Mitológia - A Gilgames eposzról Ninahakuddu
A Gilgames eposznak több változata is fennmaradt.
A legkorábbi kiadás az Akkád birodalom időszakára esik, i.e. II. évezred végére tehető. Az Óbabiloni korban (i.e. 2015 - i.e. 1250) dolgozták át terjedelmes eposszá.
A legkorábbi akkád nyelvű óbabiloni változat hét töredékből áll, újasszír válozata (ez a legismertebb) 12 táblás, de a Hettita és Hurrita Birodalomban is találtak Gilgames tábla töredékeket. Láthatjuk, hogy a Gilgames egész Mezopotámiában általánosan elterjedt és
rendkívül népszerű eposz volt.
Gilgames legendáját rövidebb-hosszabb sumér epikus költeményekből, kiseposzokból, - valószínűleg szóbeli elbeszélések alapján (is) - gyúrták egységes egészbe akkád nyelven.
A kiseposzok: pl. Bilgames és az Égi bika, Bilgames az Alvilágba, Bilgames, Enkidu és az Alvilág, Bilgames és a fűzfa, Bilgames halála.
Gilgames alakja és tettei mögött ott húzódik Bilgames mitikus alakja.
Gilgames neve szerepel a Királylistán, Uruk királya volt, valóban sumér dinasztiából származott, amennyiben valóban a Királylista szerinti i.e. 2600 körül uralkodott. i.e. II. évezred elejéről maradt fenn egy királyfelirat, mely az uruki falat Gilgames alkotásának mondja. Ami persze nem igaz, a királyfeliratok szokásos túlzásának kell tartani, a Gilgames eposzból már a legelején világosan kiderül, hogy Uruk falait nem Gilgames építette, de javította és nyilvánvalóan épített is hozzá.
Mindössze az a kérdés, hogy a Királylistában említett Gilgames valóban az ott megadott időben uralkodott-e?
Az etcsl-en a Királylistában Gilgamesh néven szerepel. A név eredeti sumér formája Bil-ga-meš. Az akkád szövegek írják Gilgamesnek. Mindezek az ellentmondások homályossá teszik Bil-ga-mes valódi történelmi korát.
Ha Gilgames király eredeti sumér formája Bil-ga-mes, miért nem sumér nevén szerepel a királylistán?
Bil-ga-mes király alakját élővé tette széles körben elterjedt legendája. Mi oka volt a másolónak megváltoztatni a valóban ott szereplő Bil-ga-mes nevet Gilgames-re? Tényleges sumér korról i.e. 2500-ig beszélhetünk, az akkád hódításokig. Az utána létező Sumér Reneszánsz kora már erősen kevert kultúra volt. És tudjuk, hogy Akkád mindent megtett, hogy elmossa a határokat Sumér és Akkád között.
Ha Bil-ga-mes valóban sumér dinasztiából származott uruki király volt, a királylistán Bil-ga-mes néven kellene szerepelnie. De nem így szerepel. Ebből két dolog következhet.
Az első lehetőség, hogy Bil-ga-mes egy névváltozata a Gilgamesnek, de ezt nyomban el is vethetjük, mert a Bilgames táblatöredékek jóval régebbiek mint a Gilgames.
És így csak egy lehetőség maradt. A megtalált királylistát az óbabiloni korban másolták, i.e. 1800 táján. Gilgames neve direkt, előre megfontolt szándékkal került a királylistára, miután akkor már létezett az egységes, akkád nyelvű Gilgames eposz. De cseppet sem bizonyos, hogy valóban Bilgames valódi idejének helyére került a neve! Elképzelhető, hogy Bilgames nevét átírták, esetleg kihagyták, és egy jóval későbbi, de az akkád térhódáshoz közelebb eső időszakhoz írták be Gilgames nevét. Ezzel a gesztussal az lehetett a célja az amorita-akkád dinasztiának, hogy idők múlva Sumér és azok királyainak folytatólagos leszármazottjának tekintsék őket. Rövidebb-hosszabb betoldott szövegrészletek sumér szövegekbe más egyéb irodalmi alkotásokban is nyomonkövethetők. Ők beakartak szivárogni Enki teremtényeinek körébe, ők akartak lenni Sumér népének leszármazottai. Az akkádok majd a későbbi hódítók viselkedéséből éppen az tűnik ki, ami: csak egy kiválasztott nép volt közel-keleten, és ők a sumérok voltak! Hogy pontosan mivel is járt Nemesföld lakóinak lenni, ma még csak homályosan látható, de az akkori időkben sokkal többet ért "sumérrá válni", mintsem győzelmi feliratokban hirdetni, hogy ők győzték le Sumért. Persze, aztán jöttek az asszírok, ők már klasszikus hódítóként viselkedtek a vidéken (-közben Sumér fénykora óta több ezer éve telt el-), de addigra Nemesföld a távoli idők homályába veszett, és közben a kiválasztottság koronáját a lineáris történelemszemlélet jegyében a fejükre tették a sémi törzsek.
Bil-ga-mes
A mes, mèš szó jelentése fiatal férfi, fiú, herceg, király, bátor.
A „bil” szó jelentése, tűzzel, meleggel, fénnyel kapcsolatos, úgy mint éget, elég, megéget, ég, világít, meleg, fénylik stb.
A „ga” szó jelentése: cipel, hord, hordoz, tart, hoz, tej vagy éppen raktárház.
E jelentések alapján és Bil-ga-mes legendájának alapján találónak érzem a Bil-ga-mes jelentését "Fényhordozó ifjú / herceg", vagy "Tűzhordozó ifjú / herceg", "Tűzhozó", esetleg "Világosság hordozó ifjú" vagy "Bátor Fényhordozó"-nak (stb.) fordítani.
Így végső alakként "Fényhozó ifjú", rövidebben "Fényhozó" a Bilgames - név eredeti jelentése. A kereső, kutató, kalandozó ember elnevezésére a "Fényhozó" név jóval később feltűnik a görög kultúrában Odüsszeusz alakjában is, az Ő nevének jelentése szintén Fényhozót jelent. És ha már Fényhozó, nem feledkezhetünk meg a keresztény kultúrában a gonoszt megtestesítő Luciferről sem.
Bilgames - a Fényhozó eredeti neve és tette nyilvánul meg Lucifer legendájába.
Bilgames, volt az, aki elhozta az isteni hatalmat, ( etcsl Segment F 1-22 ) ami a ragyogásban/fényben nyilvánul meg ("me") az Országnak, és végül az Alvilág kormányzójának tette meg Enki. Ezért tartom a név eredeti jelentését inkább Fényhozónak, mint Tűzhozónak.
Ez a történet szolgáltathatta a későbbi alapot Lucifer legendájához.
A Gis, giš, gís, ğìš szavak = erdő, fa, jogar, penisz, a legfőbb harcos, a hadsereg vezetője, király, hős jelentéseket hordoz.
Lehetséges, hogy az akkádok már csak Tűzhozó jelentésben ismerték a Bilgames nevet, eredeti jelentése az idők homályába veszett.
Az is lehet, hogy a Gilgames név egyszerű szójáték eredménye lett.
Egy lehetőség: az akkádok számára az elvontabb jelentést hordozó Bilgames név Gilgames lett, a Fahozó, mert számukra elképzelhető formában már egyszerűen Gis lett, Az Aki A Fát Elhozta a hegyekből. Ez kézzelfogható valóság volt, a cédrusfát messzi vidékről "importálták", ellentétbe a "me" elhozásával, ami emberileg elképzelhetetlen valóság. Másrészt a fa ég, és világít is, tehát fényt ad. Jelképesen tehát még az eredeti jelentése is megmaradt a névnek. Vagy éppen a fa lehozatala hegyekből példázza a "me" elhozásának folyamatát, vagy valami módon a "me" elhozatalának jelképe. Nem zárható ki, hogy a fa utánzatú(?) (-vagy kígyómintázatú(?) - a kérdés egy önálló téma, amin érdemes elgondolkodni-) falépítészet is erre a legendára utal, vagyis észvesztően fontos momentum a sumér mitológiában a Bilgames-Gilgames eposzok világa. (lásd Prométeusz legendája, ami lehetséges, a Fényhozó egy nagyon leegyszerűsödött görög legendája)
Az akkád szövegekben gyakran csak egyszerűen az isteni determinatívummal, „Gis, Gibil, Ga.mes" jelekkel írják. Ez a jelcsoport Gil-nek olvasandó, ha csak önmagában áll. Óbabiloni szövegekben gyakran csak az isten determinatívumot és a Gis jelet írják.
A Gilgames eposz szerint: "Kétharmadrész belőle isten, egyharmadrész belőle ember". Ez az arány egyedülálló az isten-ember mítoszokban. De mit is jelent ez az arány a gyakorlatban?
A felmenők száma mindig 4-el osztható. Generációnként duplázódik a számuk. A négy soha nem osztható hárommal, így egész számot nem kapunk. Példaként vegyük a dédszülők generációját. A 8 dédszülőből elvileg ~ 2.6 személy kevert volt, ~ 5.4 volt tisztán isteni származású. De valójában a belső arányokat lehetetlen részletek híján meghatározni. Lehet négyből egy kevert vérvonal, de lehet mindegyik 2/3-os arányban kevert. Tehát az biztos, hogy többszörös keveredés történt, mert egyszeres keveredéssel jönne ki a fele-fele arány, a következő generációban pedig már a háromnegyed. Óvatosan kijelenthetjük, hogy az epikus költemények keletkezésének idejében legalább a nagyszülőkig ismert volt Gis származása. És mivel Gis nem volt halhatatlan, azt is leszögezhetjük, hogy az isteni vér keveredése az emberrel elég ahhoz, hogy az utód ne legyen halhatatlan.
(A többi isten-ember mítoszban is a keveredésből létrejött emberek már halandók, így valószínűleg az egyszeri isten-ember keveredés elég ahhoz, hogy az utód biztosan ne legyen halhatatlan. Ezt támasztja alá a Bibliában I. Mózes 6:4 verse is. Hatalmasok, de nem halhatatlanok.)
A Gilgames rengeteg érdekes utalást tartalmaz egy korábbi, de már Gilgames korában nagy részt ismeretlen időszakra.
Néhány részlet, mindjárt az eposz elejéről:
*A részletek Rákos Sándor fordításában megjelent Gilgames eposzból idézettek.*
(Gilgames) "A rejtett írást fölkutatta, betemetett nyomokra bukkant,
emlékek rönkjét emelé ki a hajdankor özönvizéből;"
"Tégla, rovott, ha került elibé;
Éanna templomába vitte, Istár hajlékában helyezte el"
"Fellépve az uruki falra ..... párkányait is szemlélgette, alapjait is vizsgálgatta:
vajjon égetett téglából való-é a téglafal? S vajjon a Hét Bölcs vetette-é meg alapjait?"
Ezebből kitűnik, hogy Uruk olyan régi alapítású volt, hogy már az isteni származású Gilgames sem tudta, hogy a várost az Istenek korában alapították-e vagy sem.
Még néhány további részletet ide írok az eposzból:
"Huvava bőgése özönvíz, szája tűz-katlan,
lihegése szélvész!" (Harmadik tábla)
"...Ha sikerült már megragadnod (Huvavát), tépd föl hétszeres védőburkát,
de vigyázz - ha egyet leszaggatsz, hat marad még mindig alatta!" (Negyedik tábla)
"megtekintik a cédruserdőt, ...
megszemlélik a széles útat, az egyenes futású ösvényt;
látják Irnini (Inanna névváltozata) szenthelyét; a cédrushegy kékes kupoláját." (Ötödik tábla) ;
"Most látom csak, ;
mennyire meghökkentő - ;
meghökkentő a hegy!" (Ötödik tábla /Hettita Birodalomból előkerült tábla, akkád nyelven) ;
Gilgames álma:"ledőlt a hegy, amelyen álltam, ;
ledőlt és lábaimra omlott ... ;
Rémületes fény lobogott föl ..." ;(Ötödik tábla /Hettita Birodalomból előkerült tábla, akkád nyelven)
Gilgames álma: "Nagy hegy csúcsán állottunk ketten; állottunk teljes dicsőséggel; ;
s egyszerre csak szörnyű robajjal mélybe zuhant a hegy alattunk..." ;
(Ötödik tábla újasszír változat)
Huvava: "Ki merészel földemre lépni?"
Gishez Samas: "Menj közelebb!.. Menj közelébb, amíg eléred! De házába vigyázz ne lépj be!"
"Szél támad, üvöltő, hatalmas, metsző, vágó - Huvava ellen;
északi, sas-szárnyon szálló,
orkán kerekedik, forgószél,
viharos szél, izzó-szél, hideg szél,
minden-életet-elölő szél,
támad a szelek valahánya,
mind a nyolc szél üvöltve támad:
Huvavát szembe-hátba éri,
se té- se tovalépni nem bír -
meddő harcát ekkor feladja." (Ötödik tábla, hettita töredékről)
"ha megérkezünk, ha lesujtunk, kardunk vasától föllángol s kialszik
a varázslatos fénysugárzás
és vele-hal a ragyogás is!"
Enkidu: "A varázslatos fénysugárzást
hagyjuk későbbre, úgy bolyong majd
anyavesztetten, mint a csirke,
bolyong csipogva, egymagában!
Azt mondom, hogy a fővel végezz -
tagjai úgy sem élhetik túl!"
"harmadszorra Enkidu sújtott -
Huvavát földre terítette,
Harsant a csönd, az ijedelmes,
kővé dermedett a rokonság:
atyafiuk oda - halott Huvava!
Kétszer két órányira hallik, mint jajgat-kesereg a cédrus:
Enkidu Huvava fejét mellőle ütötte a porba
s körülötte vágja ki majd a sátor-lombú erdőséget
.
Enkidu kardjának vasától az őriző feje legördült;
nem él már, akinek szavára
megremegett Hermon s Libánon
halott Huvava, haragjától nem kell félniök a hegyeknek,
halott Huvava, mostan immár
a nyugtalan szirt megnyugodhat!"
Huvavát számos őriző,
a varázslatos fénysugárzás
vigyázója követte még -;
Enkidu mind levágta őket
Ezek hétszeres halált halván -
nyolc sékel súlyú hálót és tőrt
nyolc sékel súlyú holmit vett le
barátja válláról, eképpen
könnyítve annak terhelésén."
Föllelte és megnyitotta az Anunnakik lakóhelyét is.
Majd a Gis döntögette fáknak rönkjeit ásta ki a földből.
Szóval mondá Enkidu Gisnek:
"Isten-ember, öld meg hát, a cédrust, az isten-fát!"
Az Eufrátesz szent vizéhez legörgették a cédrust,
az Eufrátesz szent vizén leúsztatták a cédrust. (Ötödik tábla, óbabiloni töredék)
A vízözön elbeszéléséből egy részlet, 11. tábla, újasszír tábla:
Mikor a hajnalfény felizzot, az ég aljáról barna felhő
kúszott föl egye magasabbra. Adad isten mennydörgött abban.
Sullat és Hanis gyors futárként száguldottak előtte, rémes
kiáltással jelezve jöttét. Irragál cölöpöket tépett,
Ninurta gátakat szakított: s az Annunakik felemelték
a pokol-sercegésű fáklyát, hogy az országot láng eméssze!
Adad dühe dübörgő hadként, mind magasabbra kúszva, rontott
a fény tornyos bástyáinak, s bármily erős falak fogadták
végül mégis az ármány győzött: - cserépként összetört az ország ...
Szerintem a fent említett "fény tornyos bástyái" ugyanaz az építmény lehet, amiről az "Enki és a világrend" c. műben olvashatunk, a 72. versben.
lásd: Galéria/Fordítások
És még ide írok egy idézetet szintén a Gilgamesből, hogyan működött a gyakorlatban a sumérok istenhite: ;
Zi'uszudra (akkádul Um-napistim) kérdezi Enkitől, aki mondja neki építsen hajót: "Uram én egyetértek azzal amit akarsz...(de) nem tudom mit mondanék... ha kérdeznék tőlem, hogy mi készül,
a vének gyülekezetében a kérdezőknek mit felelnék?" ;
Enki (akkádul Éa): "ezt mondd, ha kérdezik: Úgy látszik, Enlil megneheztelt rám, ... többé nincs maradásom a városotokban ... ha már Gazdám haragja üldöz. .... a tenger partján megtelepszem (valószínűleg Eridu, a tenger partján álló város), ott lakozom majd Éa mellett, ki uram és pártfogóm lészen!" ;
És ez meggyőző érv volt Surripak véneinek.
forrás: Komoróczy Géza, Rákos Sándor: Agyagtáblák üzenete
szerkesztette: Ninahakuddu