Archive for the amiket nem bírok már ki szó nélkül... category
Tévé
by azember88 on October 25th, 2007
Mostanában itthon mindíg dúl a harc a tévé használatért. ebből szerencsére kimaradok. Nem is néztem az elmult egy évban.. najó..néztem csak nem sokat, de ma rávitt a lélek h a kezembe markoljam a távirányítót és szörfözzek a csatornák közt, mindez az első 3 csatornáig izgalmasnak tűnt, de utána egyre laposabb lett, mindenhol ugyan azok a műsorok más arcokkal… ÉS IGEN EGY UJ VETÉLKEDŐ DÉLELŐTT.. gondolatm magamban amikor a vivához értem, ez az érzés is kb csak 10mp-ig tartott.. megláttam a műsorvezetőt.. Kristóf.. innentől jó nem lehet, és gyanum egy perccel később beigazolódott.. egy vetélkedő a napi pletykákból, és sztár hírekből, ennél már csak a cserebogarak nemi élete lehet különlegesebb.. de azért a kíváncsiság kedvéért végig néztem.. hátha lesz benne valami. A legvégén kihirdették Adélt mint nyertes aki kerek FÉL MILLIÓ Ft-ot nyert a kimagasló inteligenciájával.. csodálatos gondoltam.. de ekkor jött a műsor utolsó kérdése, amit a műsorvezető intézett a nyertes játékoshoz:
-Adél, mit fogsz kezdeni a hatalmas nyereményeddel?
.. hirtelen csönd.. a nyertes gondolkodik…
-Én nagyon örülök!
Ez a válasz hiányzott csupán ahhoz, hogy kikapcsoljam a világítós, zenélős dobozt!
… soha többet televízió!…
We can be until we die!!!
by azember88 on March 24th, 2006
Magyarul: addíg létezehtünk, amíg meghalunk. Ezen a mondaton gondolkoztam, miközben a hülyeségadómat mentem befizetni (hülyeségadó = lottó), és ennek következtében rengeteg magvas gondolat jutott az eszembe…
Először elkezdtem merengeni a saját életemen…nem vagyok jóban a közeli rokonokkal… egy bizonyos családtaggal viszont csak én tartom a kapcsolatot, mivel a többiek már szinte el is felejtették… ezen kívül a közelmúltban egy pár célom részben kudarcba fulladt…. van már két állásajánlatom, holott még közel se fejeztem be a tanulmányaimat… sokszor nem tudok előrelépni, mert nincsmeg hozzá a kellő anyagi hátterem, és sokszor túl jószívű vagyok és nem tudok úgy elmenni a rossz állapotban lévő ismerőseim mellett, hogy ne nyújtsak segítő kezet…
Mindezt száma véve nem tudom, hogy miért vagyok sokszor elégedetlen, miért nem elég nekem az ami bármikor elérhető… és ekkor megpillantottam az úton egy nem éppen elhasználódott autót, amiben az egyik velem egyidős ismerősöm… gondolom a szülei vették neki… Ennél a pontnál elhatároztam, hogy benövesztem a fejem lágyabbik részét, a lábamra állok és előveszem a kegyetlenebb énemet, ezentúl csak a közeli ismerőseimnek fogok segíteni, és eltaposok mindenkit aki megpróbál engem megakadályozni a céljaimban…
És akkor is megszerzem az autót, a lakást, és mindent amire szükségem lehet, és nem fogok nélkülözni, mindezt szülői segítség nélkül, a saját erőmből! Minden követ meg fogok mozgatni, és mindent meg fogok tenni ezért, legalábbis azt ami tőlem telik.
Egy másik dolog amin szintén elmerengtem az a média hatalma volt… kezdem a tv-vel.. ez az ami a legjobban idegesít engem, hogy megpróbálják butító műsorokkal elnyomni a nézők agyát, telepumpálják a műsoridőt a reklámokkal, az értelmetlen, ősrégi, amerikai sorozatokkal (pl: a multkor amikor hazajöttem és bekapcsoltam a butítógépezetet, a knight rider-ből májkül nájt hangját hallottam meg… ezt a mesét bevettem amikor kb. 4éves voltam), vagy kibeszélőshowkal, ahová a társadalom legalja megy el szereplőnek, és mert kiteregeti a magánéletét a nagy világ előtt, ő érzi magát az igazi menő lénynek, holott nem veszi észre, hogy viccet csinálnak belőle… a megasztárt már meg sem említeném, stb…….. a másik ilyen médium a bulvársajtó, ahol minden szemetet bevetnek, hogy “szórakoztassák” a közönséget, és eközben a az orruknál fogva irányítják a népet, vagy ott vannak a külömböző politikai lapok amik szintén rendkívüli feszültséget keltenek, ezzel megosztva az országot…
A harmadik ilyen dolog amit rendkívül gyűlölök, azok az óriásplakátok, amiken most a választások előtt megnőtt a politikai hirdetések száma, mivel nem nagyon kedvelem a politikát, így a politikusokat sem, és meglehetősen viszataszít, ahogy onnan fentről, nagy méretben az eröltetett mosolyukat látom.
Az internettel nincs semmi bajom, mert itt ha akarom akkor tudomást sem veszek a hirdetésekről, ki tudom kerülni azokat, és csak azt nézem ami érdekel.
Ami meg rendkívül kiakaszt, az az , hogy mindezen változtatni tudnánk, csak nem tesszük, mert sokan média függők lettek, és úgymond “the television made you buy it”, azaz a tv diktál, hagyják, hogy diktáljon és vezérelje a nép agyát.
Végül is nem oda lyukadtam ki mint amit a cím tükröz…de ez van.
A törióra
by azember88 on February 20th, 2006
Ma a töriórán beindult a fásítási program…egy jópár egyes ki lett osztva…de a java csak ezután következett…
Miközben a Martin felelt mi már nem kicsit untuk az agyunkat, és eccer csak a Tomás azaz a Kriccsán elkezdett kattogni a varázslatos kétszínű tollával, ilymódon megtörve a csendet.
A tanár felfigyelt a kattogásra, és hirtelen hátrafordul (mer az egyik padban ült, miközben a Martin a táblánál mutogatott a térképen és próbálta begyűjteni a helyes válaszokat az osztálytól) , és rászól a sanda tekintetű zolira aki ezt a sokkot úgy reagálta le, hogy a fejét vízszintes állapotba helyezte és elkezte rázni, miközben sunyin a Kricsánra mutatott……DE MÉR NEM MER KIMONDANI EGY RÖVID TŐMONDATOT???? pl.: “Tanárnő nem én voltam.”
MIÉRT VANNAK MAGYARORSZÁGON ILYEN EMBEREK???
Közkívánatra
by azember88 on February 18th, 2006
Ez a post nem jött volna létre ha Madtom azaz Kiricsiricsán elvtárs nem bíztat arra, hogy megírjam..
a történet még kilencedikben kezdődött, amikor összeverődött az új osztály…senki nem ismert senkit, és itt még a zoli elveszett a tömegben mint egy normális, embernek nem nevezhető lény..
Telt múlt az idő, tizedikesek lettünk, az soztály összekovácsolódott, megszülettek a baráti csoportok, egész nap hülyültünk (nemmagyarosan gengeltünk), a zoli még itt se vette ki a részét a beszédből….
…Eljött az idő amikor már tizenegyedikesek voltunk, itt már egész jól kijöttem a zolival még beceneveket is gyártottunk neki (sandokan, maláj tigris, kabír bedi, áráb diják…), ez volt az az év amikor már folyamatos beszédre bírtam a kancsal fejét…
De most már tizenkettedikesek elttünk… a zoli egyre többet sandított, de a legdurvább az volt amikor az egyik csütörtöki napon az utolsó órán már mindenki várta, hogy téphessen haza… magyar óra volt, a padtársa már csak arra várt, hogy az időt számolhassa vissza…de a zoli ekkor egymás után kettőt sandított hátraffelé…én itt már gondoltam, hogy ebből nem lesz semmi jó dolog… a sandokan hirtelen eleresztett egy olyan hangos galambot, hogy az egész osztály szinte együttesen egy hihetetlenül hangos nevetés szerű rhögéssel honorálta őt…
Ettől kezdve egyre kevesebbszer szólalt meg…Ezt követte egy kisebb időközzel a szalagavató vagyis inkább azutána bekövetkező bankett..a banketten én gondoskodtam a piaellátásáról, csak ő azt hitte hogy bírja is a piát, de ez a gondolata rendkívül téves volt, mert egy idő után kidobta a zöldrókát, úgy hogy mindent összehányt…ezután egész éjszaka az asztalon feküdt… mielőtt még haza indultunk volna, a Márkó (a rendezvény szervezője és egyben osztálytársunk) szápen megkérte a kancsal féleszűt hogy takarítsa fel a művét erre a Z válasza csak ennyi volt “joh, johvan!”… még szép, hogy nem csinálta meg! Amikor haza indultunk ő volt az első aki kilépett az ajtón és vissza se nézett (mondjuk lehet, hogy visszanézett mer nem könnyű megállapítani, hogy merre néz)…egy pár nap múlva amikor lementünk ebédelni a menzára akkor az egyik felszolgáló az ifjabb sandokan volt mégpedig az imi (megfertőzte a családjuk a sulit)…beszélgetni kezdtem vele és amikor a bankettről kérdeztem, hogy a zoli mit mesélt róla akkor a következő választ kaptam..”aszonta, hogy mindenki hányt, és hogy ő még nem is volt annyira részeg mint a többiek”….nah itt ledöbbentem, hogy milyen alattomos, sunyi módon kikozmetikázta a valóságot… másnap elmondtam a többieknek is a felháborodásom okát…. megindult a zoli ellenes mozgalmam… ráadásul a dühömet még az is fokozta, hogy a gyakorlatokon általában az Andrással vagyok egy csoportban, de mostanában ő is odasandít a közelünkbe, hogy a tanár hozzánk ossza be…de a múlthéten csak ketten voltunk egy csoportban, és nem kell mondanom, hogy éncsináltam mindent, mert ő nem tudott semmit, ..eljött az idő amikor kaptunk egy hosszabb szünetet, és a konyháról csak egyedül ő nem jött ki mert nem merte megkérdezni a tanártól, hogy kimehet-e…(már több mint 20 éves és nem mer megszólalni… ehelyett inkább a födetnézve a fejét rázza, mindeközben a külső talpélére áll és a gyakorlati köpenye ujját gyűrögeti fel….a köznyelvünk szerint kiakad)..
Úgyhogy így röviden: el tudta érni azt, hogy rendkívül megutáljam..amikor csak tudom én oltom őt rendesen..
Nektek mi a véleményetek az ilyen sunyi és alattomos emberekről???