1. Bevezetés, célkitűzés

A disszertáció tudományterülete a társadalomföldrajz. Az államszocializmus első évtizedeiben Magyarországon a tudománypolitika a földrajzot  a természeti- és gazdaságföldrajzi tudományterületre terelte. Az 1970-es években megélénkülő történeti, néprajzi és szociológiai kutatások mellett a geográfusok is újra a társadalom vizsgálata felé fordultak.

 Lakóhelyem iparát taglaló gazdaságföldrajzi szakdolgozat megírása után kapcsolódtam be a völgységi helytörténeti, majd a tolnai–baranyai nemzetiségtörténeti kutatásokba, Solymár Imre szerzőtársammal a bukovinai székelyekre vonatkozó forrásokat tártam fel. A több évszázadra visszanyúló helytörténeti Völgység-kutatás eredményezte, hogy a vidék ebben a tekintetben a legjobban feltárt kistájak közé tartozik. A ’90-es évek helytörténeti kutatása a falumonográfiák szaporodásával járt és táji szintre emelkedett a Völgységi konferenciákon: először történeti, majd régészeti és néprajzi tematikájával, azután a Pécsi Egyetem Földrajzi Intézetének, illetve Dr. Tóth József professzor "A társadalmi-gazdasági aktivitás területi-környezeti problémái" doktori programjának köszönhetően földrajzi szakterületekre is kiterjedt.

A Dél-Dunántúl és Tolna megye, és ezen belül a Völgység arculatát két jelentős etnikai átrendeződés alapozta meg. A török hódoltság után gyér magyar és délszláv lakosság maradt itt. A 18. század második feléig tartó újranépesedési folyamat eredménye a német telepesek nagyfokú térnyerése (Tolna: 27 %, Völgységi járás: 75 % még 1941-ben is). 1920 után a szerbek – optálásuk eredményeként – csak Medina, Grábóc és Dunaföldvár településeken maradtak. A második világháború befejezése után a német lakosság jelentős részének kitelepítése, bukovinai székelyek, felvidéki magyarok betelepítése változtatta meg az etnikai képet. A németség aránya a megyében 12 %-ra csökkent, a Völgységben egyharmados arányra.

A régió vizsgálatában Szenyéri Z. (2002) etnikai földrajzi és Aubert A (1994) szociálgeográfiai megközelítésében két igen fontos szempontot emelt ki a településhálózat értékelésében, a települési státuszt – a településhierarchiában elfoglalt helyet –, és az etnikai csoportok társadalomtagoló szerepét.
Gáspár G. (2001) a baranyai Bóly és körzete társadalmának értékelésében. olyan faktort emelt ki, amely döntőnek bizonyult a települési közösség fennmaradásában, ez az érdekartikulációs és érdekérvényesítő képesség, egyben a közösség kohéziós állapotának kifejezője is. Az etnikai kötődéseket természetesen valamennyien a társadalmi struktúra többtényezős részelemeként kezelték, ugyanakkor a helyi társadalom minőségét tartották meghatározónak a fejlődés egyes szakaszaiban.

A fentiekből kiindulva azt vizsgálom, hogy az etnikai-nemzetiségi csoportok milyen módon tagolják és formálják a helyi társadalmat, bobeki életforma csoportoknak tekintve őket, hiszen a maguk szándéka szerint alakítják a természetet (Bobek, H. 1948). Tehát, a helyi társadalom meghatározó struktúraképző elemének tekintem a magyar táji-etnikai csoportokat és a német nemzetiséget. Kutatási témám olyan mikrovizsgálat, amely a helyi társadalom etnikai-nemzetiségi csoportjainak környezetformáló tevékenységét kutatja, milyen szerepet játszottak és játszanak a Dél-Dunántúlt sok tekintetben reprezentáló kistájon a 18-20. században és napjainkban?

A kutatási terület elhatárolása:

A topográfiai probléma összetett, a Völgység történeti kategória, elnevezése a népi tájnévadásban gyökerezik, ugyanakkor azokhoz a tájakhoz tartozik, amelyek azonosakká váltak többé-kevésbé a közigazgatási járásokkal, hasonlóan a zalai Göcsejhez és a baranyai Hegyháthoz vagy Ormánsághoz. A közigazgatási Völgység tehát egy változó kiterjedésű járás, a 18. századtól hol kisebb, hol nagyobb egység, viszonylagos állandósággal 1725-től létezett 1977-ig. A Völgység a Tolna^_Baranyai-dombság nemzetiségi régiójának a része. Azonban nemcsak agrártérség, melynek központja a városiasodó ipari-kereskedelmi központ Bonyhád, hanem hozzá tartoznak az Észak-mecseki bányavidék falvai is. A forrásbázis miatt a járási, és a járás törzsterületét képező kistérségi keretekhez ragaszkodom, jóllehet a vonzáskörzet-vizsgálat alapján idekapcsolható lenne a baranyai Hidas, Mecseknádasd, Ófalu, Óbánya, Máza, Szászvár stb.

A fő probléma a magyar etnikai-néprajzi csoportok és a német nemzetiség létszámadatainak megragadása, ami fakad a levéltári és statisztikai források elégtelenségéből. A teljességre törekvő bemutatás igénye természetesen nem azt jelenti, hogy a rendkívül bonyolult folyamatok minden aspektusára kitérhetek. Különösen nehézségek adódnak az etnikai alapú megközelítésekben. Vezérmotívum a lélekszám megállapítása és a domináns hatótényezők kiemelése.

Munkám során az alábbi kérdésekre kerestem a választ.

·         Milyen társadalmi, gazdasági és kulturális vonások jellemezték a vizsgált térséget a második világháború előtt?

·         Az 1944 és 1948 közötti kényszermigrációs népességcsere hogyan játszódott le Völgységben?

·         Hogyan formálódott a helyi társadalom az 1948-as rendszerváltás után?

·         Milyen a telepesek és a helyi népesség társadalmi és földrajzi mobilitása a szocialista korszak első időszakában?

·         Milyen új formációk léptek a korábbi nemzetiségi-etnikai szervezeti keretek helyébe az elmúlt fél évszázadban?

·         Hogyan integrálódtak a telepes-csoportok a helyi társadalomba?

·         A társadalmi, gazdasági és politikai változások hogyan hatottak az etnikai-nemzetiségi csoportok viszonyára a Kádár-korszak egyes periódusaiban?

·         Milyen módon reagált az 1989/90-es rendszerváltás gazdasági-társadalmi struktúraváltására, az új kihívásokra a helyi társadalom?