 a derékfájás gyakorisága |
a betegség kialakulásának háttere |
tünetek, szövődmények |
| diagnózis |
a derékfájás kezelése |
megelőzés |
A derékfájás gyakorisága
A gerinceredetű panaszok döntő többsége az ágyéki gerinc (derék) betegségeiből adódik.
Az ágyéki (lumbális) gerinc betegségeivel összekapcsolható derékfájás összetett kóreredetű, változatos megjelenési formájú és különböző súlyosságú tünetet, kórképet jelöl. A népesség 80 %-ának van az élete során különböző ideig fennálló derékfájása. Az esetek nagy részében a tünetek pár nap alatt elmúlnak, azonban a betegek 10 %-ánál 3 hónapnál hosszabb ideig fennálló, krónikus derékfájás jelentkezik. A betegség általában a 35-55 életév között jelentkezik, a fokozatosan kialakuló, egyre tartósabb fájdalom, és a gerinc funkcionális kapacitásának beszűkülése jellemzi a krónikussá váló kórképet.
A derékfájás kialakulása iskoláskorú gyermekeknél is előfordul. A gyermekek 15 százaléka részesül legalább egyszer 6-16 éves kora között orvosi kezelésben derék-, hátfájás miatt.
A derékfájás kialakulásának okait elemezve a foglalkozási faktorok és az egyéni tényezők szerepére kell rávilágítani. Az alábbi táblázatban láthatók összefoglalva azok a foglalkozási faktorok, amelyek a derékfájás kialakulásának kockázatát növelik:
|
A derékfájás kialakulásának kockázatát növelő faktorok
A betegség kialakulásának háttere - az instabil mozgásszegmentum
 |
|---|
A gerincet alkotó csigolyák és a hozzájuk kapcsolódó lágyrészek funkcionális egységet képeznek. A funkcionális egységeket mozgásszegmentumoknak hívjuk, ez két egymás alatti csigolyát, a köztük lévő ízületet valamint a porc- és izomelemeket jelenti. A mozgásszegmentum megfelelő működésének előfeltétele a stabilitás.
Stabilitásnak azt az állapotot hívjuk, amiben a mozgásszegmentum kivitelezni képes a rá jellemző mozgásokat teljes terjedelemben, anélkül, hogy a környező (benne futó) ereket, idegeket összenyomná, valamint ellenáll a ránehezedő terhelésnek, a különböző irányú nyíró erőhatásoknak anélkül, hogy szerkezetei, vagy működésbeli károsodást szenvedne. Stabilitás esetén a gerinc mozgásai, terhelése közben nem lép fel funkciózavar, nincs fájdalom.
Az instabilitás ennek megfelelően azt az állapotot jelenti, amikor a szegmentumra ható erők következtében generálódó "túlmozgások" eredményeképpen átmeneti vagy tartós funkciónális illetve szerkezeti károsodás jön létre, ami előbb vagy utóbb maga után vonja a neurológiai funkciók károsodását és tünetek kialakulásáshoz vezet. Az instabilitás lehet átmeneti (pár napig tartó tünetek) és lehet tartós (hetekig-hónapokig tartó panaszok). Az átmeneti instabilitás hátterében általában a gerinc izomelemeinek fáradása és az ízületekre ható terhelés következményes növekedése áll, aminek következményeként gyulladásos reakció illetve fájdalom generlódik az érintett gerincszakaszon. A tartós, vagy gyakran ismétlődő tünetek olyan krónikus instabilitásra utalnak, melynek hátterében a gerincet alkotó anatómiai elemek szerkezeti károsodására utal.
Az instabilitás kezdeti szakaszában a mozgásszegmentum aktív alkotói, az izomzat - a stabilitást fokozandó - izomgörccsel reagál, ami fájdalommal jár. A fájdalom miatt a beteg "kíméli" a hátát, aminek következménye a hátizomzat gyengülése, sorvadása lesz. A meggyengült izom nem tudja fenntartani a stabilitás biztosításához szükséges "feszítettségi" állapotot. Ezt követően a mozgásszegmentum ún. passzív alkotói (csigolyák, pockorong, stb.) "próbálnak" meg kompenzálni. A fokozódó terhelés olyan degeneratív folyamatokat indít be, amik egyfelől a stabilitás kialakulását szolgálnák, azonban az idegeket, ideggyököket összenyomó helyzetben rögzítik a mozgásszegmentumot és kialakul a krónikus derékfájás kórképe.
Akut derékfájásnak hívjuk azt az esetet, amikor a tünetek hirtelen alakulnak ki és néhány napig, esetleg pár hétig tartanak. Akut derékfájása a népesség több, mint nyolcvan százalékának van élete során. A krónikus derékfájás azt az állapotot jelenti, amikor a fájdalom-tünetegyüttes három hónapnál tovább áll fenn. A krónikus derékfájásra folyamatosan suúlyosbodó panaszok és a tünetek fellángolása, illetve a krónikus fájdalomszindróma kialakulása jellemzőek.
Elkülöníthetünk helyi fájdalmat (lumbagó), amelyet leggyakrabban az izomok görcsös feszülése és a kisízületek gyulladása okoz. Ezek a fájdalmak a gerinc középső vagy oldalsó részein jelentkeznek, gyakran nyomásérzékeny, görcsös izomzat mellett. Kisugárzó fájdalomról (isiász) beszélünk, ha a gerinc területéről kiindulva a tünet az egyik, vagy mindkét alsó végtagot érinti. Az alsó végtag érzészavara, zsibbadása; a gerinccsatornából kilépő ideggyök összenyomatásának korai jele lehet. Az alsó végtag izmainak gyengülése, sorvadása legtöbbször a járástávolság beszűkülésében mutatkozik meg, de súlyos esetben a beteget otthoni teendőinek elvégzésében is megakadályozhatja. Az alsó végatgi reflexek gyengülése részletes neurológiai vizsgálattal állaptható meg. Vegetatív zavarok is előfordulhanak, mint vizelettartási problémák, szexuális zavarok. A pszichés tünetek (alvászavar, depresszió) és az életvezetési nehézségek szintén a derékfájás velejárói lehetnek.
Az ipari társadalmakban egyre többen szorulnak tartós orvosi kezelésre a krónikus derékfájással járó panaszok és a következményesen kialakuló krónikus fájdalomszindróma miatt. A krónikus fájdalomszindróma összetett kórkép, meghatározó pszichés összetevőkkel. A krónikus fájdalomban szenvedők mindennapi élete leszűkül, társas kapcsolatai elsorvadnak. A betegség gyógyítása összetett feladat, több szakterület képviselőinek (gerincgyógyász, gerincsebész, rheumatológus, pszichiáter, stb) együttműködésével lehetséges.
A deréktáji panaszok kivizsgálása a háziorvos, a rheumatológus, a neurológus, az ortopédsebész, a gerincgyógyász feladata. A betegség gyakorisága miatt a legtöbb esetben először a háziorvos illetve az orvosi ügyelet találkozik az akut derékfájással. Krónikus vagy visszatérő panaszok esetén indokolt a részletes szakorvosi kivizsgálás (a megfelelő járóbeteg szakrendelés háziorvosi beutalóval látogatható). A teljes kivizsgálás a szakszerű fizikális vizsgálaton felül, a képalkotó diagnosztikai eszközöket (röntgen, CT, MRI), invazív diagnosztikai lehetőségeket (myelográfia, discográfia) és pszichés kivizsgálást jelent az orvosi indikációanak megfelelően.
A diagnosztikáról többet olvashat a fenti 'korszerű diagnosztika' menüpont alatt és a gerinciskolában.
Gyógyszeres kezelés: Akut derékfájás esetén 2-3 nap ágynyugalom és fokozatos terhelés javasolt. Az ennél hosszabb inakivitás az izmok erőnlétét rohamosan rontja és így a betegséget kialakító tényezők rosszabbodnak. A fájdalmak csillapítására lépcsőzetes módszert alkalmazhatunk. Recept nélkül is kapható álltalános gyulladás- és fájdalomcsillapító gyógszerek enyhe panaszok esetén kielégítő eredményt adhatnak. A gyógyszereket tapasz és kenőcs formájában lokálisan is alkalmazhatjuk. Injekciós fájdalomcsillapító-, izomlazító kezelésre lehet szükség az akut derkfájás első napjaiban, illetve tartós kombinált (izomlazító + közepesen erős fájdalomcsillapító) kúrát írhat elő a kezelőorvos. Krónikus fájdalmak esetén erős fájdalomcsillapító gyógszerek alkalmazására, infúziós kezelésre is szükség lehet, ezeket mellékhatásaik és a hozzászokás veszélye miatt azonban csak rövid ideig, ellenőrzött körülmények között alkalmazhatja a szakorvos.
Műtéti kezelés: Képzett szakorvos kezében az. ún gerinc-injekció - azaz a steril körülmények között a gerinc kisízületeihez illetve a kilépő ideggyökhöz adott érzéstelenítő injekció vagy injekció - hatékony eszköz a panaszok megszűntetésére. A gerincbetegségek műtéti kezelése összetett szakterület, a rövid, bőrön át végezhető beavatkozásoktól, a több órás, nagy feltárást igénylő operációkig. Nemzetközi tapasztalat, hogy a gerincműtétek illetve a több pilléren nyugvó, komplex terápia leghatékonyabban, legjobb eredménnyel az ún. centrum-jellegű intzményekben valósul meg.
Aternatív terápiák: gyógyfürdő, gyógymasszázs, gerinctorna, pszichés támogatás, stb.Olvasson részletesebben a gerincbetegségek kezeléséről a 'terápiás módszerek' menüpont alatt és a gerinciskolában!
A derékfájás kialakulásának megelőzése
Gerincünk egészségének megőrzése szempontjából legfontosabb volna az instabilitás kialakulásának megelőzése. Sajnos az ülő életmód, az egészségtelen munkakörülmények, a kevés sport, az elhízás egyéb egészségkárosító hatásuk mellett a gerincbetegségek kialakulásához is nagyban hozzájárulnak. A dohányzás bizonyítottan hozzájárul a gerincet alkotó struktúrák károsodásához.
A megelőzés elemei: a helyes testtartás, ülés elsajátítása, gerincbarát munkahelyek kaialkítása - gondolva már az iskolás korra is!, gerincerősítő gyakorlatok elsajátítása és végzése, rendszeres és egészséges sporttevékenység, elhízás kerülése, gerinkímélő mozgásformák (emelés, cippekedés) elsajátítása és alkalmazása a mindennapi tevékenységek során,
A megelőzésről bővebben olvashat a fenti menüpontra kattintva, a médiatárban pedig gerinctorna gyakorlatokat talál!
