Világszerte emberek millió hirdetik használt kocsijukat a weben. Egy-egy népszeru honlapon több tízezer felhasználó és több száz hirdeto fordul meg naponta. Az online autóportálok nemcsak gazdag választékukkal, hanem számos hasznos funkciójukkal is kitunnek. A hirdetésben szereplo kocsik valamennyi lényeges paramétere jól rendezetten megtekintheto, az eladóval való kapcsolatfelvétel könnyen (akár néhány kattintással) megoldható.

Azonban, a tematikus oldalak mellett, képbe jöttek az internetes árverések, licitek, amelyeken egyre több kereskedo vesz részt. Igaz, ezek jó része zártköru, általában aki regisztrál, licitálhat, többek között autókra is. Sokan külföldi oldalakat is figyelnek, sot bankok és lízingcégek zárt hálózatában is lehet licitálni.

Azonban az online vásárlásnak van egy sötét oldala is. Általában ahol nagy tömeg verodik össze, ott megjelennek az „ügyeskedok” is, akik vagy a rendszer hibáját vagy az emberek hiszékenységét próbálják meg kihasználni. A dolog pikantériája, hogy egy online piactérnél ez a két feltétel együtt is jelen lehet, hiszen a vásárló nem tud egybol és közvetlenül meggyozodni a felkínált portéka minoségérol és meglétérol. Igaz a honlapokat üzemelteto társaságok megpróbálják kiszurni az általuk valótlan tartalmúnak ítélt hirdetéseket, de ok sem tudnak közvetlenül meggyozodni arról, hogy valóban van-e termék a szándék mögött. Ezért, ha vásárlásra szánjuk magunkat, illetve találunk egy számunkra értékes portékát, akkor érdemes lehet jobban utánanézni a dolgoknak, mielott beleképzeljük magunkat a borülésbe. Megnyugtató lehet, ha egy „jó nevu” kereskedo áll a hirdetés mögött és még garanciát is vállal a kínált termékre.

Miután valaki rátalált álmai autójára, általában idopontot egyeztet az eladóval, megtekinti a verdát, majd kifizeti. Abban az esetben, ha mégsem tetszik a gépjármu elvesztettük az útiköltséget (bár megpróbálhatjuk behajtani). Azonban már nem ennyire egyszeru a helyzet, ha valaki egy külföldi portálon találkozik majdani „kedvesével”. Itt már egy picit árnyaltabb a kép és a „csalfa eladók” is szívesen portyáznak nemzetközi terepen.

Van azonban néhány árulkodó jel amire érdemes lehet figyelni (persze ettol még pórul járhatunk). Az elso jel, amitol gyanút foghatunk, az az, hogy a „kiváló állapotban lévo, megkímélt, családi okok miatt eladó” gépjármuvet a piaci ár töredékéért kínálják. Azonban az eladó vajmi kevés adatot ad meg a gépkocsiról és általában csak e-mailben tudjuk vele felvenni a kapcsolatot. Miután levélben megtudtunk minden számunkra lényeges dolgot a gépkocsiról általában már csak a fizetés, és a szállítás módja marad hátra.

Az egyik „leggyengébb” próbálkozás, amikor az eladó egy nemzetközi szállítmányozó céget javasol, akik házig hozzák a megvásárolt gépkocsit. Ehhez azonban némi eloleget kell átutalnunk a cég számlájára (ez biztos bukás).

Egy kifinomultabb megoldás egy készpénzátutalással foglalkozó cég bevonása az üzletbe. Az eladó, hogy biztos legyen vevo szándékában, azt javasolja, hogy a vevo adja fel saját nevére a vételárat, amit majd a vásárlás helyszínén felvehet. A feladásról szóló bizonylatot pedig küldje át neki, hogy lássa, tényleg jön a vevo és érdemes tartogatni a nagy népszeruségnek örvendo járgányt. A bökkeno csak ott van, hogy a vevo által átküldött igazolószelvény alapján az eladó hozzáfér a személyes adatokhoz és felveheti a pénzt. Aztán meg a vevo ott áll kocsi és pénz nélkül egy idegen országban kavargó gondolatokkal a fejében (hol rontotta el).

Ezért ha külföldön szeretnénk használtautót beszerezni, akkor lehetoleg készpénzzel (vagy bankkártyával) fizessük ki a gépjármuvet a helyszínen, miután meggyozodtünk annak állapotáról. Ezen egyszeru szabályra azonban szinte minden portál felhívja a lelkes vevok figyelmét, ettol függetlenül sokan beleszaladnak a csapdába.