak ne kellene innen kiszállnunk!
VIII. A másik nagy mondat akkor hangzott el, amikor az érzékszerveinkre támaszkodva kellett megoldani a feladatokat: tapintani, szagolni, hallani kellett. Voltak önálló játékok is, itt ügyeskedtetek éppen, amikor Márknak kicsúszott a száján: Az a baj, hogy látok. :))) Így aztán persze a szeme segítségével teljesített, nem csak ő, hanem mindnyájan.
Illatokat kellett beazonosítani, a konyhából és a fürdőszobából, ebben is egy mozgássérült fiú segített nekünk.
Majd még egy kis ujj-labirintus, domború puzzle, és hasonló, tapogatós finomságok, és kész. :))))
Három és fél órát töltöttünk itt el, egyszuszra, úgy, hogy észre sem vettük. Valami azt súgja nekem, hogy itt nem egyszer voltunk, hanem először. Ez igaz????
Nos, ki az utcára, és irány a Burger King, áldozzunk az egészséges táplálkozás oltárán! Szépen kiszámolva, skót ajánlat, mindenki kap 1 hambit vagy burgonyát, de ez sem megy nekünk simán, mert a pénztárnál kiderül, hogy fejenként 50 Ft-ot tudunk spórolni egy másik akciós párosítással, amiből az következett, hogy egy pohár Fanta is jutott minden szájacskának. Nagyon király volt! Az Oktogonon amúgy is nagyon király a Burger a mocikkal és a design-nal, jó feelingje van. Viszont eleredt az eső, amitő lett egy kis esőkabát-zrí, de hamar túlestünk rajta. Földalatti, villi, troli, és fél óra csúszásszal, hulla fáradtan hazaértünk, a sulihoz. Szuper volt ez a nap is!
Az ajándékok napja is lehetne mai, annyi mindent kaptunk. Korán reggel kezdődött, és nagyon jó hangulatban. Ugyanis negyed kilencre beszéltük meg a találkozót a Nyugatiban, és én "jó időben" elindulva, 8 előtt néhány perccel érkeztem. Már messziről láttam, hogy a bejárat előtt ott áll az osztály fele, szülőstül:)))) Az első mondatom (persze köszönés után) az volt; mi lett volna, ha nem nyolcra jövök. Mit ad Isten, pár perc múlva Kata néni is befut, kb. hasonló szavakkal:)
Szóval, jót nevettünk, már korán reggel. Aztán a mai aranyköpés is elhangzott, kivételesen szülő szájából, ezt a Gyerekszájakhoz elhelyeztem.
Az első ajándékot az égiektől kaptuk. Olyan gyönyörű vonattal mentünk!!! Külön kocsirész, "saját" WC-vel. Kárpitos, tiszta, nívós. A második ajándék a kalauztól jött, aki megígérte, hogy délutánra foglal nekünk egy kocsit. Háááát! Beájultunk!
Megérkeztünk Kismarosra, ott egy pici baj volt, mert olyan sokan voltak a Kisvasúton, hogy alig fértünk el, még állva is. Mivel előre meg volt beszélve, Botond (aki intézte, és ott dolgozik) nagyon szomorú volt, és milliószor elnézést kért. De a kollégája beszervezett egy 50 fős csoportot, amitől ilyen zsufi lett. Bár mondtam, hogy semmi baj, de az útért nem fogadott el pénzt (szabad ilyet leírni???). Megbeszéltük, hogy visszafelé berak egy kocsit pluszba, és akkor rendezzük a számlát. Mi lett? Úgy búcsúzott el, hogy vigyük el a gyerekeket fagyizni abból a pénzből. Naná, hogy elvisszük! Még többször is elvisszük, még ha rá is kell fizetni (ha jók lesznek:))))) És nagyon köszönjük, Botond!
Királyrétre megérkezve megtanultuk, mi is az a patak, és elfoglaltuk Lajos bácsi lovardáját. Szuper két órát töltöttünk el; lovagolva, lovakat tisztogatva, kutyát kényeztetve, kecskét pitypanggal etetve, nevetgélve, rovásírást fejtegetve, na és fegyelmezgetve:))
Az ebéd nagyon finom volt, és jó sok, és olcsó. Nem is a Fáradt vándorban költöttük el, hanem magában a Kastély Hotel éttermében. Húúú!
Majd Kisvasút (különkocsival) meg nagyvasút (foglalt résszel), és hazamentünk, és most be is fejezem, mert ma egy kicsit fáradtabb vagyok, mint máskor. (Csak nem akartam beszámoló nélkül hagyni az érdeklődőket.) Ez is remek nap volt!!!!
5. nap: Pizza a kulisszák mögött
Látogatás a Don Pepe-ben
1. nap:
Duna Bella
Nagyon vártuk már ezt a napot, amikor elkezdődik a hét, amikor nap mint nap vándorolunk valami érdekes helyre.
Az első nap egy városnézés volt a Dunán, luxus városnéző hajóval, luxus körülmények között! (készült 60 kép, de kis türelmet kérek, biztos, hogy a hét vége előtt nem lesz időm felpakolni a fotókat :(, épp hogy lesz erőm megírni a rövid beszámolókat)
Gyors és eseménytelen utunk volt a hajóállomáshoz, ami bizakodással töltött el minket, felnőtteket, hogy talán "jó magaviseletű" kirándulásban lesz részünk. Nos, így is lett, 1-2 lelkes, hamar-elfáradó, nem-észrevevő-hogy-rosszalkodik gyermek apróbb kilengéseitől eltekintve tényleg nem volt különösebb probléma. Büszkék lehettünk rátok, de tény, ami tény, a délután olyan gyorsan elrepült, mintha egy óra lett volna.
Amikor beálltunk várni a hajót, kicsit "megijedtünk", mert csúszás volt az indulásokkal, és nem állt még benn, amivel megyünk. De ahol vártunk, az is hajó volt, csak rögzített, szóval dülöngélni már elkezdtünk. Amikor beszálltunk, őszinte csodálkozások, és gyermeki ámulások: apááám, de jóóó, de szééép... Szóval tetszett mindenkinek. Aztán mi történt?! Nagyven percig mindannyian a helyeteken, fülhallgatóval a fejeteken, úgy, mint az igazi túristák... utaztatok:))) Hallgattuk a neveztességekről szóló információkat, gyönyörű napsütésben elhajóztunk a Margitszigetre, ahol kiszálltunk. Csak annyi volt egy óra (!), hogy letelepedtünk néhány padra uzsizni, fagyizni, ellátogattunk a kis tóhoz, Peti vett kacsaeledelt, szóval kacsa etetés is volt, és már jöttünk is vissza a Vigadó térre, a visszaút csak 15 perc volt.
A szép időt köszönjük az égieknek, holnapra és holnaputánra is kérünk.
2. nap:
Más szemmel a világ
Kényelmesen indultunk az Ability-be, mert nem akartunk villamoson nyomorogni, így a Földalattit választottuk. Aztán a kényelmesből az lett, hogy éppen odértünk 10-re, mert gyakorlatilag semmi nem jött azonnal, amire vártunk.
De megérte a hosszú utazás! Mert olyan kellemes, tanulságos és vidám napunk volt, hogy az csuda!
Két csoportot alakítottunk, mert az interaktív állomásokon kisebb létszámban tudunk játszani. Az egyik csapat "Csodabogarak" lett, a másik "Csörgőlabda". És elindult a program! Az állomások sorrendje a két csapatnak különböző volt, így most az egyik sorrendet ismertetem.
I. Jelnyelvvel megtanultunk néhány állatnevet, egy siket férfi és nő segítségével, akik kedvesek, jó humorúak és nagyon barátságosak voltak. (Remélem, tudni fogjuk még holnap a jeleket, mert átismételjük reggel.) Iszonyú jókat nevettünk.
II. Az ajtók szobája egy végtelenül szellemes, öteletes berendezésű, különleges helyszín, ahonnan teljesen egymásra épülő feladatok megoldásával lehet kijutni. "Idegenvezetőnk" és segítőnk egy hallássérült hölgy volt. A szoba minden falát lefényképeztem, ahogy előkerülnek a képek, meg lehet nézni.
III. Egy zöldséges pultnál szétválogattuk a gyümölcsöket és zöldségeket. Egy másik pultnál egy igazi gengszter napirendjét állítottuk össze.
IV. Egy autista lány segítségével irodalmi kvízt játszottunk, a 10 kérdésből nem kellett soknál segíteni. A, B, C, és D válaszok közül választhattunk, egészen jól siekrült.
V. A postán egy hihetetlen komplikált mondatot megpróbáltunk leegyszerűsíteni egy értelmileg sérült fiatalemberrel. (nagyon jók voltatok!!!)
VI. Az alagsorban kipróbáltunk egy ujj-labirintust, természetesen vakon, és egy krimi főszereplői lettünk, amiben látássérültek segítettek. Detektívest játszottunk, egy képregény alapján a "barátunkat" kellett megmenteni a letartóztatástól. Úgy, hogy bizonyos tárgyakat a lakásáról össze kellett szedni. Egy bökkenő volt, hogy a szobában vaksötét volt! Megoldottuk ezt is. Majd Braille írógépen elkészítették a névjegykártyánkat.
VII. Kerekesszékkel tanultunk közlekedni, mi több: ügyességi pályát teljesíteni. Mesterünk egy mozgássérült fiatalember volt, akinek a széke kerekéről kiderült, hogy a Gördülő Tánccsoport tagja, és az előző linken megtaláljátok őt:))) Azt gondolom, sőt, biztosan állíthatom, ennek az állomásnak volt a legnagyobb sikere. Hihetetlen ügyesek voltatok! A mai nap két érdekes gondolatainak egyike is itt fogalmazódott meg bennetek. Többen fogalmaztatok így: Bárcsak ne kellene innen kiszállnunk!
VIII. A másik nagy mondat akkor hangzott el, amikor az érzékszerveinkre támaszkodva kellett megoldani a feladatokat: tapintani, szagolni, hallani kellett. Voltak önálló játékok is, itt ügyeskedtetek éppen, amikor Márknak kicsúszott a száján: Az a baj, hogy látok. :))) Így aztán persze a szeme segítségével teljesített, nem csak ő, hanem mindnyájan.
Illatokat kellett beazonosítani, a konyhából és a fürdőszobából, ebben is egy mozgássérült fiú segített nekünk.
Majd még egy kis ujj-labirintus, domború puzzle, és hasonló, tapogatós finomságok, és kész. :))))
Három és fél órát töltöttünk itt el, egyszuszra, úgy, hogy észre sem vettük. Valami azt súgja nekem, hogy itt nem egyszer voltunk, hanem először. Ez igaz????
Nos, ki az utcára, és irány a Burger King, áldozzunk az egészséges táplálkozás oltárán! Szépen kiszámolva, skót ajánlat, mindenki kap 1 hambit vagy burgonyát, de ez sem megy nekünk simán, mert a pénztárnál kiderül, hogy fejenként 50 Ft-ot tudunk spórolni egy másik akciós párosítással, amiből az következett, hogy egy pohár Fanta is jutott minden szájacskának. Nagyon király volt! Az Oktogonon amúgy is nagyon király a Burger a mocikkal és a design-nal, jó feelingje van. Viszont eleredt az eső, amitő lett egy kis esőkabát-zrí, de hamar túlestünk rajta. Földalatti, villi, troli, és fél óra csúszásszal, hulla fáradtan hazaértünk, a sulihoz. Szuper volt ez a nap is!
3. nap:
Síneken
Az ajándékok napja is lehetne mai, annyi mindent kaptunk. Korán reggel kezdődött, és nagyon jó hangulatban. Ugyanis negyed kilencre beszéltük meg a találkozót a Nyugatiban, és én "jó időben" elindulva, 8 előtt néhány perccel érkeztem. Már messziről láttam, hogy a bejárat előtt ott áll az osztály fele, szülőstül:)))) Az első mondatom (persze köszönés után) az volt; mi lett volna, ha nem nyolcra jövök. Mit ad Isten, pár perc múlva Kata néni is befut, kb. hasonló szavakkal:)
Szóval, jót nevettünk, már korán reggel. Aztán a mai aranyköpés is elhangzott, kivételesen szülő szájából, ezt a Gyerekszájakhoz elhelyeztem.
Az első ajándékot az égiektől kaptuk. Olyan gyönyörű vonattal mentünk!!! Külön kocsirész, "saját" WC-vel. Kárpitos, tiszta, nívós. A második ajándék a kalauztól jött, aki megígérte, hogy délutánra foglal nekünk egy kocsit. Háááát! Beájultunk!
Megérkeztünk Kismarosra, ott egy pici baj volt, mert olyan sokan voltak a Kisvasúton, hogy alig fértünk el, még állva is. Mivel előre meg volt beszélve, Botond (aki intézte, és ott dolgozik) nagyon szomorú volt, és milliószor elnézést kért. De a kollégája beszervezett egy 50 fős csoportot, amitől ilyen zsufi lett. Bár mondtam, hogy semmi baj, de az útért nem fogadott el pénzt (szabad ilyet leírni???). Megbeszéltük, hogy visszafelé berak egy kocsit pluszba, és akkor rendezzük a számlát. Mi lett? Úgy búcsúzott el, hogy vigyük el a gyerekeket fagyizni abból a pénzből. Naná, hogy elvisszük! Még többször is elvisszük, még ha rá is kell fizetni (ha jók lesznek:))))) És nagyon köszönjük, Botond!
Királyrétre megérkezve megtanultuk, mi is az a patak, és elfoglaltuk Lajos bácsi lovardáját. Szuper két órát töltöttünk el; lovagolva, lovakat tisztogatva, kutyát kényeztetve, kecskét pitypanggal etetve, nevetgélve, rovásírást fejtegetve, na és fegyelmezgetve:))
Az ebéd nagyon finom volt, és jó sok, és olcsó. Nem is a Fáradt vándorban költöttük el, hanem magában a Kastély Hotel éttermében. Húúú!
Majd Kisvasút (különkocsival) meg nagyvasút (foglalt résszel), és hazamentünk, és most be is fejezem, mert ma egy kicsit fáradtabb vagyok, mint máskor. (Csak nem akartam beszámoló nélkül hagyni az érdeklődőket.) Ez is remek nap volt!!!!
4.
nap: Biztonságunkért
Látogatás a Polgárőség (Matrix Police) X. kerületi Wolf Csoportjánál
Látogatás a Polgárőség (Matrix Police) X. kerületi Wolf Csoportjánál
Azért
már kezdünk fáradni! :) Reggel
láttam
egy-két szempárban az álom
maradékát, és kicsit volt olyan
érzésem, hogy
lendületből megyünk csak tovább.
Reggel pontosan érkezett Márk és apukája - ez utóbb említett szülőnek nagyon komoly szerepe volt a mai napban: ő ott dolgozik, ahová mehettünk ma. Így a sor elejére állt, és elvezetett minket a Maláta utcába. Még egyszer megmutatom a linket: http://www.wolfcsoport.hu , itt voltunk.
Amikor megérkeztünk, természetesen szinte vigyázz-állásban fogadtak, rögtön érezni lehetett, hogy nagyon vártak, és azonnal úgy éreztük magunkat, mintha világéltünkben polgárőrök között éltünk volna. Orosz Tibor parancsnok úr olyan örömöt okozott nekünk, felnőtteknek! Itt érezhették először a tanárok magukat V.I.P. vendégeknek! Ugyanis csak a felnőttek láthatták a "központi agyat", azt a helyiséget, ahol az irányítás, a kapcsolattartás történik. A szoba azért is volt érdekes, mert Orosz Tibor egy tündéri, mini, retro buszmegállót készített, saját kezüleg, a 17 - es busz emlékének tisztelegve. Ahogy belépünk, ez ötlik szembe, úgyhogy le is fényképeztem. De ő nem csak kis makettet tud gyártani, hanem tűzoltóautót is képes építeni. Méghozzá működőt! Ugyanis azt a tűzoltóautót láttuk, amit ő épített, és amit munka közben használnak. Mindenki felpróbálhatta a védőfelszerelést, és a bácsik annyira figyeltek arra, hogy mindenki sorra kerüljön, mindenkiről készüljön fénykép, hogy tényleg senki nem maradt -le, illetve -ki a buliból. Ki voltak készítve kis fáklyák, amiket mindenkinek, egyenként el kellett oltani, készülékkel, amelyből vizet spricceltünk. Amikor már a város összes fáklyája elaludt, átmentünk az udvar másik végébe, és kipróbálhattuk, milyen munka is a gátépítés. Zsákokba homokot kellett tölteni, és szakszerűen elérni a magasságot (a lefektetett zsákokkal). A dolog szépsége abban rejlett, hogy amikor elfogyott a zsák, ki kellett szórni a homokot, és kezdődött előről. Talán egy kívülről érkezett olvasó azt gondolná, micsoda monoton, értelmetlen, "gyermekkínzó" feladat, de mi, akik ott voltunk (és szerencsére a képeken is látszik), tudjuk, hogy volt, aki 3-4 kört is ment, és úg ykellett leállítani egy lelkes, 4-5 fős csapatot.
Majd egy rögtönzött kvízzel zártuk a programot, ahol a polgárőr bácsik arra voltak kíváncsiak, hogy mit jegyeztetek meg a délelőtt folyamán, és milyen más ismeretetek van. Sok szép, okos dolgot mondtatok, csak volt egy pillanat, amikor kicsit megfagyott a levegő (ami épp aktuális volt, mert már nagyon kánikulába csapott a hőmérséklet). Szóba kerültek a segélyhívó számok. Tudni kellett volna, mi a tűzoltók, a rendőrség és a mentők száma. Jaj, nagyon izgultunk Kata nénivel, hiszen ez is olyan ismeret, amit két éve, bizonyos időközönként igyekszünk megtanítani, vagyis tanítjuk, csak kérdés, mi marad meg. Az a hírem van, hogy Dani tudta egyedül mind a hármat biztonsággal, úgyhogy a mai aranyköpést magamnak kisajátítottam. Így hangzott:
Miután Dani segítségével elsoroltuk a segélykérő számokat, megkérdeztem:
- Tudjátok, mire kell figyelni, ha bajba kerültök? - csend volt a válasz, mert mindenki érezte, hogy tudni kellett volna a telefonszámokat. Én megadtam a választ a kérdésemre.
- Hogy Dani ott legyen veletek, mert ő tud majd telefonálni.
Búcsúzóul Orosz úr egy cd-n átadta a képeket, amiket ők készítettek a látogatásunkról, amivel aztán teljesen levett a lábunkról minket, mert ahogy visszaértünk a suliba, meg is tudtuk nézni őket. (Ez volt az első mappa, amit a látogatásról küldtem.)
Nagyon jól éreztük magunkat, és nagy-nagy köszönet a Wolfnak, még egyszer!
Reggel pontosan érkezett Márk és apukája - ez utóbb említett szülőnek nagyon komoly szerepe volt a mai napban: ő ott dolgozik, ahová mehettünk ma. Így a sor elejére állt, és elvezetett minket a Maláta utcába. Még egyszer megmutatom a linket: http://www.wolfcsoport.hu , itt voltunk.
Amikor megérkeztünk, természetesen szinte vigyázz-állásban fogadtak, rögtön érezni lehetett, hogy nagyon vártak, és azonnal úgy éreztük magunkat, mintha világéltünkben polgárőrök között éltünk volna. Orosz Tibor parancsnok úr olyan örömöt okozott nekünk, felnőtteknek! Itt érezhették először a tanárok magukat V.I.P. vendégeknek! Ugyanis csak a felnőttek láthatták a "központi agyat", azt a helyiséget, ahol az irányítás, a kapcsolattartás történik. A szoba azért is volt érdekes, mert Orosz Tibor egy tündéri, mini, retro buszmegállót készített, saját kezüleg, a 17 - es busz emlékének tisztelegve. Ahogy belépünk, ez ötlik szembe, úgyhogy le is fényképeztem. De ő nem csak kis makettet tud gyártani, hanem tűzoltóautót is képes építeni. Méghozzá működőt! Ugyanis azt a tűzoltóautót láttuk, amit ő épített, és amit munka közben használnak. Mindenki felpróbálhatta a védőfelszerelést, és a bácsik annyira figyeltek arra, hogy mindenki sorra kerüljön, mindenkiről készüljön fénykép, hogy tényleg senki nem maradt -le, illetve -ki a buliból. Ki voltak készítve kis fáklyák, amiket mindenkinek, egyenként el kellett oltani, készülékkel, amelyből vizet spricceltünk. Amikor már a város összes fáklyája elaludt, átmentünk az udvar másik végébe, és kipróbálhattuk, milyen munka is a gátépítés. Zsákokba homokot kellett tölteni, és szakszerűen elérni a magasságot (a lefektetett zsákokkal). A dolog szépsége abban rejlett, hogy amikor elfogyott a zsák, ki kellett szórni a homokot, és kezdődött előről. Talán egy kívülről érkezett olvasó azt gondolná, micsoda monoton, értelmetlen, "gyermekkínzó" feladat, de mi, akik ott voltunk (és szerencsére a képeken is látszik), tudjuk, hogy volt, aki 3-4 kört is ment, és úg ykellett leállítani egy lelkes, 4-5 fős csapatot.
Majd egy rögtönzött kvízzel zártuk a programot, ahol a polgárőr bácsik arra voltak kíváncsiak, hogy mit jegyeztetek meg a délelőtt folyamán, és milyen más ismeretetek van. Sok szép, okos dolgot mondtatok, csak volt egy pillanat, amikor kicsit megfagyott a levegő (ami épp aktuális volt, mert már nagyon kánikulába csapott a hőmérséklet). Szóba kerültek a segélyhívó számok. Tudni kellett volna, mi a tűzoltók, a rendőrség és a mentők száma. Jaj, nagyon izgultunk Kata nénivel, hiszen ez is olyan ismeret, amit két éve, bizonyos időközönként igyekszünk megtanítani, vagyis tanítjuk, csak kérdés, mi marad meg. Az a hírem van, hogy Dani tudta egyedül mind a hármat biztonsággal, úgyhogy a mai aranyköpést magamnak kisajátítottam. Így hangzott:
Miután Dani segítségével elsoroltuk a segélykérő számokat, megkérdeztem:
- Tudjátok, mire kell figyelni, ha bajba kerültök? - csend volt a válasz, mert mindenki érezte, hogy tudni kellett volna a telefonszámokat. Én megadtam a választ a kérdésemre.
- Hogy Dani ott legyen veletek, mert ő tud majd telefonálni.
Búcsúzóul Orosz úr egy cd-n átadta a képeket, amiket ők készítettek a látogatásunkról, amivel aztán teljesen levett a lábunkról minket, mert ahogy visszaértünk a suliba, meg is tudtuk nézni őket. (Ez volt az első mappa, amit a látogatásról küldtem.)
Nagyon jól éreztük magunkat, és nagy-nagy köszönet a Wolfnak, még egyszer!
5. nap: Pizza a kulisszák mögött
Látogatás a Don Pepe-ben
Elérkezett
az utolsó nap, amit - érthető módon -
gyermekszervezetetek nagyon várt, hiszen a pizzát
mindenki szereti. "Donna Pepe", azaz Andy jött
értünk,
hiszen neki köszönhetjük ennek a programnak
a
megvalósítását.
És persze Juditnak,
aki az étterem főnökasszonya, és szereti
a
gyerekeket, szereti Andyt, és így nagyon
bőséges
vendéglátásban volt
részünk,
amiért rendkívül
hálásak vagyunk.
Már az objektum megközelítése sem volt hétköznapi, mert hátul, a művészbejárón mentünk be, pizzafutárok között, akik jókedvűen üdvözöltek minket, és persze nem zárkóztak el a megszokott viccelődéstől, úgyhogy a felnőtteknek is megvolt a "műsor". Megismertük a fő-fő-főséfet, a szakácsokat, diszpécsereket, pincéreket. Láttuk a hűtőt, a raktárat, a konyhában a pályákat, amik valóban úgy helyezkednek el (a pultok), mint a pályák. Szóval én láttam a lelki szemeim előtt egy vörös salakon, fehér krétával berajzolt pályákon futóversenyt rendező rántott húsokat, salátákat, pizzákat, amiknek a szakácsok, kézilányok drukkolnak a pálya szélén. Az igazság persze az, hogy a szakácsok versenyznek, de az idővel. Ide kapcsolódik a mai aranyköpés, amit a Gyerekszájakhoz elhelyeztem.
Láttuk a kemencét, ami nem búbos, hanem láncos, és rengeteg pizza elfér benne, amik szépen forognak, körbe-körbe utazva sülnek.
Hosszú asztalhoz ültünk, ami meg volt terítve nekünk, és nagyon jól eső érzés volt, hogy ennyire vártak, ilyen pazar ellátásban ven részünk. Nemsokára három családi (50 cm-es) pizza érkezett, szalámis, és sonkás-kukoricás, fa tányéron, ami szintén fél méter átmérőjű, és gyakorlatilag a légtelenítést értük el a gyomrunkban, mert folyamatosan kaptuk a pizza szeleteket. Finom, 100%-os gyümölcslé, nagyon figyelmes, gyors kiszolgálás, és sok-sok nevetés. Búcsúóul, mintha még lehetett volna cukrozni a mézet: ajándékot is kaptunk; hűtőmágnest és színezőket.
Hazafelé finom fagyit ettünk az Örsön (Kedves Botond! Már teljesítettem is az első adagot!:)))
Hát, nagyon úri program volt!
A képekkel pedig az a helyzet, hogy nagy előnyt szereztem azzal, hogy elküldtem mindenkinek a fényképeket, így csak néhány illusztráció fog megjelenni itt, a galériában. Mindenkinek nagyon köszönöm a hetet. Kollégáimnak a segítséget, a szülőknek a támogatást, nektek az együttműködést és a helyszíneknek a programokat!
Már az objektum megközelítése sem volt hétköznapi, mert hátul, a művészbejárón mentünk be, pizzafutárok között, akik jókedvűen üdvözöltek minket, és persze nem zárkóztak el a megszokott viccelődéstől, úgyhogy a felnőtteknek is megvolt a "műsor". Megismertük a fő-fő-főséfet, a szakácsokat, diszpécsereket, pincéreket. Láttuk a hűtőt, a raktárat, a konyhában a pályákat, amik valóban úgy helyezkednek el (a pultok), mint a pályák. Szóval én láttam a lelki szemeim előtt egy vörös salakon, fehér krétával berajzolt pályákon futóversenyt rendező rántott húsokat, salátákat, pizzákat, amiknek a szakácsok, kézilányok drukkolnak a pálya szélén. Az igazság persze az, hogy a szakácsok versenyznek, de az idővel. Ide kapcsolódik a mai aranyköpés, amit a Gyerekszájakhoz elhelyeztem.
Láttuk a kemencét, ami nem búbos, hanem láncos, és rengeteg pizza elfér benne, amik szépen forognak, körbe-körbe utazva sülnek.
Hosszú asztalhoz ültünk, ami meg volt terítve nekünk, és nagyon jól eső érzés volt, hogy ennyire vártak, ilyen pazar ellátásban ven részünk. Nemsokára három családi (50 cm-es) pizza érkezett, szalámis, és sonkás-kukoricás, fa tányéron, ami szintén fél méter átmérőjű, és gyakorlatilag a légtelenítést értük el a gyomrunkban, mert folyamatosan kaptuk a pizza szeleteket. Finom, 100%-os gyümölcslé, nagyon figyelmes, gyors kiszolgálás, és sok-sok nevetés. Búcsúóul, mintha még lehetett volna cukrozni a mézet: ajándékot is kaptunk; hűtőmágnest és színezőket.
Hazafelé finom fagyit ettünk az Örsön (Kedves Botond! Már teljesítettem is az első adagot!:)))
Hát, nagyon úri program volt!
A képekkel pedig az a helyzet, hogy nagy előnyt szereztem azzal, hogy elküldtem mindenkinek a fényképeket, így csak néhány illusztráció fog megjelenni itt, a galériában. Mindenkinek nagyon köszönöm a hetet. Kollégáimnak a segítséget, a szülőknek a támogatást, nektek az együttműködést és a helyszíneknek a programokat!