|
Webkamera
 |
  Akrotiri község a sziget délnyugati
szegletéban a Krétával szembe néző lankás part közelében terül el. A
határában lévő ásatások a hatvanas évek végének régészeti
szenzációját jelentették. Nem önmagában a mítoszi Kréta egy
gyarmatvárosának a feltárása okozta a nagy feltűnést, hiszen a
környéken egy történelem előtti település létére utaló jelek már
a múlt században is előkerültek, hanem tudományos igazolása annak,
hogy Szantorini a Kr. e. XV. század derekán olyan gigantikus geológiai
katasztrófa színetre volt, mely az Égei-tenger egész keleti
medencéjében, de mindenek előtt Kréta szigetén pusztító erejű, illetve
hatású szökőár, földrengés, vulkáni hamueső formájában rendkívül súlyos
károkat okozott. Ez a geológiai kataklizma és nem belső vagy
külső támadások idézték elő a krétai civilizáció végzetes
meggyengülését és visszafordíthatatlan hanyatlását, melyet aztán külső
hódítás befejezett ténnyé váltosztatott. Az Akrotiri ásatások vezetője,
 Spyridon Nikolau
Marinatos (1901-1974), aki már 1938-ban megfogalmazta a geológiai
kateklizma hipotézisét, több mint 10 méter vastagságú, megkövesedett
vulkanikus horzsakő, úgynevezett tefra alól egy városias jellegű
település impozáns maraványait hozta napvilágra. A hullámlemez tetőzet
óvta, kiterjedt ásatasi területen (2004 -ben
belépő díj nélkül !) egy 3500 éves, jómódú "polgárváros" utcáin
sétálhatunk végig, melyet két-három szintes házak romjai szegélyeznek.
Az utcák több ponton kis termekké szélesednek
ki. A tágas, sok helyiséges házak falait, többnyie kisebb métetű kövek
és vályog keverékéből, az előkelőbbekét faragott kváderkövekből
építették. A gyakori földrengések miatt a falba közönként
beépített
farönkök az épületek szilárdságát növelték. A falakat kívül-belül
vékony rétetegű vakolat fedte. Valamennyi ház csatornázva volt. Az
épületek méreteiből, szerkezetéből és a helyszínen talált berendezési
tárgyakból ítélve minden egyes ház lakói önellátásra rendezkedttek be.
Raktárként, műhelyként használt földszinti helységekből sehol sem
hiányoztak a gabonamagvak őrlésére szolgáló kövek, az olaj, bor és a
gabona tárolására szolgáló hatalmas agyagedények, agyagkorsók
(pithoszok). A szövőszék jelenlétére utalnak a szálak megfeszítésére
használt agyagnehezékek. A lakószobák az emeleti szinteken helyezkedtek
el. Az itt lévő helyiségek közül legalább az egyik falait minden házban
freskók díszítették.Az Athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban található freskók közül néhány a krétai freskók ugynevezett miniatúra irányzatára emlékeztető, színes, sokalakos, mozgalmas falfestmény, vagy pedig az ember, a természet eleven megjelenésével tűnik ki. Az egyik úgynevezett miniatúra tengeri csatát, a másik ünnepi kikötői flottafelvonulást ábrázol. A "Tavasz eljövetele" című falfreskón dekoratív rajzolatú, ismétlődő liliommotívumok fölött fecskecsapatok keringőznek.
 Flottafelvonulás freskó részlete
 Akrotiri flotta szertartásos felvonulása a kikötőben A további freskókon a mítoszi krétaiakra jellemző ruhát viselő aranykarikás fülbevalójú hölgyek, ökölvívó fiúk, bokrok közt menekülő majmok és zsákmányra leső vadmacskák láthatók. A különböző formájú és változatos díszítésű vázák, kerámiaedények miközben erős krétei hatást mutatnak, a helyi kikládi hagyományok erejéről vallanak. A minoszi, krétai, egyiptomi, szárazföldi görög teületekről származó vázák, agyagedények a sziget kiterjedt gazdasági kapcsolatait bizonyítják.
Az ásatási területen található Marinatos régészprofesszor sírja, aki a feltárási munkálatok közben 1974-ben baleset áldozata lett, és kívánságának megfelelően ott helyezték örök nyugalomra.
|
