Nekem mint tömegközeledés mániásnak kihagyhatatlan volt, hogy megnézzem a Villamos Múzeumot, ha már Bécsben járok. A Strassebahn Museum Bécs-kártyával (aminek az összes lehetséges kedvezményét nem itt fejteném ki ha nem baj, mert több oldalt kitöltene) ingyen megnézhető, különben 2 €. Megközelíthető metróval és egy kis sétával, vagy egy nap kétszer megy oda egy speciálisan erre a célra felújított régi tuja is. Nem olcsó ezzel utazni az tény, mivel az említett kártyával is 13, 50 € a jegy ára. De legalább keresztül megy a Belvároson, ergo amolyan városnéző jármű. Itt a lóvasúttól kezdve szinte minden villamos megtekinthető, ami valaha a Császárváros utcáit járta. Nagyon érdekes, hogy ez nem a Wiener Linien (bécsi BKV) múzeumaként van aposztrofálva, mégsem csak villamost lehet itt látni. Ugyanis kiállították a buszokat is. Van kis busz (az ún. City Busz) ami, még a reptéri gyorsvasút megszületése előtt szállította az utasokat a légikikötőtől a város szívébe. De még emeletes buszokat is láttam! Mondjuk a Hundertwasser-ház előtt lévő londoni telefonfülke után már meg sem lepődtem ezen. Viszont azon igen, hogy volt Bécsben trolibusz közlekedés. Akárhányszor jártam ott, egy csápos buszt se láttam. Gondolom felesleges lenne, mivel a villamos, a metró, meg helyenként az úgynevezett Baden-bahn sínjei keresztülfonják a várost. Aki volt Szentendrén a BKV múzeumában annak lehet elképzelése miről is regélek már jó pár sor óta. Meg kell mondjam, hogy nem csalódtam a bécsiekben. Nem hagyják a járműveket a szabad ég alatt szétrohadni, hanem szépen bespájzolták őket két remiz csarnokba. Engedtessék meg nekem, hogy ne itt szemezgessek a múzeum anyagából, hanem a menüpontban külön.

 

 

A múzeumlátogatás után kedvet kaptam egy kis utazásra, így kibuszoztam Bécs jellemző szimbólumához a Praterhez. Érdekes, hogy alig negyedórányi a távolság. Nagyon sokan gondolják tévesen, hogy a Prater nem más mint az Óriáskerék, amin ilyen kis faházikókban lehet ülni és nézni Bécs gyönyörűségét. Jó tudom, a Dunatorony nevű étterem is megfelel a csodálatos panorámában való gyönyörködésnek. Éppenséggel a vízszintes forgásirány jobban tetszik, mint a függőleges. Szóval a Prater. Ez egy nagy Vidámpark. Hú de újat mondtam mi? Na majd most mondok! A belépés teljesen ingyenes, ugyanis nincs kerítés. Annál is inkább mert ez maga is a 2. kerület része és ugyanúgy utcákból áll mint Bécs többi része. Nekem kicsit fura is volt, hogy egy étterem a Vidámpark egyik mellékutcájában áll, aminek van címe is: Május 1. utca 1.

 

 

Mondjuk ahhoz képest, hogy Gyereknap volt, igen gyér volt az érdeklődés. Fogadnék, hogy a strandok meg dugig voltak.

Nem bírtam ki, hogy mielőtt hazajövök még ne tujázzak egy utolsót. Visszamentem a Villamosmúzeum közelében levő végállomáshoz, ahonnan a 18-s járat indult. Ennek egyik fő érdekessége akkor még csak az volt, hogy megáll a szállodám előtt. Pedig volt még bőven, amin csodálkozzak. A budapestieknek fel sem tűnik, hogy a villamos elbújik a föld alá, sőt ugye a 2-esnek még megállója is van a pincében. Na a bécsi 18-snak több is van. Igaz ez nem kizárólag ennél a viszonylatnál igaz, de én most csak erről tudok nyilatkozni. A Südbahnhof után szépen elmegy vakondba és csak jó pár megálló után jön fel újra. Kicsit olyan az egész mint nálunk a Földalatti csak az ugye sose jön fel…most már. Régen az is feljött… na de most Bécsről van szó nem Budapestről. Az első megálló a kéreg alatt rögtön egy grandiózus állomás. Egyrészt mert együtt van az egyik metróvonal megállójával, bár az U-bahn még mélyebben megy. Másrészt eszméletlen gyönyörű. Ha legközelebb megyek, tuti leszállok és jobban szemügyre veszem. Egy építészeti gyöngyszem szerintem. Bécsben mondjuk, amúgy se nagyon láttam ronda építményt, de ez vetekszik a moszkvai metró bármelyik állomásával. Ja és persze itt is van lift! Hiszen minden metróállomáson van! (bocs, de egyszerűen ezen nem tudok napirendre térni) Viszont a következő villamosmegállóban is volt, ami azért nem túl jellemző. Mondjuk hely se nagyon van rá a többi felszín alatti megállóban, mert azok olyan vékonyperonúak mintha tényleg egy pincében haladna a vonal, és egy két helyen építettek hozzá egy hosszú betonkockát, és kivilágították volna. Amikor a felszínre értünk már tudtam, nincs sok hátra, mindjárt a szállodámnál találom magam és a kirándulásom véget ér.

 

 

Apropó szálloda. Nem akarok ingyen reklámot csinálni nekik, de nem tudom elmondani, mennyire élveztem az ottlétet. Saját bárjuk van, sőt saját éttermük is. A szakácsuk pedig fenomenális! Ha lett volna elég pénzem szerintem végigeszem az étlapot náluk. Na majd máskor. Nagyon barátságosak, előzékenyek és segítőkészek bármennyire hülyének is mutatkoztam azzal, hogy hol németül hol angolul próbáltam velük kommunikálni. Sajnos fent említett okok miatt nem mondhatom el, hogy ez a Hotel Ibis Wien Mariahilf… hopp, elmondtam. Bocsi.

 

 

A vonaton hazafele már tudtam, hogy menthetetlen beteg vagyok. Akkut Bécs-függőségem van és soha nem akarok kigyógyulni belőle!