 a műtéti kezelések indikációja |
a gerinc-operációk típusai |
| kockázatok és szövődmények |
felkészülés a gerincműtétre |
A gerinc műtéti terápiájának indikációja
Számos esetben a panaszokkal járó gerincbetegséget nem tudjuk kielégítő eredménnyel kezelni konzervatív úton - gyógyszeres kezelés, fizikoterápia, torna stb. Általánosságban elmondhtjuk, hogy abban az esetben, ha a tüneteket okozó struktúrális elváltozás (sérv, csontos szűkület stb) egyértelműen azonosítható és a konzervatív terápiás eszközök nem vezettek eredményre, műtéti terápiás beavatkozás indokolt. Az operáció sürgősségét, halaszthatóságát a tünetek szabják meg. Relatív indikációt - tehát tervezett, halasztható műtéti beavatkozást - jelentnek a fájdalommal, érzészavarral járó degeneratív gerincbetegségek. Az izombénulás kialakulása abszolút indikációt, sürgős műtéti beavatkozást jelent, ugyanis ha az izombénulást követő 24-48 órán belül nem történik meg az idegelemek felszabadítását célzó műtéti beavatkozás, az idegek végleges, maradandó károsodást szenvednek és az esély a mozgás helyreállítására az adott izomcsoportban nagyon csekély. A traumás gerincsérülések műtéti ellátása legtöbbször szintén a sürgős kategóriába esik, azonban a legfontosabb, hogy a szakszerű elsősegélyt (stabil fektetés, gerincágy, nyakmerevítő) követően a végleges operatív ellátás magas színvonalú intézményben, gyakorlott sebész által történjen. Speciális indikációs területet jelent a gerincferdülés (scoliosis) és a gerinctumoros estek műtéti ellátása (l. az adott kórkép leírásánál).
Műtéti típusok a gerincen
A degeneratív kórképek kezelésében alapvetően el kell különítenünk a kisebb beavatkozással járó beavatkozásokat, a nagyobb, fémimplantátumok beültetésével járó stabilizációs műtétektől. Nem csak műtét-technikailag és műtéti megterhelést tekintve, de népegészségügyi/társadalmi szempontból is elkülönül a két csoport. Mivel a beültetésre kerülő fémimplantátumok magas költséget jelentenek, így a társadalom biztosítás által finanszírozott egészségügyi ellátás keretein belül az ilyen típusú gerincműtétekre több éves várólisták is lehetnek az szakintézményekben. A gerincsebészetre általánosságban elmondható, hogy az egyik leggyorsabban fejlődő sebészeti szakma, évről-évre új módszerek, új implantátumok kerülnek bevezetésre, egyre szélesebb indikációs területet lefedve.
Dekompressziós műtétek: a degeneratív elváltozások (porckorongsérv, csontos szűkület) a gerinccsatornából kilépő idegelemekre gyakorolnak mechanikai nyomást (kompresszió), így fájdalmat, érzés- és mozgászavart okozva. A dekompresziós beavatkozások elspdleges célja az idegelemek felszabadítása. Ez porckorongsérv esetén a kitüremkedett porckorongállomány eltávolítását jelenti, de a csontos kinövések leszedése és a gerinccsatorna dimenzióinak (kaliberének) tágítása is dekompressziós technika. Szigorú kritériumok alapján válogatott esetekben a beavatkozás történhet bőrön át apró metszésekből (minimál invazív technikák). Amennyiben a struktúrális elváltozás egy szegmentumot érint és nem súlyos mértékű a degeneráció, a műtétet microdekompressziónak nevezzük, és a műtéti terület egy 5-7 cm-es hosszanti háti metszés alatt lesz. Kiterjedtebb patológiák kezelése gyakran több órás, bonyolult lépésekből álló dekompressziót igényel.
Stabilizációs műtétek: minden műtéti beavatkozás (egy vakbélgyulladás kezelése is) megbontja a szervezet szerkezeti egységét. A gerincműtétek esetében elkerülhetetlen a gerinc izomzatának kisebb-nagyobb mértű károsodása, és a csontos-szalagos elemeket is meg kell bontani, gyakran éppen a tünetek kezelésének céljából. Végeredményben tehát - főleg a kiterjedtebb beavatkozások esetén - a gerincen végzett műtét a gerinc biomechanikai tulajdonságainak károsodását idézi elő. A stabilitás helyreállítása céljából fémcsavarok és rudak beültetése (implantáció) történhet, illetve a csigolyák összecsontosodását célzó ún. fúziós eljárást alkalmazhatunk. A fém rögzítés legtöbbször ideiglenes stabilitást biztosít, a végső - csontos összenövés - kialakulásáig. Természetesen a csontosan rögzült gerincszakaszban a mozgások elvesznek, azonban a jó eredményű stabilizációs műtét a panaszok megszűnéséhez, az életminőség nagymértékű javulásához vezet. A fentiek alapján azonban egyértelmű, hogy a gerincműtéttől csak akkor várhatunk kielégítő eredményt, ha a műtét után aktív rehabilitációval (gerinctorna) megerősítjük a gerinc aktív alkotóelemeit
Speciális gerincműtétek: A gerincsebészet egy nagyon dinamikusan fejlődő tudományág. Több olyan közelmúltban kifejlesztett műtéti módszer is elérhető hazánkban, amelyek bizonyos kórképek válogatott eseteiben jó eredménnyel alkalmazhatók.
Lézeres technikák: Panaszokat okozó porckorong degeneráció bizonyos eseteiben a beteg porckorong állományát nagy hatásfokú lézerrel lehet kezelni. A műtétet apró bőrmetszésből végzik, ezért kis megterheléssel, 1-2 napos kórházi tartózkodással jár.
Porckorong-protézisek: A nyaki gerincszakaszon több, mint egy évtizede kerülnek beültetésre a szegmentum mozgásianak megőrzésére képes "műporckorongok", porckorongprotézisek - a magyarországi centrumokban is meggyőző eredménnyel. Az ágyéki porckorong-protézisekkel kevesebb adat áll rendelkezésre, de nagyon intenzív kutató-fejlesztő tevékenység folyik ebben az irányban.
Dinamikus stabilizáció: Új típusú implantátumokat fejlesztettek abból a célból, hogy a dekompresziós műtéttel biomechanikilag meggyengített gerincszakaszt úgy stabilizájuk, hogy mozgásait teljesen nem korlátozzuk.
Kompressziós csigolyatörések kezelése: A főleg csontritkulás okozta csigolyaösszeroppanások műtéti kezelésére fejlesztették ki a vertebroplasztika és a kyphoplasztika eljáráskat. A két módszer lényege, hogy apró bőrmetszéseket ejtve, az összeroppant csigolyákat csontcementtel töltik fel, így fájdalomcsillapítást és szekunder stabilitást elérve. A műtét kis megterheléssel jár, ezért idős koroszályon is végezhető és a legtöbb esetben látványos eredménnyel jár.
Scoliosis műtétek: A gerincferdülés műtéti terápiája majdnem minden esetben nagy megterheléssel járó, techikailag nehéz operációt jelent, sokszor azonban elkerülhetetlen a gerincferdülés és az életkilátások romlásának megállítása érdekében. A gerinc görbületeinek "kiegyenesítése" lépésről-lépésre, csigolyáról-csigolyára történik, jelentős mennyiségű fémimplantátum beültetése mellett.
Gerincdaganatok műtéti kezelése: A sebészi technikák fejlődése következtében lehetővé vált a gerincoszlop elsődleges és áttétes daganatos elváltozásainak műtéti kezelése. A beavatkozás - a betegség természetéből adódóan - sokszor nem gyógyító jellegű, hanem úgynevezett palliatív műtét, amely a fájdalomcsillapítást, illetve az idegi elemek és így az élettani funkciók megőrzését, tehát összeségében az életminőség javítását tűzi ki célul.
