"Wien, Wien. Du bist allein."
1. rész : Nehéz a dolga a turistának
Ülök a vonaton, irány a Balaton...helyett Bécs. Érdekes nyüzsi van a vagonban. A Keletitől kísér egy rakás spanyolajkú "kollegina". Ez magában nem lenne baj, de ha a beszédükből nem tudnám, hogy latin vérűek, ők megmutatják. Mindegyiknél legalább két jól megtömött bőrönd van, és úgy szaladgálnak vele végig, mint akik hangyabolyba ültek. Állandóan helyezkednek. Szerencséjük, hogy ez egy IC kocsi. Nem tudnám elképzelni, ahogy 20 percenként kupéról kupéra vándorolnak.
Kinézek a vonatablakon, és látom, hogy még a rövid ujjú ingemből is csavarhatom majd a vizet a szállodában. Persze nem tudom mit sír a szám. Én akartam május végén Bécsbe jönni, most megkaptam.
Hegyeshalomnál miután a magyar határőrök egyike majdnem rám törte a wc-t, rájövök, hogy a mellettem kettővel ülő izraeli vagy egyiptomi manus (az útlevele legalábbis héber volt) a nejével is tud idegesíteni. A férfi operát hallgat a walkmanjén olyan hangerővel, hogy szinte a nézőtéren érzem magam. A neje meg úgy néz rám, mintha legalábbis miattam halt volna meg Arafat.
Átérünk a határon, látom a nagy ventillátorokat. Jé, a spanyolok Bruck a.d. Leithánál leszállnak. Bennem van a kétség, hogy ők is Bécsbe tartottak, csak kissé korán leszálltak. Tévedni emberi dolog.
Azt hittem, most már nyugi lesz, hogy nem ordítják tele a kocsit. Én is tévedtem. Valahol nem nagyon sokkal Bécs előtt, az operarajongó átmegy Herbert von Karajanba, és elkezd vezényelni meg iszonyatosan rázni a fejét. Gyorsan megpróbálok az ablakhoz simulni. Őrültekkel jobb nem kikezdeni. Mielőtt befutnánk a Westbahnhofra egy fiatalember megkérdezi az utasokat, ki kér újságot. Veszem a bátorságot, én pedig megkérdezem mibe kerül. Azt mondja semmibe. Hang nem jött ki a torkomon a meglepetéstől. Ilyen van? Ingyen adják az újságot. Még most sem fogtam fel igazán, pedig később a metróállomásoknál találtam egy olyasmi újságot mint a mi ingyenes METRO újságunk, amit nálunk is a metróállomásokon lehet többek közt szerezni. De minő meglepi. Bécsben nem tépi ki egymás kezéből az ingyen újságot. Még vasárnap is tudtam szerezni a Praterbe menet.
Végre leszállok. Ahogy éreztem. 32 fok árnyékban. Ráadásul a vonaton megnéztem a térképet, hogy hova esik a Mariahilfer Gürtel, ahol a hotel van. Erre én belövöm magamnak, hogy merre a Mariahilfer Strasse, és ahhoz képest elindulok valamerre. Szerencse, hogy fejlődik az intuíciós kézségem, így elsőre megtaláltam a szükséges irányt. Két csomaggal elindulok és mire a szállodát kiszúrom, kiderül, hogy pont vele szemben van 2 olyan villamosnak is megállója, ami a Westbahnhofnál is megáll. Belépek a szállodába. A portánál elmagyarázom a miújságot. Ők meg nagyon kedvesen elmagyarázzák, hogy du. 2-től lehet enyém a szoba. Kis butus, azt hiszi nem tudom. De felajánlja, hogy a csomagmegőrző szobába berakja a cuccaimat. Kapok hozzá bilétát is, aztán mehetek Isten hírével. Mit lehet tenni 5 órán keresztül egy nagyvárosban? Vásárolni, meg nézelődni. Én is ezt tettem. A vásárlás kissé nehézkes tud lenni egy idő után, legalábbis a növekvő csomagok miatt. Na de megoldottam, és még fényképezni is tudtam.
Eljutottam a Hundertwasser házig, amit technikai okok miatt most csak kívülről csodálhattam meg. De azt nagyon. Eleve feltűnt már az utca sarkán, hogy egy londoni telefonfülke van oda téve. Ez azért Bécsben elég fura nem? A házon látszik, hogy a mester eléggé elvont művész volt. Állítólag a házat építőknek azt mondta, hogy ne használják a vízszintezőt meg egyéb eszközöket, hanem csak építsék, ahogy jön belőlük (Már sejtem honnan vette az az autógyártó cég azt a bolond divattervezőt :-D ). Még jó, hogy amikor az öreg nem figyelt azért csak használták azokat a szerszámokat. Viszont az utcaburkolatot már a festőprofesszor utasításait követve rakhatták le, mert tiszta hepe meg hupa. Úgyhogy nézz a lábad elé, és majd egy fix pontról állj oda bámészkodni. Na és itt jön egy fontos dolog. Minden útikönyv, tájékoztató,stb... (szóval, amit a nyakadba sózhatnak) azt írja, hogy a hivatalos nevén Kunsthaus Wien a leggyorsabban úgy érhető el, hogy a Schwedenplatzon felszállsz az N jelű villamosra és elzötyögsz a Radeztky Platzig, és már ott is vagy. Ne dőlj be! Valójában a Hundertwasser ház a Hetzgasse megállónál van. Jó az a 300 méter nem nagy ügy normál esetben, ráadásul egy szép templom mellett is elhaladsz. De ha már szétgyalogoltad magad, akkor ajánlom azt a plusz 1
megállót.
Wolfi
