1. Bevezetés,
célkitűzés
A
disszertáció tudományterülete a társadalomföldrajz.
Az államszocializmus
első évtizedeiben Magyarországon a tudománypolitika a földrajzot a
természeti- és gazdaságföldrajzi
tudományterületre terelte. Az 1970-es években megélénkülő történeti,
néprajzi
és szociológiai kutatások mellett a geográfusok is újra a társadalom
vizsgálata
felé fordultak.
Lakóhelyem iparát
taglaló gazdaságföldrajzi szakdolgozat
megírása után kapcsolódtam be a völgységi helytörténeti,
majd a tolnai–baranyai nemzetiségtörténeti
kutatásokba, Solymár Imre szerzőtársammal a
bukovinai székelyekre vonatkozó forrásokat tártam fel. A több
évszázadra visszanyúló
helytörténeti Völgység-kutatás eredményezte, hogy a vidék ebben a
tekintetben a
legjobban feltárt kistájak közé tartozik. A
’90-es
évek helytörténeti kutatása a falumonográfiák szaporodásával járt és
táji
szintre emelkedett a Völgységi konferenciákon: először történeti,
majd régészeti és néprajzi tematikájával, azután a
Pécsi Egyetem Földrajzi Intézetének, illetve Dr. Tóth József professzor
"A
társadalmi-gazdasági aktivitás területi-környezeti problémái" doktori
programjának köszönhetően földrajzi
szakterületekre is kiterjedt.
A Dél-Dunántúl és Tolna
megye, és ezen belül a Völgység arculatát két jelentős etnikai
átrendeződés
alapozta meg. A török hódoltság
után gyér
magyar és délszláv lakosság maradt itt. A 18. század második feléig
tartó
újranépesedési folyamat eredménye a német telepesek nagyfokú térnyerése
(Tolna:
27 %, Völgységi járás: 75 % még 1941-ben is). 1920 után a szerbek –
optálásuk
eredményeként – csak Medina, Grábóc és Dunaföldvár településeken
maradtak. A
második világháború befejezése után a német lakosság jelentős részének
kitelepítése, bukovinai székelyek, felvidéki magyarok
betelepítése változtatta meg az etnikai képet. A németség aránya a
megyében 12
%-ra csökkent, a Völgységben egyharmados arányra.
A régió
vizsgálatában Szenyéri Z.
(2002)
etnikai földrajzi és Aubert A (1994) szociálgeográfiai
megközelítésében két igen
fontos szempontot emelt ki a településhálózat értékelésében, a települési státuszt – a településhierarchiában
elfoglalt helyet –, és az etnikai
csoportok társadalomtagoló szerepét.
Gáspár
G. (2001) a baranyai Bóly és körzete társadalmának
értékelésében. olyan faktort emelt ki,
amely döntőnek bizonyult a települési közösség
fennmaradásában,
ez az érdekartikulációs és
érdekérvényesítő képesség, egyben a közösség kohéziós
állapotának
kifejezője is. Az etnikai kötődéseket
természetesen valamennyien a társadalmi
struktúra többtényezős részelemeként kezelték, ugyanakkor a helyi társadalom minőségét tartották
meghatározónak a fejlődés egyes szakaszaiban.
A fentiekből kiindulva azt vizsgálom,
hogy az etnikai-nemzetiségi csoportok milyen módon tagolják és
formálják a helyi társadalmat, bobeki életforma csoportoknak
tekintve
őket, hiszen a maguk szándéka szerint alakítják a természetet (Bobek, H. 1948). Tehát, a helyi társadalom meghatározó struktúraképző
elemének tekintem a magyar táji-etnikai csoportokat és a német
nemzetiséget.
Kutatási témám olyan mikrovizsgálat, amely a helyi társadalom
etnikai-nemzetiségi csoportjainak környezetformáló tevékenységét
kutatja,
milyen szerepet játszottak és játszanak a Dél-Dunántúlt sok tekintetben
reprezentáló kistájon a 18-20. században és napjainkban?
A kutatási
terület elhatárolása:
A topográfiai
probléma összetett, a Völgység
történeti kategória, elnevezése a népi tájnévadásban gyökerezik,
ugyanakkor azokhoz a tájakhoz tartozik, amelyek azonosakká váltak
többé-kevésbé
a közigazgatási járásokkal, hasonlóan a zalai Göcsejhez és a baranyai
Hegyháthoz vagy Ormánsághoz. A közigazgatási Völgység tehát
egy változó
kiterjedésű járás, a 18. századtól hol kisebb, hol nagyobb
egység,
viszonylagos állandósággal 1725-től létezett 1977-ig. A Völgység a Tolna_Baranyai-dombság nemzetiségi
régiójának a része. Azonban nemcsak agrártérség, melynek
központja a városiasodó
ipari-kereskedelmi központ Bonyhád, hanem hozzá tartoznak az
Észak-mecseki
bányavidék falvai is. A forrásbázis miatt a járási,
és a járás törzsterületét képező kistérségi
keretekhez ragaszkodom, jóllehet a vonzáskörzet-vizsgálat
alapján idekapcsolható
lenne a baranyai Hidas, Mecseknádasd, Ófalu, Óbánya, Máza, Szászvár stb.
A fő probléma a magyar
etnikai-néprajzi csoportok és a német nemzetiség létszámadatainak
megragadása,
ami fakad a levéltári és statisztikai források elégtelenségéből. A
teljességre
törekvő bemutatás igénye természetesen nem azt jelenti, hogy a
rendkívül
bonyolult folyamatok minden aspektusára kitérhetek. Különösen
nehézségek
adódnak az etnikai alapú megközelítésekben. Vezérmotívum a lélekszám
megállapítása és a domináns hatótényezők kiemelése.
Munkám során az alábbi kérdésekre kerestem a
választ.
·
Milyen
társadalmi, gazdasági és kulturális vonások jellemezték a vizsgált
térséget a
második világháború előtt?
·
Az
1944 és 1948
közötti kényszermigrációs népességcsere hogyan játszódott le
Völgységben?
·
Hogyan
formálódott a helyi társadalom az 1948-as rendszerváltás után?
·
Milyen
a
telepesek és a helyi népesség társadalmi és földrajzi mobilitása a
szocialista
korszak első időszakában?
·
Milyen
új
formációk léptek a korábbi nemzetiségi-etnikai szervezeti keretek
helyébe az
elmúlt fél évszázadban?
·
Hogyan
integrálódtak a telepes-csoportok a helyi társadalomba?
·
A
társadalmi,
gazdasági és politikai változások hogyan hatottak az
etnikai-nemzetiségi
csoportok viszonyára a Kádár-korszak egyes periódusaiban?
·
Milyen
módon
reagált az 1989/90-es rendszerváltás gazdasági-társadalmi
struktúraváltására,
az új kihívásokra a helyi társadalom?