Azt már az előző beszámolómban említettem, hogy célszerű mindenhova a Wiener Linien járataival menni. 5 metróvonal és az ég tudja mennyi villamos, és buszvonal van Bécsben. Egy kis sétát azért kell tenni néha, de az esetek többségében a tömegközlekedés megoldja a gondot, hogy miként juss A-ból B-be. Nem szándékozom az összes metró és villamos vonal sajátosságait felsorolni. Csak néhány érdekességet emelek ki.

A villamosok két fajtára oszthatóak. Az egyik, a hagyományos (ún. BIM) amiből még több fut az utakon, mint az utódjából, a Nagyon alacsony padlósból (Ultra Low Floor = ULF). Ez utóbbi tényleg az utca szintjére nyílik, és fel lehet szállni rá babakocsival, vagy rokkantkocsival.

 

 

Ezt nálunk nem tudták mind a mai napig megoldani. A másik érdekesség a 6-os metró. Szinte végig a felszínen vagy felette megy, talán csak a Westbahnofnál megy a föld alá. Igazán élményszámba megy, ahogy a viaduktról Bécs utcáit nézed. Olyan mint amikor nálunk a vonat az utcák felett megy. Csak ez metró. Ráadásul néhány állomásépülete igazán különleges. Pl. a Ketten Brücken Gasse. Maga az épület kivételesen szép.

 

 

Ami mögötte van már kevésbé. Ugyanis itt van a Bolhapiac. Minden lomot, ami érhet valamit, azt ide hozzák és megpróbálják elsózni. Sajna ez nagy zajongással, a piac végeztével meg nagy halom szeméttel jár.

 

 

 

Ha kimetróztad magad jó lesz megpihenni. Erre szerintem pont megfelel, ha elmész sétálni picit. De most nem a Múzeumi Negyed felől megyünk, hanem megfordítjuk az előző beszámolómban leírtakat. A Michaeler Platz a kiindulási pont. Itt be is térhetünk a templomba. Ki nézelődni, ki imádkozni. Nagy bánatom, hogy a bécsi Hősök terét elcsúfították ezzel a nagy téglával. Na mindegy, végül is nem én vagyok Bécs főépítésze. Kiérünk a Burgringre és megint egy nagy meglepibe botlunk. Jó, nekem nem volt újdonság, hisz már tizennéhány éve is láttam, de valahogy mindig megfog. 3 jól elkülönített sáv van a gyalogosoknak és a bicajosoknak. Igen, pontosan. 3 külön sáv. Nem, mint nálunk, hogy vagy kikergetjük, a kerékpárosokat az úttest szélére vagy levágjuk az amúgy is szűk járdából a nem gyalogosoknak szánt részt.

 

 

Nem is kell sokat sétálni, hogy elérjetek a Volksgartenbe. Ez kicsit olyan, mint nálunk a Szt. István Park Angyalföldön, csak sokkal kevésbé van eldugva. Ráadásul közvetlen be lehet jutni a Helden Platzról is. Gyönyörű a kert, muszáj megnézni. Szerintem kihagyhatatlan.

 

 

Ahogy feltétlen látni kell a Duna-partot is. Én mondjuk késő este voltam kinn, de nekem ez pont jó volt. Mindenki szokott találni valami romantikust, egyedit amerre jár. Nekem Bécsben a sajtoskolbászos hot-dog és az esti dunai séta ilyen. Ami nagy különbség, hogy a bécsi Duna-korzón békésen lehet sétálni. Mintha a Margit-szigeten lennél. Csak ne menj túl messze, mert könnyen abba a hibába eshetsz, mint én. Fél órát sétálhatsz, amíg két híddal odébb megint metróra tudsz szállni. Ez nappal még elmegy, na de este fél 11kor...