 helye a gerincbetegségek diagnosztikájában |
típusai |
modern technikák |
A képalkotó eljárások helye a gerincbetegségek diagnosztikájában
Képalkotó eljárásoknak olyan diagnosztikai módszereket hívunk az orvostudományban, amelyek lényege, hogy a szervezet egészét vagy bizonyos részét analóg (papíralapú) vagy digitális (számítógépes) kép formájában megjelenítik, így a belső szervek szerkezetét, működését illetve betegségek jeleit láthatóvá teszik. Fontos kiemelni, hogy minden ilyen típusú vizsgálatnak megvan a helyes alkalmazási területe, illetve, hogy a képalkotó módszerekkel létrehozott kép csak orvos végzettségű, megfelelő gyakorlattal rendelkező szakember kezében diagnosztikus értékű. Csak akkor várható egy képalkotó vizsgálattól értékelhető és a páciens számára fontos eredmény, ha az adott problémára a megfelelő vizsgálatot rendelték el és helyesen feltett kérdésekre várunk választ a vizsgálat folyamán. A legtöbb képalkotó vizsgálatnak vannak/lehetnek mellékhatásai illetve a társadalombiztosítás számára jelentős költséget jelentenek, ezért a feleslegesen rendelt vizsgálatok (a rosszul feltett kérdések) mind a beteg, mind az társadalom számára hátránnyal járnak.
Mivel a gerincbetegségek esetén a csontos gerincoszlop és a kapcsolódó lágyrészstruktúrák mélyben fekvő elváltozásai okozzák a panaszokat ezért a képalkotó vizsgálatoknak kiemelt helye van a gerincbetegségek diagnosztikájában. A képalkotó módszerek nemcsak a diagnózis felállításában, hanem a terápiás beavatkozások során is fontos szereppel bírnak, illetve egyes modern fejlesztések eredményeként maguk a korábban diagnosztikus eszközök szerepelhetnek terápiás módszerként a gerincgyógyászatban. Az alábbiakban ismertetjük a gerincbetegségekkel kapcsolatban szereppel bíró képalkotó eszközöket/módszereket.
Röntgen (X-ray): a röntgen-sugarak felfedezése képalkotó tulajdonságuknak köszönhető. A felfedezőjéről, Konrad Röntgenről elnevezett nagy energiájú elektromágneses sugárzás számos technikai és tudományos újítás alapjául szolgált az utóbbi száz évben, és orvostudományi alkalmazása is túlmutat a diagnosztikus értékű röntgenfelvételek rutinszerű készítésén.
Mivel a röntgensugarakat a csontos struktúrák nyelik el legnagyobb mértékben, ezért a testrész mögé helyezett filmen a csontok fognak "legszebben" kirajzolódni, de gyakorlott szemmel különböző lágyrészek (a szív, a tüdő, a vesék stb) állapota is nagy vonalakban felmérhető egy hagyományos röntgenfelvétel segítségével. A gerinc esetében jól ábrázolódnak a csigolyák, számos betegség (oszteoporózis, spondylosis, csigolyatörés stb) diagnosztizálható hagyományos röntgenfelvétel segítségével. Éppen ezért minden gerincbeteg esetében a röntgenfelvétel a képalkotó diagnosztikai eljárás alapját, kiindulópontját képezi.
Előnye, hogy viszonylag olcsó eljárás és több irányból készíthető. Hátrány, hogy a röntgen-besugárzás sejtkárosító hatású, ezért nem szabad sokszor ismételni (a modern készülékek sugárzása alacsony, a gerincről akár 50-100 kép is készíthető egy évben káros sugárterhelés nélkül).
Intraoperatív röntgen: a gerincműtétek során szükség lehet az operált szint azonosítsásra, a fémimplantátumok helyzetének ellenőrzésére illetve az operáció fázisainak nyomonkövetésére. Erre a műtőben található, steril fóliákkal burkolt kis energiájú röntgenkészüléket, ún. képerősítőt használnak. Az eszköz működése repülőtéri átviágító berendezésekéhez hasonló és használatával számos műtéti kockázat minimálisra csökkenthető, miközben a beteg és az operáló személyzet sugárterhelése elhanyagolható mértékű.
Myelográfia: a steril körülmények között a durazsákba fecskendezett röntgenkontrasztanyag segítségével kirajolhatók a durazsákot, az idegi elemeket érinő kompressziós (összenyomatásos) jelek. A beavatkozást csak szakorvos végezheti és kórházi bentfekvést igényel a durazsákot érintő szúrás miatt.
Discográfia: a csigolyaközti porckorong elváltozásai ábrázolhatók röntgen készülékkel, a discus direkt "megfestésével". A viszgálattal az ún. discogén fájdalom is kimutatható, ami a gerinc eredetű panaszok porckorong eredetét igazolja. Csak szakorvos végezheti kórházi körülmények között.
CT (computer tomográf): a CT készülék gyakorlatilag egy speciális röntgen, amely nem függőleges, vetített képeket készít, hanem vízszintes "szeletekben" képezi le a testet, amelyet robosztus számítógépes adatfeldolgozás tesz lehetővé. Ezért láthatjuk a CT képen az adott magasságban elhelyezkedő szervek metszetét és finom struktúráját, apró eltéréseit. A CT felvételen kiválóan ábrázolódnak a csontos elemek, de az izmok, ízületek állapotának megítélésére is alkalmas, ezért a gerincgyógyászatban a csontos szűkületek felmérésére, a csigolyatörések felmérésére és egyes gerincdaganatok diagnosztikájára használható. A modern készülékek térbeli rekonstrukcióra is alkalmasak, amely a gerincgyógyászatban kiemelt jelentőséggel bír. A módszer hátránya, hogy sugárterheléssel jár (ez a modern CT-gépeknél nem jelent valós veszélyt), illetve hogy nem tartozik az olcsó vizsgálómódszerek közé. Ez utóbbi ellenére Magyarországon széles körben elérhető a vizsgálat, viszonlyag rövid várakozási időt követően.
MRI (mágneses rezonancia vizsgálat): a módszer a különböző atomok eltérő mágneses tulajdonságán alapuló kéaplkotást jelent. Segítségével kiválóan ábrázolhatók olyan szövetek, mint az idegszövet (agy, ideggyök), a liquor (agy-gerincvelő folyadék), az ízületi porc, a porckorong stb. A gerincgyógyászatban ezért elsősorban a porckorong állapotának felmérésére, a gerincvelő és az idegi elemek épségének megállapítására és a kisízületi károsodások diagnosztizálhatók. A vizsgálat további előnye, hogy nem tudunk mellékhatásról, háránya, hogy viszonylag drága módszer, de ennek ellenére szakorvosi rendelvény alapján rövid várakozási időt követően hazánkban is széles körben elérhető.
Csont-szcintigráfia: a csontok izotóp-halmozásának változásából különböző rosszindulatú betegségek (csonttumor, daganatos áttét), illetve ritka csont-anyagcsere-betegségek diagnózisára következtethetünk. Fontos képalkotó módszer olyan rosszindulatú daganttal kezelt betegek esetén, ahol a csontba való áttét képzés lehetősége nagy (emlőrák, prosztatrák).
DEXA-vizsgálat (csontsűrűség mérés): a csontsűrűség méréssel a csontok ásványianyag-tartalmát tudjuk meghatározni, alacsony energiájú röntgensugarak segtségével. Csökkent ásványi-anyag tartalom (csontritkulás) fokozott csonttörékenységgel jár és kezelést igényel. (A témáról bővebben a csontritkulás fejezetben olvashat)
Modern, innovatív vizsgálómódszerek
Az utóbbi évtizedekben a képalkotó vizsgálómódszerek folyamatos fejlesztésen estek keresztül. Egyre nagyobb felbontású, részletgazdagabb képeket kapunk a nagy értékű, modern műszerek használatával és egyre pontosabb diagnózist adhatunk a megfelelő képalkotó viszgálat indikációjával.
A pontosabb "célzás" érdekében bizonyos gerincműtétek esetén CT vezérelt sebészi megközelítés alkalmazható. A számítógépes feldolgozás lehetőségének fejlődése, új fajta ábrázolási módokat, 3-dimenziós képeket, precíz ábrázolást tesz lehetővé. Léteznek képalkotással kombinlált funkconális vizsgálatok, pl. a SpinalMouse-nak nevezett eszköz, amelynek görgőit a hát görbületein végighúzva az egyes csigolyák helyzetét és egymáshoz való mozgásukat méri és rekonstruálja.
