 a csontritkulás mechanizmusa |
az oszteoporózis diagnózisa |
| a csontvesztés jelei, következményei |
a csontritkulás megelőzése és kezelése |
A csontritkulás kialakulása, a csontvesztés mechanizmusa
A csontritkulás (oszteoporózis) népbetegség. Az 50 év feletti nők 25-35%-a és minden nyolcadik idős férfi olyan mértékű csontitkulásban szenved, hogy az eléri a betegség szintjét, így panaszokat okozhat és a szövődmények kialakulásának fokozott kockázatával jár. A csontritkulás alattomosan, panaszmentesen alakul ki, az esetek jelentős részében csak a gyakori, kis erőbehatásra történő, súlyos csonttörések hívják fel a betegségre a figyelmet.
Kik a veszélyeztettek és miért?
Az oszteoporózis fokozott csontvesztést jelent, amely a csontszövet felépítésében résztvevő a szervetlen és a szerves vegyületek mennyiségének menyiségének csökkenését takarja. A csont mennyiségének és minőségének csökkenése a csont teherviselő képességének romlását, törékenységének növekedését eredményezi. A szervezet csontjainak egészségét számos tényező befolyásolja: a testmozgás, a testsúly, az egyéb betegségek, gyógyszerek, az életkor és a hormonális tényezők a legfontosabbak.
Az életkor előrehaladtával az egész szervezetben megfigyelhető öregedési (involúciós) folyamat a csont minőségében is változást okoz. A hölgyek esetében külön rizikófaktorként említhető a menstruációs ciklus elmaradása, a változó kor (klimax vagy menopausa), amely a hormonháztartás jelentős változásával jár. A fentiek miatt a csontritkulás jelentős részben középkorú illetve idős nők betegsége, ezt hívjuk posztmenopauzás (tehát klimaxot követő) oszteoporózisnak. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a társadalom öregedésével egyre gyakoribb - a férfiakat is érintő - involúciós (tehát időskori) oszteoporózis. A csontritkulás két fő fajtája mellett előfordul hosszú szteroid (hormon) terápia mellékhatásaként, vagy összetett hormon (endokrín) betegség tüneteként jelentkező, illetve például tartós ágyhozkötött állapot (nagy műtét, senyvesztő betegség) következményeként kialakuló másodlagos (szekunder) oszteoporózis.
A csontvesztés jelei, a csontritkulás következményei
 |
A háti görbület fokozódása csontritkulás következtében |
Az oszteoporózis tünetszegény, alattomos betegség. Sokszor súlyos csontvesztés mellett is panaszmentes a beteg, miközben a szövődmények kockázata - a kezelés elmaradásával - drasztikusan nő. A csontritkulás nem specifikus tünetei lehetnek a derék- és hátfájdalom, csípőtáji panaszok, magasságcsökkenés, a háti görbület fokozódása (hyperkyphosis), az esetek jelentős részében azonban az első rendellenes (patológiás) csonttörés hívja fel a lappangó betegségre a figyelmet.
A porotikus (ritkult) csont könnyen törik! Tipikus oszteoporotikus töréseknek számítanak a kis erőhatásra (egyszeri elesés, támaszkodás, stb) bekövetkező csípőtáji-, csukló- és csigolyatörések. A csontritkulásra jellemző - gyakran éjszaka bekövetkező - csigolytörést: kompressziós (összenyomatásos) csigolyatörésnek hívjuk, amely gyakran enyhe panaszokkal jár, ezért a páciens nem fordul orvoshoz, súlyos esetben azonban ideg- és gerincvelőkárosodást, bénulást és nagy fájdalmakat okozhat. A másik gyakori és veszélyes csontritkulásra jellemző törésfajta a combnyak törés, amely a csípőtáji csonttörések köznapi megjelölése. Természetesen a törött csont fájdalmas, és funkciócsökkenéhez (járásképtelenség, ritkán bénulás, végtagzsibbadás, stb) vezet, általában sürgős műtéti vagy konzervatív terápiás beavatkozást igényel, a fő veszélyt azonban a csonttörésből fakadó szövődmények jelentik. Porotikus csípőtáji törést követően száz betegből tizenöt 1 éven belül meghal. Kevésbé veszélyes, de nagyon gyakori a csuklótörés, amely súlyos porózisban szenvedő egyénnél egy baráti kézfogás miatt is bekövetkezhet.
Az oszteoporózis diagnosztikája
A fokozott csontvesztést képalkotó vizsgálattal ún. DEXA készülékkel (denzitometria vagy csontsűrűség mérés) lehet diagnosztizálni. A DEXA készülék kis energiájú röntgen sugár segítségével méri fel a csontok állapotát. A mérést tipikusan az ágyéki gerincen és a combnyakon végzik el. Lehetőség van alkar mérésre is, illetve ultrahang alapú csontmérésre, a diagnosztika és a gyógyszerfelírás alapkritériuma azonban máig a hagyományos denzitometria-vizsgálat maradt.
A DEXA vizsgálat eredményei közül a legfontosabb az ún. T-score, amely -2,5 alatt csontritkulást, -2,5 és -1 között csökkent csontmennyiséget és -1 felett egészséges csontot mutat.
A csontsűrűség-mérést kiegészíthetik laborvizsgálatok (kalcium, D-vitamin szint, stb), illetve hagyományos röntgen-felvétel, melyen a tünetmentes csigolyaösszeroppanások is ábrázolódnak.
A csontritkulás szűrésére hazánkban is rendelkezésre állnak a fejlett diagnosztikai eszközök. A társadalombiztosítási szabályok évről-évre változnak - sokszor a szakmai kívánalmaknakkal nem teljesen összhangban - de tudni érdemes, hogy az oszteoporózis-diagnosztika a privát egészségügyi szektor keretein belül bárki számára hozzáférhető.
A csontritkulás megelőzése és kezelése
A csontvesztésből eredő szövődmények elkerülésének optimális módja, ha egészséges csontokkal rendelkezünk. Mivel a csontépítés folyamata a 25. életév körül befelyeződik, gyermekkorban és fiatal felnőttkorban kiemelten fontos a csontok építését és így nagyobb csonttömeg elérését segítő életmód. Ennek elemei a testmozgás (a sok ülés, ágyhozkötöttség rohamosan "fogyasztja" a csontot), a kalcium-dús étrend és a megfelelő D-vitamin ellátottság.
Kalcium gazdag táplálékok
|
Természetes D-vitamin források
|
A hagyományos magyar étkezési szokások - de méginkább az ipari, gyorsétkezés - nem biztosítják a megfelelő kalcium és D-vitamin ellátottságot. A D-vitamin szükséglet alapvetően fedezhető lenne elegendő napozással (a D-vitamin a bőrben napfény hatására fejlődik), de főleg a téli hónapokban a lakosság nagyrésze D-vitamin hiányban szenved. Az idősek - a kevés testmozgás és a lakásbazárt életmód miatt - illetve a gyerekek és a szoptatós anyák - a fokozott szükséglet miatt - kiemelten veszélyeztettek a D-vitamin hiány szempontjából. A legújabb kutatások alapján a D-vitaminnak más - nem a csontépítéssel összefüggő - előnyös hatásai is bizonyíthatóak, úgymint daganatellenes hatás, izomerőre, egyensúlyra, immunrendszerre gyakorolt pozitív hatás stb.
A kialakult csontritkulás kezelésében legfontosabb teendőnk a további csontvesztés fékezése és a törések elkerülése. A csontvesztést gátló és a csontépítést segítő modern - kevés mellékhatással bíró - gyógyszerkészítmények felírására megfelelő szakorvos jogosult. A kalcium és D-vitamin pótlás ezekben az esetekben is kiemelten fontos, tehát a gyógyszeres terápia is több lábon áll.
A csonttörés megelőzése érdekében nagyon fontos a lakóhely akadálymentesítése, Csúszásgátló gumiszőnyeg a fürdőszobába, jól elhelyezett korlátok, kapaszkodók, megfelelő éjszakai világítás mind-mind minimalizálhatja az elesési kockázatot és így a törések bekövetkeztét.
A csontritkulással összefüggő törések kezelése lehet konzervatív (kompressziós csigolyatörések esetében fájdalomcsillapító terápia, fizikoterápia illetve bizonyos combnyaktöréseknél gipszkötés) és műtéti (combnyak szegezés, totál csipő protézis). Minden esetben fontos az optimális rehabilitáció, amely fokozatosan felépített mozgásterápiát jelent. A műtéti beavatkozásokat részletesebben a terápiák menüpont alatt tárgyaljuk.
