Just another WordPress weblog

Archive for June, 2006

Érettségi meg miegymás…

by azember88 on June 28th, 2006

Az egyész úgy kezdődött, hogy szomabton elkezdtem tanulni a hétfői éretségire… elkezdtem olvasni a tételeket, maikor rájöttem, hogy nincs nyelvtan tételsorom… gyorsan szereztem egyet, és megpróbáltam a könyvben aláhúzni a lényeget… nem nagyon jött össze, másnap reggel megkaptam az összes magyar tételt, és így már teljes volt a kép..már csak türelem kellett volna ami persze már rég nem állt rendelkezésemre, meg hát agykapacitás hiányában is voltam, nmagyarul semmit nem tanultam…hétfőn eljött a nagy napreggel korábban indultam, hogy el ne késsek, de szerencsére a bkv tett arról h ne legyen nekem jó, és futva, de éppenhogy beértem… vártunk 30percet és eccer csak előkerült a lista ahol a beosztás volt… én másnap kerültem sorra… rohantam is haza tanulni..de ebből sem lett sok.. mármint szinte semmi se lett belőlecsak egy nagy adag msnezés.
Kedden aztán már én voltam az első a névsorban… készhorror … de azárt előkerült a bohóc orr is… készült egy pár mókás kép et nem tagadom..de mindez csak a pánik miatt következett be..
eléptem a terembe - uristen túl sok a tanár - gondoltam, és leültem eléjük, angollal kezdtem, alig tuttam megszólalni, de nehezen kihúztak belőlem egy pár szót, ezután informatika tételt húztam, szerencsére az egyes számút amit reggel olvastam át, ezt szerencsére jól el is tudtam mondani…ezutámn magyar.. na itt aztán beköszöntött a kékhalál! csak itt már a gombok nyomogatására sem indult újra az agyam…
nagynehezen megszenvedtem a dolgot.. ezután töriből kihúztam a legkönnyebb tételt az ipari forradalmat… ennek köszönhetően boldogan léptem ki a teremből.
A másik teremben már várt a kíváncsi, büfét csináló anyukák kíváncsi népe…
végül már kint volt az egész csoport, és megvittattunk mindent, aztán elléptünk a criminalba, ott presze a két 1/2 eszű aztán vissza a suliba, ahol kb 2órát ültünk a dög melegben, és nem csináltunk semmit… végül eljött az eredményhirdetés…
És megtámadott az öröm hogy túl vagyok rajta…

erre mostan leltem…

by azember88 on June 9th, 2006

sztem nagyon jó….


Emilrulezkoncertbeszámoló…. persze mesével!

by azember88 on June 4th, 2006

Tegnap koncertvolt!!!!
Elázva, de elkésve ott voltunk, és pizzátettünk… és csocsóztunk, csak nem tudok csocsózni, meg nem is szoktam, meg zawarba hoztunk lányokat, meg hazajöttünk… “dejó dejó dejó dejó..egy efféle kerti parti..”
jah már majdnem el is felejtettem a mesét… ezt is az emilrulez oldalon találtam!

Baranymese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Fék. És képzeljétek: ez a Fék csak azon dolgozott egész életében, hogy másoknak rossz legyen! De nem ám azért, mert gonosz volt, hanem azért, mert nem tudott mást szegény, hiszen csak egy Fék volt, ráadásul bal. Mondták is hangosan, ha elment az utcán: “Nézzétek, ott megy a balfék, aki semmit nem tud, csak másokat fékezni! Hahaha!” Így gúnyolták őt, mert nem tudták, hogy a lelke mélyén egy tömeggyilkos pszichopata lapul, és csak az alkalomra vár, hogy nekilásson a vérengzésnek.

Történt egy nap, hogy a Fék a szokásosnál is rosszabb kedvű volt; így, mikor az utcán mentében újra gúnyolni kezdték, a lapuló tömeggyilkos pszichopata egy csapásra előjött és azonnal gyilkolászni kezdett. Na, volt sírás-rívás, mert a Fék bizony megölt mindenkit, aki az útjába keveredett. Próbálták szép szóval: “Ejnye, te Fék, hát hogy képzeled, hogy csak úgy gyilkolászol itten? Ekkora balfék már tényleg nem lehetsz!” De a Fék erre még dühösebb lett, és gyilkolt napestig. Már a park virágait és az állatkert mosómedvéit is megölte, mikor végül eljöttek az Aranybáránykák, és gyorsan, perecízen és aprólékosan szétverték a fejét egy kólásüveggel.

Hohóóóó! Nagy volt az öröm, hiszen végre nyugton lehetett már mindenki, nem kellett félni, hogy a tömeggyilkos pszichopata Fék megöl mindenkit. Az Aranybáránykák pedig összeszedték a hullákat, a jobb állapotú testrészeket eladták a szervkereskedőknek, és az így kapott pénzből sushi-bárt nyitottak és vidáman orgiáztak, míg csak gúnyolni nem kezdték őket. Akkor a maradék gúnyolódókat már ők maguk lemészárolták egy perc alatt, mert a szervkereskedők is folyton telefonáltak, hogy nincs-e még valami eladó. Ha a városban csak egy lakó is maradt volna, az én mesém is tovább tartott volna.