Kezdőlap

  • Sok szeretettel köszöntök minden ide sodródott internetes vándorlót!

    Szűcs Péter a becsületes nevem.Itt találhatod szörnyeket szülő agyam világra jött démonjait.Amennyire fel tudom idézni,már általános iskolás koromban voltak papírra vetett rímjeim,de sajnos az idők folyamán elkallódtak valamerre.Így az első alkotás amely megmaradt és publikálásra került, a 2010-es évben született.Ekkor kezdődött hát a Szűcs Péter éra a költészet kanyargós idővonalán.Kinek talán majd mosolyt,kinek talán majd könnyeket csalnak arcára írásaim.És biztos akad majd olyan is akinek közömbösséget.De ha csak egy ember akad majd,akit egy sorom is felvidít,nekem már megérte...







    A Rádói rosseb / Részlet/

    Terminator

    Amikor én még kiskölyök voltam,nem állt ilyen robosztus lábakon a média.Volt egyetlen egy magyar csatorna az "egyes"... oszt kész.Hétfőnként az is szünetelt.Akkor készült a legtöbb gyerek annak idején.A szóban forgó időszak talán 86 és 90 között történhetett.Akkoriban a nyugat hódító szele kamion söfőrök által becsempészett irtózatos minőségű VHS kazettákon,és újságokon keresztül érinthetett csak minket.Vagy,mint ez a kis történet,az erősen "havazó"de látható osztrák tévécsatorna által sugárzott hollywood-i produkció megtekintése után indult el.
    Akkor már nem a nagymamámnál éltünk,de én napi szinten rengeteg időt töltöttem ott,hisz itt nemesrádón lakott ő is,mi is.Sokszor aludtam nála,elsősorban finom főztje, rendkívül szórakoztató és jó humorú társasága miatt.Na meg aztán éjszakába nyúlóan nézhettem a nagybátyám által nősülése és elköltözése után hátrahagyott színes videoton televíziót. Azt a három csatornát ami bejött.Itt meg kell jegyeznem nem sok színes készülék volt még a faluban.Emlékszem meséltem mindig nagy buzgalommal Vitusz barátomnak,hogy az esti filmben kinek milyen színű autója volt.Át is hívtam nagy büszkén egy szombat esti tévézésre, hogy láthassa ő is milyen színesben egy film.Na és mit sugároztak azon az estén?A Moby Dick-et.Szép hosszú kétórás kalandfilm.Van benne rengeteg hajó azon a szép kék vízen meg különféle kosztümök...csak hát a film fekete fehér.Hát így nem látott szegény Vitusz egész napos várakozás után színes filmet.
    Egy szép nyári este ismét fent aludtam a mamánál néztem az osztrák 1-et,és jött a terminator.Nagymama már alszik,Petike extázisban nézi az izmos legyőzhetetlen gyilkológépet.-Nem kellett egyébként sok idő ahhoz,hogy ugyan ilyen extázisban idősebbek szekrényéből ellopott német vhs pornót nézzünk a Simon Robiék videóján de annak a fejezetnek más címet adok majd.-Végignéztem a Terminatort hát aludni sem bírtam.iszonyatosan vártam a reggelt.Biztos megvan mindenkinek az a gyerekkori érzés amikor valami hatás éri az embert és azzá akar válni.Igen én is így voltam,és eldöntöttem holnaptól terminator leszek...
    Az ósdi redőny résein végre elkezdett beszűrődni az ólmos lassúsággal felsuvadó nyári nap első reggeli halványsárga fénye.Petike máris pattant ki az ágyból,hogy elkezdje terminator karrierjét.A padláson ráleltem háborús hős nagyapám évtizedek óta dohosodó bőrkabátjára,azt magamra öltve nagybátyám 3 éve lejárt szavatosságú ismeretlen eredetű hajzseléjével égnek állított hajjal,édesanyám ezer éves kék lencsés napszemüvegével,készen álltam a a terminator létre.Ahogy azt előző este láttam,leszorított kezekkel mozdulatlan felsőtesttel cirkálni kezdtem a Petőfi utca 20-as számú ház portáján elkönyvelve magamban hogy én egy terminator vagyok.
    Öreganyám,azaz özvegy Kurucz Istvánné Kiss Rozália,épp az udvara büszkesége,vagyis a szépen virágzó kiskertjében tevékenykedett.A falu öregasszonyai által csodált tulipánjait gyomlálta.Én meg, a kis terminátor fel-alá cikáztam a ház körül, várva várva ,hogy végre valaki felfedezze robotikus mivoltomat.Ekkor történt hogy öreganyám, tán pihenés céljából,felemelkedett kiskerjte csodálatos világából,és megpillantott engem a kis szaros kölyköt,vagyis a frissen terminátorrá vált Petikét.
    -Nincs meleged te gyerek?- kérdezte a tőle megszokott cinizmussal amit akkor még nem értettem.
    -Én nem vagyok gyerek.-Feleltem.A lehető legmélyebb hangon amit ki bírtam préselni magamból.-Én vagyok a terminator.
    Öreganyám nézett rám pár másodpercig,még mindig nem tudom hogy az általa oly közkedvelt határszünet miatt,vagy mert csak fel kellett dolgoznia a a terminator szót,majd tekerni kezdte a fejét,és az öregasszonyok megszokott mondat indító eeejjjjj sóhajtásával csak annyit mondott:
    -Lófasz vagy te nem terminator....Majd vissza hajbókolt a tulipánjai közé.
    Én meg csak álltam ott a negyven fokos melegben öregapám dohos szagú pvc kabátjában,nagybátyám szemembe csorgó olcsó hajzseléjével...és tudtam,éreztem,terminator karrierem most ebben a percben örökre lezárult.
    Életem későbbi szakaszaiban nagyon sok minden szerettem volna még lenni...ninja,cowboj,kommandós,serif,indián,vámpír.és ki tudja még mi minden....de terminator soha többé.

    Szűcs Péter




    A Királypart


    Annak idején Nemesrádó bejáratánál,a Kossuth utca lábánál helyezkedett el a gáztelep,melyet Lepsényi Gyuszi bácsi,illetve gázas Gyuszi üzemeltetett.Akkoriban bizony ha kifogyott a gáz az ember gyerekének házánál,bizony le kellett baktatni a gáztelepre még ha a falu legtávolabbi részén lakott is a gáza fogyott helybéli lakos.Elég ritka számba ment az idő tájt az autó a családoknál,ezért a gázpalack cipelésére különféle szekerek,gázasszekerek készültek a falu fémiparban dolgozó mestereinek keze által.Érdekes hogy minden falunak meg volt a saját minta alapján fabrikált szekere úgymond stílusa.Nemesrádón,a látvány alapján meg lehetett mondani ki készítette a szóban forgó eszközt.Már a színe alapján következtetni lehetett rá,melyik iparos hegesztette és festette készre az irigylésre méltó szállító alkalmatosságot.Nem széles skálán mozgott a színválaszték,volt a pacsai téjeszből' származó MTZ piros,mint például nagyanyám, özvegy Kurucz Istvánné Kiss Rozália tulajdonában lévő épp említett használati tárgy,és a zalaszentmihályi hordó üzemből elcsent hordó kék,illetve a hordózöld.
    Tudni kell viszont,hogy azokban a béke beli időkben a hölgyek,nők,asszonyok,nem voltak elkényeztetve,pátyolgatva úgy mint manapság.Így hát a gázért való séta,a túrának is mondható fizikai megterhelés valahogy női munkának számított.Kisebb rituálé volt amúgy, előre megbeszélték asszonyok mikor mennek,találkozás a központon,egymás bevárása,és közös séta a Kossuth utca aljáig.Közösségi oldalak híján így cserélődtek az információk,vagyis így is... egy közös gázért menés ideje alatt.Akadtak azért persze kirívó esetek önfeláldozó bácsik,férjek akik felvállalták e nemes feladatot,közéjük tartoztam én is a büszke kis legényke aki majd elmegy a mamának gázért.Tettem ezt tényleg puszta segítség nyújtás céljából,meg aztán a visszajáróból kapott huszonhét forintos leo jégrém reményében,és az útba eső másik nagyanyám fiókjában megbúvó pár szem negró és balaton szelet hívogató szavára.
    Számolnia kellett azzal az embernek,hogy a járókelők és a bolt, illetve a kocsma lépcsőn egyik kezükben Balatoni világost szorongató jó urak odakiáltanak egy -Na mi van kifogyott a csádé?! -Kiáltást,de a harmadik negyedik alkalommal szinte hiányzott is ha nem így történt.
    Gyuszi bácsihoz csak felülről lehetett érkezni mivel a legalsó ház volt az övék.Ez úgy működött,hogy az ember lefele menet megnyomta a csengőt,vagy szinte felesleges is volt mert a kutya jelezte Gyuszi bácsinak az idegen érkezését.Ámbár ez is hiába való volt mert az egyenletlen úton olyan hangokat adott ki a gázaszekér érkezése,hogy hősünk azonnal tudta valakinél kifogyott a gáz. Roppant jó kedélyű ember volt.Mindenkihez volt egy kedves szava.Mindig mosolygott,mindig viccelt,derékból kicsit meghajolt mint az összes régi dolgos ember,ő fűrészelte össze évtizedekig a falu tüzelőjét ezért hívták fűrészes Gyuszi bácsinak is.Mintha mindig sietett volna szinte futott ahogy ment.Családi vonásként,mint a testvére,roppant nagy hanggal beszélt.Kis Köténye,amiben a gázpénz volt és a kulcsok ,ott lafogott derekán ahogy megérkezett széles mosollyal,hogy kicserélje kifogyott palackunkat.Kegyelem döfésként még ő is megjegyezte: -Na mi van kifogyott a csádé? Mai napig hallom ahogy csörgött a kolosszális méretű kulcs csomója,és előttem van ahogy kérges kezeivel kiválogatta a visszajárót.
    Na megtörtént a csere,az ember megindult haza felé és most következett a dolog legmegpróbáltatóbb része,a királypart.Nevét gondolom valami Király nevű családról kapta akik pont a part aljában laktak ennek sosem jártam utána.Évszaktól függően a poklok poklát járta meg az ember egy propán-bután palackkal szinte a valagában,ahogy próbálta leküzdeni télen a jeges csúszós,nyáron pedig az olvadt bitumenbe ragadt gázasszekér marasztaló tüdőből levegőt kipréselő makacs emelkedőt.Nem beszélve arról,hogy az éppen szenvedő alany,kétségbe esetten próbálta elkerülni a tehenek által hátrahagyott végbéltermékeket.Egészen a központig tartott eme megpróbáltatás és még azon is túl,ha csak... nem az Ady utcában lakott a szerencsés.Mert Nemesrádón tudni illik, a központról biza...csak parton kersztül visz az út minden portához...





    A kis Szűcs Petike egy szombati reggelije


    Fáradtan nyikorogva nyílott ki a konyha ajtó azon a kora nyári hajnalon,mikor nagyanyám,özvegy Kurucz Istvánné Kis Rozália,előbújt takaros kis háza rejtekéből.A felkelő nap első gyenge sugarai már-már sejtették,hogy ma is egy roppant forró napnak nézünk elébe.Roza néni végigpásztázta szegényes ám de mégis gazdag birtokát....tervei voltak....nem túl nagy tervek,de volt kinek ezek a tervek élete végét jelentették.Tyúkot fog vágni.
    Már előző nap eldöntötte,azaz pénteken délután,hogy e szombati hajnalon pusztán éhezés elleni okokból az egyik gyanútlan baromfiát megszabadítja ennek a kegyetlen világnak minden kínjától.Ott állt rendületlen a kerítése határán,magával vitte hófehér kék szegélyes lábasát,leánykora óta megmaradt hűséges fekete nyelű konyhakését,és a rozsdás köszörülésre gyártott kis szerkezetét.Aligha hallatszott más nesz ebben a kora hajnali pillanatban, mint pár falusi kutya ugatása,ébredező madarak halk csiripelése,és özvegy Kuruczné kiss Rozália halálos fegyverének abban a pillanatban történő élezése.Mikor a fém a fémen végigcsúszik...átlagos,semmitmondó,ámde mégis a halál csontig hatoló zaja volt ez.Majd lassan kimérten eltipegett tyúkólja ajtajáig,mély sóhajt vett,és a mindennapok rutinjával elhúzta az ajtón a reteszt.A nem véletlen tyúk eszűnek nevezett jószágok szépen lassan elkezdtek szivárogni a harmatos füvek hívogató karjai közé,amikor is az előre kiszemelt baromfit öreganyám,egy jól begyakorolt lágy mozdulattal kiemelt étkezni vágyó társai tömkelegéből.
    Olyan gyorsan történt mindez,hogy az áldozati bárányon kívül nem akadt egyetlen jószág sem,aki bármit is észrevett volna ebből az amúgy csak tyúkszemszögből rettenetes kálváriából.Öreganyám magával cipelte zsákmányát a padlás feljáró árnyékába,majd miután hátrahajtotta áldozata fejét,kegyetlen mozdulatokkal elkezdte kitépkedni a halálra ítélt tollait a nyakának azon részénél,ahol a halálos vágást tervezte ejteni.Miután megtisztította a kívánt területet,egyetlen kegyetlen mégis kegyes vágással megszüntette szerencsétlen jószág minden ügyes bajos dolgát ebben az emberek lakta szörnyű világban.Hagyta hogy a kis fehér lábos lassan feltöltődjön a pórul járt baromfi vérével,majd laza lekezelő mozdulattal le dobta a földre a lélek elhagyta testet hogy végleg elhagyja az élet minden formája.Mire én a kis legény kitöröltem szemeimből a csippát,már egy ezer éves fekete szénné éget serpenyőben sült a hagymás tikvér'....amihez persze abban az időben sosem járt friss, csak maximum három napos zsemle.Teszem hozzá ez mai napig emeli azoknak a nagyanyámnál töltött napoknak a semmihez sem fogható varázsát.Hát így kaptam én a kis legényke olyan reggelit egy igazi nagymamától amiről sokan csak álmodnak.Így nőttem fel egy olyan barbár korban amikor a vegán és a vegetáriánus szó még nem létezett,és azt hitték valami egzotikus étel...Amikor a kutya a kutyaházban lakott nem a szobában,amikor az emberek még beszélgettek egymással,amikor még számított az adott szó,a barátság,a szerelem.....Amikor egy zsíros kenyér volt a hamburger....hagymával....Csoda hogy még itt vagyunk...egy letűnt kor barbár nemzedéke.....


    Szűcs Péter 2021 Január 29





    Az északi szél asszonyai


    Különféle neszekre lehettünk figyelmesek mi,a Petőfi utca lakói,az idő tájt amikor én még kiskölyök voltam.Bizonyára Nemesrádó más részeinek is meg voltak a maguk zörejei,de én csak a Petőfi utcáról tudok mesélni,hisz időm java részét ott töltöttem nagyanyám,özvegy Kurucz Istvánné Kiss Rozália oltalmazó karjainak biztonságában.
    Ott van mindjárt például a fahenger nyikorgása,melyre ráfeszül a vashuzal majdan a lánc ,ezt követte a fémvödör hangja ahogy kőnek ütközik,s ebből bizony tudni lehetett... valaki épp vizet húz a kútból.
    Ostor suhanása ahogy szeli a levegőt majd csattanik mikor bőrhöz,húshoz ér.Tehenek bőgése,körmök kopogása az utca kövén.Már ahol volt kő mert bíz annak idején nem volt ám még aszfalt a Petőfi utcában.Különböző színű kövek tarkították azt,amit a a szorgos férfi emberek oda hordtak innen-onnan ezzel próbálva csillapítani egy esetleges esőzés után keletkezett sarat.Kék ,bordó s még ki tudja miféle kő díszelgett akkoriban félig kikandikálva a földből,nagyon sokat kellett ekkor még várni az apró fehér kavicsos utcákra.
    Na meg aztán a Lepsényi Gyuszi bácsi fűrészelő traktorja!Meg lehetett számolni a dugattyú mozgását.Mikor azt az öreg traktort a Gyuszi bácsi beröffentette...olyat köhhintett az bele a kora reggeli rádói levegőbe,hogy azt még a Petőfi utca végén,csapáson is hallották.Pedig a Gyuszi bácsi lent lakott a Kossuth utca alján a gáztelep mellett.
    Ám amiről most mesélni szeretnék,az bizony különös semmihez sem fogható hang volt...
    A szél morajlásával társult eme különleges csörömpölés,mely nem volt más mint a bab egyik edényből a másikba öntése tisztítás céljából,azaz a bab eregetés.
    Csoportos tevékenységnek számított ez akkortájt.Abban a szent minutumban ahogy az északi szél megmakacsolta magát és rettenetes erővel végigsöpört a Petőfi utcán,megtelt az utca fejkendős vénasszonyokkal oldalukon két fémedénnyel és egy jókora zsák babbal.
    Érdekes hogy nem is voltak tulajdonképpen vének,csak akkoriban ha elkelt egy asszony,az egyből otthonkára és fejkendőre váltott,jelezvén már nem hajadon.Nekem,a kis Petikének ők akkor öregasszonynak tűntek.
    Elismerően bólintottak egymásra,hogy igen,ennek most van itt az ideje.Tökéletes utca volt erre a Petőfi,hisz teljesen északi fekvésű így a szél akadálytalanul végig vonulhatott rajta.Az asszonyok pedig hídjaikon állva öntögették egyik edényből a másikba a babot,hogy a szél kifújja belőle a felesleges szemetet.Öreganyám mindig az elsők között volt.Mikor észlelte hogy iparkodni kezd a szél,benyálazott ujját az égnek tartva figyelt.Mint ahogy a vadászkutya vár csülökre állva,hogy gazdája elsüsse a fegyverét és ő már rohanhasson is a zsákmányért.
    Azt mondják az embernek a halála pillanatában lepereg szeme előtt az élete filmje.Talán akkor majd ha csak egy pillanatra is,láthatom még egyszer nagymamámat ahogy a szélben lobogó kötényben öntözi a babot az északi szél asszonyaival karöltve.Időnként eszembe jutnak ilyen múltból halványan villódzó emlékek,és hol elmosolyodom,hol könnycsepp gördül végig arcomon,mindig hálás vagyok a sorsnak,hogy részese lehettem ilyen kis csodáknak.Mert bizony azok voltak.A régmúlt szürke hétköznapjai idővel színes kis csodákká növik ki magukat az elmúlást megértő ember szívében és lelkében.

    Szűcs Péter