kivagyok(?)/(!)

by azember88 on April 20th, 2007

Igazából én most már semmit sem tudok, csak azt hogy kezdek egyre szarabb hangulatban lenni, a fejem mindíg búval felkent, a hangulatom majdhogynem nincs is, a mosolyt már elfelejtettem.
Az ezt megelőző postban leírtak annyiban módosultak, hogy nem tudok másra gondolni, ha sikerül elterelnem a figyelmemet akkoris csak pár órára, és utána minden kezdődik elölről..
Motorozhatnékom van… de nincs motor, energia túltengésem van, tele avgyok feszültséggel, rászoktam az olyan zenkre mint a The Muse, még csak ma délben kezdtem bele munkásságuk részletes emgfülelésének, a szövegek többsége igaz a mostani állapotomra, és ezek megzenésítése egyszerűen tökéletes, végre nem Slipknotot hallgatok, kezdek visszaállni a gyengébb zenékre, habár a RHCP egy két száma hallatától gombóc lesz a torkomban, de mégis jól esik rá gondolni… tudom hülye voltam, de úgy érzem nem az én hibám, én mindent megpróbáltam.. bevallom vannak hibáim de kinek nincsenek?? nincsenek egyforma emberek…
Minden szép és minden jó volt.. mindíg nem értem a dolgot..miért? .. egy vita nem volt, na jó volt vita de az csak ijen viccelődés szerűség volt mert mosolyogtunk közben.. ha becsukom a szememet még miníg látom, látom azt ahogy mosolyogva jön felém.. ha most beszélnem kéne már elakadt volna a hangom.. nem szeretem a hiperkarmát, de vele mégis élveztem a koncertet, jó volt látni hogy boldog, és jó volt érezni hogy velem van, fogja a kezem és nem enged el.. próbálom összeszedni a gondolataimat, de csak ilyen kuszaság jön elő amit eddíg is olvashattál.. sajnálom most ijen vagyok, és nem látom a kiutat, csak várok, mert szeretem, lassan már egy hónapja nem láttam, ha lenne most három kívánságom az első az lenne, hogy bárcsak ne történt volna ez.. a második, hogy legyen minden úgy ahogy elterveztük, nekem több nem is kéne.. harmadiknak meg így sablonosan benyögném hogy legyen szabad a dzsin.. mint az aladdinban.. lehet hogy neki kéne állni pecázni a suli aulájában a kis tóban. hátha megszólal az egyik aranyhal.. Tegnap este a Belga koncerten mindenhol őt kerestem.. a számokközt körbe néztem hátha látom… tudom őrült vagyok.. ezt az is bizonyítja, hogy az elmult 2 hétben megállás nélkül izomlázam van, híztam is mégse nagyon látszik…
Emlékszem, hogy amikor a hajógyári szigeten voltunk kérdeztem tőle hogy mindíg együtt leszünk-e, ő ere határozott igennel válaszolt remélem, hogy lesz még olyan mint a mostani állapotom előtt, csak vele..
23:23 van.. a percek száma azonos az órával.. ilyenkor az az óvodás szokás van bennem, hogy kívánni kell valamit.. kívántam, ezt nem szabad elárulni.. én se teszem de szerintem sejthető a dolog…
Aludnom kéne de nemtudok.. meg sezretném ölelni de nemtudom..
Holnap kresz tanfolyam.. nem tanultam rá sokat.. mondjuk nem is olyan nehéz csak figyelni kell a kérdésekre.. utána uszodába kénemenni, de nem tudom.. Jamie Winchester koncert lesz, arra is el kéne nézni, azt beszéltük meg hogy együtt fogunk rá menni, de tudom hogy pillanatnyilag ez lehetetlen, már megint a lehetetlent használom.. pedig a kishugommegmondta: ” a lehetetlen egy szó amivel a kisemberek dobálóznak” és aztis hozzátette, hogy mi nem vagyunk azok.. a Sztyopa is mondta, hogy nincs lehetetlen, ő rá az élő példa, hog ymég köztünk van, és a világ legjob barátja, tényleg ojan akivel az ember együtt sír, együtt nevet, neki is köszönhetem, hogy most éppen nem egy korházban fekszem idegösszeroppanással, nagyonsokat segített, ahogy a többi jóbarát is.. nem hagyták hogy egyedül legyek, mindíg hívtak mindenhova, köszönöm nekik, hogy mindent megpróbáltak, szerencsésnek kéne éreznem magam, hogy ijen környezetem van.. az iskolábanis a tanárok többsége tekintettel volt rám, hogy nem tudok összpontosítani, hogy nem tudom magamamt adni, már azt sem tudom hogy mi vagyok.. egyedül csak fél ember.. vele egésznek éreztem magam.. és még vele egésznek szeretném érezni magam..

Most így a pénteki nap fordulópontján 3 dologhoz lenne hangulatom:
-vele lenni, akár szótlanul is egymást átölelve
-Dublinba utazni, szerezni egy állást, és gépszerűen dolgozni mint egy csendes őrült
-beülni egy BMW M6 cabrióba, és elindulni az osztrák határ felé egy hátizsákkal és pár millió költőpénzzel, csak úgy céltalanul Európában egy fényképezőgéppel a nyakmban

Sajnos nem látom az út végét, ezt a postot is reggelig írhatnám… de akkor nem tudnék kreszre menni, nem lennemeg a jogsim, ezáltal a céltalan bolyongás kiesne a listáról, majd valamikor folytatom.. most ledőlök, megpróbálok elaludni…

Infinite Road by *kil1k on deviantART