A legtöbbször csak szotyiként emlegetett napraforgómag (Helianthusannuus) Peruban és Mexikóban őshonos, és már az indiánok is termesztették. Érdekes, hogy Európába nem haszon-, hanem dísznövényként került a 16. században, és csak évszázadok múlva fedezték fel, hogy kiváló olajat lehet sajtolni belőle. Ettől kezdve főleg ezt nyerték ki a napraforgó „tányérjából”, és az önmagában fogyasztott mag még inkább háttérbe szorult.

Érdemes azonban megismerkedni a meccsek elmaradhatatlan kellékének számító szotyival is, hiszen igen gazdag forrása a telítetlen zsírsavaknak, mértékkel fogyasztva segíthet a koleszterinszint csökkentésében, és a vérnyomást is kedvezően befolyásolja. Rengeteg B1- és E-vitamin található benne, és bővelkedik ásványi anyagokban (kalcium, kálium, magnézium) is. Elég magas az energiatartalma, ezért a fogyókúrázók vigyázzanak vele! Általában natúr vagy sózott változatban juthatunk hozzá.

Napraforgómag


Tárkonyos tonhalsaláta napraforgómaggal

A pirítás nagyon jót tesz neki, csak ügyeljünk rá, hogy a szemek világos színűek maradjanak, így nem vesznek el az értékes zsírsavak. Tehetjük salátákba, levesekbe, mártásokba, pástétomokba, házi készítésű müzlikbe, sőt süteményekbe is. Húsokhoz is illik, nagyon finom ízt ad a csőben sült, rakott és töltött fogásoknak, raguknak. Ha kenyeret sütünk, semmiképpen se hagyjuk ki belőle – nemcsak a tetejére szórhatjuk, hanem a tésztába is beledagaszthatjuk.